svájci szakvélemény

Kicsit bővebben arról a hírről, amit dementia említett a kommentek között. A hír lényege, hogy a Svájci Nemzeti AIDS Bizottság néhány nappal ezelőtt megjelent közleménye a következőket mondja ki:

1. A hatékony antiretrovirális terápiában (ART) részesülő, virológiai szempontból teljesen szupresszált, tehát kimutathatatlan vírusmennyiséggel élő és virémiában nem szenvedő személy szexuális úton nem tud megfertőzni másokat HIV-vel, tehát szexuális úton nem képes átadni a HI vírust.

2. Ez a kijelentés csak akkor igaz, ha az illető személy szigorúan betartja az ART előírásait, aminek a hatékonyságát a kezelő orvosnak rendszeresen ellenőriznie kell, és ha a virusterhelése (vírusmennyisége) legalább hat hónapon át folyamatosan szupresszált (határérték alatti, kimutathatatlan), és nem szenved egyéb nemi úton terjedő betegségben.

Ennek alapján tehát a megfelelő állapotban lévő HIV-fertőzött elvileg védekezés (óvszer használata) nélkül is létesíthet szexuális kapcsolatot, mert gyakorlatilag nem fertőző.

A nyllatkozat teljes francia szövege, valamint a nem hivatalos (de a nyiltkozat egyik szerzője által készített) angol fordítás a linkekre kattintva érhető el. A szakvélemény szerzői között több HIV-fertőzött is található, többek között a Svájci Nemzeti AIDS Bizottság alelnöke maga is HIV-fertőzött.

Az elmúlt egy hétben ez a hír nagyon nagy port vert fel mind a HIV-vel élők közösségében, mind pedig a szélesebb társadalom körében. A lelkes támogatástól a felháborodott ellenkezésig a legváltozatosabb reakciókat olvashattuk a levelező listákon és folyóiratokban. Ezeket foglalom össze most.

Sokan ezt a nyilatkozatot fontos első lépésnek tartják, hiszen most először mondatik ki hivatalosan valami olyasmi, amiről a HIV-fertőzöttek közösségén belül már nagyon régóta beszélünk informálisan.

A statisztikák alapján ma már pontosan tudjuk, hogy a szexuális aktus során a HIV átadásának esélye1% alatt van (egy aktus során), ha fertőzött személlyel létesítünk kapcsolatot. Nem véletlenül ismerünk nagyon sok olyan esetet, ahol valaki többszöri kapcsolat után sem fertőződik meg. Tehát ha a HIV-fertőzött személy vírusmennyisége hat hónapon át folyamatosan kimutathatatlan, akkor a HIV átadásának esélye minimális.

Az egyik legfontosabb ellenvetés a kriminalizációval kapcsolatos. Mi történik akkor, ha valaki e szakvélemény alapján védekezés nélküli kapcsolatot létesít, és aztán beperelik őt a HIV-fertőzés átadása miatt? Vajon hivatkozási alap lehet-e egy ilyen szakvélemény egy esetleges bírósági eljárásban? Ugyanakkor általános az a vélemény a HIV-fertőzöttek közösségében, hogy végső soron minden esetben ajánlott a HIV-státusz feltárása, még akkor is, ha ez a kapcsolat hátrányára válik.

Egyes vélemények szerint az egész vita hátterében az a kulturális ellentét húzódik, ami a reformáció kora óta meghatározza egész Európa kulturális, szellemi fejlődését. Az említett nyilatkozat Franciaországban, Németországban, Spanyolországban és Olaszországban váltotta ki a legnagyobb felháborodást. Ezzel szemben Angliában, Hollandiában és Svájcban sokkal inkább megkönnyebbüléssel fogadták a hírt, mondván, olyasmi ez, amiről eddig is beszéltünk, de csak suttogva. Elemzők véleménye szerint a szigorúbb és "rendpártibb" katolikus és a liberálisabb, inkább a független, egyéni szabadságra építő református szempontok összeütközését érthetjük tetten.

