« egyél   ezmegaz »

olvas

2007. 12. 14. 13:57       20 komment       főoldalra
Kategóriák: általános
Címkék: aids  altalanos  eletmod

 

tegnap a repülőgépen a város és b város között elolvastam yann martell 'a helsinki roccamatio család a tények tükrében' című novelláját, ami az azonos című kötetben jelent meg nemrégiben magyarul. a történet főszereplője aids-ben haldoklik, a barátja (nem úgy, hanem barát barátja)pedig vele van végig.

borzalmasan nagyon sírtam, persze a körülöttem ülők mind felvont szemöldökkel néztek, de nem kellett magyarázkodnom, amúgy is nagyon náthás vagyok, hát arra fogtam. különben is hisztis picsának ismer mindenki.

és az is eszembe jutott, hogy egy kedves ismerősöm, akinek sokat adok a véleményére, azt mondta, hogy azt a benyomást keltem, mintha hiv-fertőzöttnek lenni, az egy semmiség lenne, és nem is lenne különösebb jelentősége. pedig jaj, dehogyis nincsen!

szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nagyon-nagyon félek, és hogy nincs olyan nap, hogy eszembe ne jutna, hogy mennyire rémes lesz, amikor már majd nem lesz tovább, és valószínűleg már majd nem segítenek a gyógyszerek, vagy kifogyok az opciókból. még nem nagyon ismertem soha olyan embert, aki ne gondolta volna, hogy még nincs itt az ideje a halálnak. rettegek és sírni is szoktam, és szorongok, és nagyon sok energiám megy el azzal, hogy úgy tegyek, mintha normális életem lenne akkor is, amikor állandó hányingerem van a gyógyszerektől, vagy folyton megy a hasam, és rejtegetnem kell a tablettáimat, és nem ihatok kávét, mert elhányom magam tőle, és nem ihatok alkoholt, mert felfordul a gyomrom, és bármennyit sportolok, mégis hízom, és minden reggel aggódva figyelem, hogy van-e már lipodisztrófiám, vagy még nincs, és minden náthától kilel az iszonyat, hogy bele fogok halni, és amikor zsibbad a kezem, akkor biztos vagyok benne, hogy neuropátiám van, és általában is kurva szar dolog aids-es buzinak lenni. öregedő aids-es buzinak.

de mindegy is, mert ezt a szaros blogot sem olvassa már senki, és igen, egyáltalán nincsen jó kedvem, hanem fos kedvem van, csak dolgozom, dolgozom, de semmi értelme, mert nem tudom meghosszabbítani az életemet, csak arra gondolok, hogy talán tudok bele rakni valamivel több értelmet, már ha egyáltalán bárminek van bármi értelme. nem vagyok benne biztos.

ne sajnáljatok, nem kár értem amúgy sem.

van ez a kanadai festő, a james huctwith, majd még írok róla. ő is egy aids-es buzi, de legalább tud festeni. én még csak azt sem.

shivamantra

kategóriák

általános

címkék

aids , altalanos , eletmod

komment  

Eddig 20 komment érkezett

  1. Ana:
    2007. 12. 14. 14:04

    Az lehet, hogy festeni nem tudsz (bár egy olyat, ami nálatok lóg, bármikor összecsapnál te is), de tudsz szeretni, törődni, megnevettetni, figyelni, hallgatni, mesélni...
    Én és még nagyon sokan, sokkal szegényebbek lennénk, ha te nem tettél volna minket gazdaggá, önmagaddal.

  2. stan:
    2007. 12. 14. 15:03

    különben meg a vackor is sírt meg én is a napokban, valami nyomasztó általános kilátástalanságérzet vett erőt rajtunk, ezek szerint rajtad is, szóval ez nem a buziság meg az aids, esetleg csak az öregedés, az nekünk is van eléggé. ;)
    majd biztos elmúlik valahogy, csak nem tudom, hogy.

  3. b.:
    2007. 12. 14. 15:42

    Úgy, hogy megoregszunk, es meghalunk. vagy meghalunk, mielott megoregednenk. :-)

    Shiva, nem ismertem rad ebbol a bejegyzesbol, ez majdnem olyan volt, mintha en irtam volna!!!! teljes szivembol szolt :-)
    en pont most le is betegedtem most, es en is ezekre gondolok... lassan de biztosan jön a vég.
    B

  4. anyu(ha):
    2007. 12. 14. 17:49

    Jajistenem, ilyeneket írni. Tisztára szeretlek, különben pedig egyáltalán nem érek rá semmire, se olvasásra, se írásra, de téged akkor is elolvaslak, és még azt akarom mondani, hogy tulajdonképpen éjjel-nappal sírok, pedig arra se érek rá, és még akkor abba bele se gondoltam, hogy milyen nagyon gyorsan öregszem, szemmel láthatlag, hízásról ne beszéljünk. Remélem, most akkor megnyugodtál :)

  5. hivnagyi:
    2007. 12. 14. 19:18

    Íme, az EMBER! Eddig csak csodáltalak.