Mások azt emelik ki, hogy egy ilyen szakvélemény egyértelműen megkönnyíti azok dolgát, akik HIV-vel kapcsolatos tanácsadást (counselling) végeznek. A tanácsadás eddig azért is volt rendkívül nehéz, mert olyan nagy volt a különbség a gyakorlat és az irányelvek között. Hiába mondjuk el újra és újra, hogy minden esetben óvszert kell használni, hogyha közben a szaunákban, bárokban, bordélyházakban nem ez a norma, és közben egyre gyakoribbak azok a pornófilmek (meleg és heteró egyaránt), amikben óvszer nélkül közösülnek a szereplők. Eddig tehát senki nem merte leírni azt, ami evidensnek tűnt.

Megint más vélemények azt emelik ki, hogy ezzel szakvéleménnyel valamivel közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy kisebb legyen a diszkrimináció a HIV-fertőzöttekkel szemben. Hiszen nincs miért félni a HIV-fertőzöttektől (a diszkrimináció alapja szinte minden esetben a félelem), ha az illető nem fertőzőképes.

Felmerül az a kérdés, hogy ez az információ nem túl bonyolult-e a társadalom szélesebb rétegei számára. Vajon hogyan és milyen hatásfokkal lehet megmagyarázni egy ennyire komplex üzenetet, és ehhez mennyi idő szükséges? Vajon nem egyszerűbb-e azt mondani, hogy a HIV-fertőzöttek nemi kapcsolataiban mindig szükséges az óvszer használata, ahogy eddig? Tehát miközben az üzenet nagyon is korrekt, viszont rendkívül könnyen félreérthető.

Ennek ellentmondanak a kábítószerekkel kapcsolatos felvilágosító munka eddigi évtizedeinek tapasztalatai. Az Egyesült Államokban vagy Franciországban folyó, nagyon leegyszerűsített üzenetekre, tiltásra és kriminalizációra alapuló prevenciós gyakorlat mindeddig eléggé kis hatékonyságú volt (Magyarország is ezt az utat járja). Ezzel szemben áll a holland vagy a svájci gyakorlat, ahol sokkal bonyolultabb üzenetek és sokkal differenciáltabb gyakorlat alakult ki, de a megelőző munka mégis hatékonyabb, és kisebb a diszkrimiáció mértéke is.

Visszatérve a kriminalizáció kérdésére: a legtöbb vélemény szerint ez a vélemény annyiban megkönnyíti a helyzetet, hogy erre hivatkozva könnyebb lesz felépíteni az alperes védelmét, hiszen a kezelésben lévő, kimutathatatlan vírusmennyiségű beteg nem fertőző.

Vannak olyanok, akik azt emelik ki ennek kapcsán, hogy a való világban az emberek félrelépnek, kalandjaik vannak (és ezekről nem számolnak be az állandó partnerüknek), mindenféle nemi betegséget összeszednek (még akkor is, ha ezek tünetmentesek maradnak, mint a herpesz), a vírusmennyiségük ingadozó lehet, nem mindig tartják be a gyógyszerfegyelmet (ami kétségtelenül nagyon nehéz, főleg éveken, évtizedeken át), elfelejtik bevenni a gyógyszereket, és ennek fényében legalább is roppant kockázatos azt mondani, hogy nem szükséges az óvszer használata.

Más kommentárok arra hívják fel a figyelmet, hogy még ha egyre több meleg pár valóban stabil kapcsolatban él is (és ez persze igaz a heteró párokra is), de ezek a kapcsolatok gyakorta nem monogám természetűek, és ezért az egyéb nemi úton terjedő betegségek ellen is védekezni kell. A HIV nem az egyetlen kockázat.

Ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy csak az őszinte prevenció lehet sikeres. A prevenciós munkának soha nem szabad az emberek félelmeire alapozni, ugyanis azzal csak a diszkrimináció nő, és a munka kontraproduktív lesz. Az őszinteséghez hozzátartoznak az olyan tények is, amiket nem mindenki fogad szívesen.