  6. thelma:
    2007. 12. 14. 20:04

    Én is csatlakozom a sírós brigádhoz, meg a hódolóshoz is, most hirtelen nem tudom kiszámolni, hogy ki hol van, de szerintem a kettő nagyjából ugyanaz. És aszongyák, hogy állítólag a Szaturnusz baszkurál bennünket, azért van a tömeges busongás, a síksötét adventről nem is beszélve. És Shiva, tudd meg, hogy ezennel éppen udvarolok neked.

  7. Vírusgazda:
    2007. 12. 14. 22:17

    Szió!!!
    Most engem is megleptél!?Igaz én csak pár hete klikkelek ide
    ,és nem vagyok HIV viszont van egy másik fajta csúnya társam HCV.Én ezalatt a pár hét alatt is sokat "Gazdagodtam"írásaid által!Elgondolkodtattál,kiakasztottál,nevettettél ,és nem utolsó sorban sok hasznos infóval láttál el.Ja ,és egy pozitív példa voltál arra ,hogyan kell,és lehet betegen aktívnak,bizakodónak,erősnek lenni.Egyébként szerintem annál többet emberként,hogy szívből szeretünk nem tehetünk,és ha ez viszonzásra talál már nincs miért keseregnünk.Én mióta beteg vagyok sokkal "jobban"élek,és értékelem a panaszmentes napokat.És megtanultam pihenni,és csak magamra figyelni.Pedig nekem sem túl jók a kilátásaim egy elbaszott interferon terápia után ,2000000 milliós vírusszámmal közepesen erős hegesedéssel stb ...Na szóval csak annyit akartam mondani,hogy még sokáig szeretnélek olvasni!!!!!
    Na jócakát

  8. shivamantra:
    2007. 12. 15. 1:16

    nagyon megható, hogy így vigyáztok rám. köszönöm szépen, máris jobb a kedvem. ha elmúlik a náthám, akkor a kedélyem is biztos derűsebb lesz.

  9. er:
    2007. 12. 15. 9:30

    Ó mennyire hasonlóan tépem magam én is. Mégis, amikor el kellet kezdenem a gyóygszeres terápát kihez fordultam tanácsért, ha nem hozzád, Te hisztis picsa :-) És nyílván nem lehetsz tisztában vele, de eszméletlen erőt öntöttél belém. És láss csodát, alig pár nap alatt, megerősödve, szedem a gyógyszereket, és megy minden tovább...Persze jó lenne úgy festeni mint az a kanadai faszi, vagy úgy írni mint az idézett novella szerzője. Egyiket sem teszem. Valamit azért biztosan teszünk mi is, max nem lesz ennyire maradandó, basszus, neked ott van a hivpozitiv.hu, azért az sem semmi meló volt, ne becsüld le.
    A qrva életbe, gyógyulj ki a náthából, mert ha valaki én aztán tudom, hogy mindne egyes nátha alkalmával, fekete öltönyben látom magam egy rusnya fakoporsóban fehér, sovány arcal, pedig nem is :-)

  10. hónyomott:
    2007. 12. 15. 9:52

    front és nátha, attól lehet, de különben is: lehet néha gyengének lenni és olyankor sírni a bajainkon és arra vágyni hogy valaki megvigasztaljon. nem baj ha most így vagy. csak gyere majd ki belőle és legyél megint erős és okos. :)

  11. kiele:
    2007. 12. 15. 18:23

    Biztos nem segít a hangulatodon...de azt hiszem emiatt a blog miatt és a látott harc miatt változtattam egy kicsit azon, hogy mivel akarok majd foglalkozni egyetem után...és sokat tanultam itt, Tőled...

  12. Dementia Schikk:
    2007. 12. 16. 21:01

    Érdekes, nekem kedvem támadt elfenekelni téged. Ez normális?

  13. shivamantra:
    2007. 12. 16. 21:11

    igen, teljesen az. hogyan csináljuk? tisztára benne vagyok egy kis fenekelésben.

  14. Dementia Schikk:
    2007. 12. 17. 12:46

    Tegnap láttam egy megfelelô eszközt egy japán filmben: az a csíkokra hasított bambuszból készített remekmû szerintem tökéletesen megfelel a célra.

  15. shivamantra:
    2007. 12. 17. 13:54

    milyen filmeket nézel te tulajdonképpen?

  16. Dementia Schikk:
    2007. 12. 17. 15:21

    Legszívesebben japán filmeket :-)

  17. shivamantra:
    2007. 12. 17. 16:45

    ilyesmire gondolsz? pornotube.com/media.php?m=470681

  18. Dementia Schikk:
    2007. 12. 18. 9:31

    Ööööö... Inkább az Érzékek birodalmára gondoltam... vagy a Piros cipellôkre...

  19. shivamantra:
    2007. 12. 18. 9:43

    ó... bocsánat.

  20. Dementia Schikk:
    2007. 12. 18. 10:29

    A tied sem rossz, de nem elég beteg :-)

Mondjad

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Email címet megadni nem kell. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.