PrEP

egy átfogó, több kontinensre kiterjedő tanulmány azt mutatja, hogy a napi egyszeri gyógyszeradaggal csökkenthető a HIV-fertőzés esélye olyan férfiak esetében, akik férfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot. (az agyamra megy ez a megfogalmazás, de nem tudok mit tenni, mert rendszeresen kapok én is olyan leveleket, amikben leszögezi a levélíró, hogy nem meleg, hanem csak le szokott feküdni férfiakkal [is].)

szóval a truvada (tenofovir + emtricitabin) viszonylag kevés mellékhatás mellett hatékony megelőző tablettának tűnik. ezt a módszert pre-expozíciós profilaxisnak (PrEP) nevezzük. továbbra is aggályos azonban, hogy ha valaki mégis megfertőződik, miközben ezt szedi, az nem lesz-e rezisztens erre a két hatóanyagra, amelyek egyébként nagyon elterjedtek: sok HIV-fertőzött szedi ezeket valami harmadik hatóanyaggal kiegészítve (én is).

a vizsgálat IPrEX néven futott, és nagyon sok vitát váltott ki világszerte az aktivisták, orvosok és egészségpolitikusok között. sokan amiatt aggódnak, hogy miközben milliónyi HIV-fertőzött vár arra, hogy hozzáférjen az életmentő gyógyszerekhez, a pénzt most majd inkább majd ilyen megelőzésre költik az egészségügyi rendszerek. az is kérdés, hogy ugyan ki fogja és milyen alapon eldönteni, hogy ki kapjon megelőző kezelést - ezek a vegyületek nem tartoznak a legdrágábbak közé, de mondjuk nem egy aszpirin. végül pedig felmerül az az érv is, hogy a rendszeres tesztelésre, tanácsadásra és óvszer alkalmazására épülő stratégiával szemben ez a módszer esetleg ösztönözheti a kockázatkereső nemi viselkedésmintákat, ami nem csak a HIV, hanem a többi nemi úton terjedő fertőzés miatt is kontraproduktív lenne.

ugyanakkor az új módszer előnyei és hasznossága nem vitatható. úgy tűnik, a teljes prevenciós módszertan megváltozik ennek hatására a következő 1-2 éven belül.

pápai gumi

percek alatt körbeszaladt az interneten persze az a marhaság, amit a pápa mondott kétségbeesett igyekezetében, hogy ne tűnjön örökre úgy, mintha a 18. században élne.

nem véletlenül linkelem ide a daily telegraph cikkét és nem a reuterst vagy az indexet, mert ebben nem sikkad el egy fontos részlet, ami miatt megint gyűlölni lehet a ratzingert.

vedd észre, hogy azt a példát hozza, hogy akkor indokolt lehet az óvszer használata, ha egy FÉRFI prostituált így igyekszik kivédeni a HIV terjedését, amivel azt is mutatja, hogy felelősen viselkedik embertársaival szemben.

megjegyzése egyszerre homofób és kirekesztő, azt sugallja ugyanis, hogy a meleg prostituáltak terjesztik a HIV-et. nyilvánvaló, hogy a férfi prostituált ebben az esetben meleg kapcsolatra utal, hiszen a férfi szexmunkások túlnyomó többsége meleg kapcsolatokban keresi a pénzét. (azt most hagyjuk is, hogy a prostituált szó már régen nem politikailag korrekt, hanem szexmunkást mondunk, de ezt most itt nem magyarázom el, hogy miért.) egyben azt is sugallja persze, hogy a melegek általában tehetnek a HIV-ről, ami természetesen régen nem igaz: a fertőzőttek többsége nem meleg, nő és nem feltétlenül szexuális úton fertőződik.

emelett a HIV-fertőzés rettenetes voltáról beszél - tudjuk jól, hogy pont az ilyen butaságon alapuló ijesztgetés tart vissza rengeteg embert attól, hogy elmenjen tesztre, pedig kellene. a diagnózis nélküli HIV-fertőzés a legveszélyesebb dolog.

mindenféle

nagyon megfogadtam, hogy rendszeresebben írok, de annyira sok a munkám, hogy nem találok időt erre. most iderakok egy ilyen hírcsokrot mindenféléből, amiket főleg a verka küldött el nekem, aki nagyon lelkiismeretesen gyűjti és továbbítja az érdekességeket. nagy segítség nekem.

malajziában már hatéves korban megkezdenék az egészséges szexuális életre és viselkedésre történő nevelést, hogy ezzel is csökkentsék a nem kívánt terhességek és a nemi úton terjedő betegségek gyakoriságát.

úgy emlékeszem, korábban már írtam erről, de egy újabb tanulmány ismét igazolta, hogy a HIV-fertőzöttek esetében nagyobb a csontritkulás esélye (férfiak és nők esetében egyaránt). ezen a helyzeten sajnos csak rontanak egyes gyógyszerek valamint a túlzott kávéfogyasztás is. az okok nem pontosan ismertek, ahogy egyelőre az ellenszer sem, de egyébként tudható, hogy a kalcium rendszeres pótlása és a rendszeres sport (a kettő együtt) segít a csontritkulás lassításában, megelőzésében.

ez a furcsa angolsággal megírt cikk arról tudósít, hogy a kutatók olyan chipek kidolgozásán munkálkodnak, amik a mobiltelefonhoz kapcsolva nyálból vagy vizeletből képesek megállapítani a nemi úton terjedő fertőzéseket, köztük a HIV-fertőzést is. hajmeresztő.

az FDA, az egyesült államok gyógyszer- és élelmiszerügyi hatósága engedélyezte a tesamorelin használatát egrfita néven a HIV és a gyógyszerek okozta lipodisztrófia kezelésére. kialakult lipó esetén napi egy egrifta injekció hatékonyan csökkenti a nem megfelelő zsírlerakódásokat, ugyanakkor károsan befolyásolja a vércukorszintet.

lesz majd még, de most rohanok.

másik interjú

ezt a második interjút a magyar nemzet online munkatársával készítettem. e-mailben tette fel a kérdéseit, és én is így válaszoltam. továbbra sem szoktam személyesen találkozni senkivel, hogy interjút adjak, nem bízom ehhez eléggé az emberekben.

ez az interjú sem jelent meg eddig (szeptember 23-án készült), és sajnos semmilyen hírt sem kaptam arról, hogy miért nem. mindegy, most ide kiteszem. benne van, hogy mit gondolok a dolgokról nagyjából.

- Miért döntött úgy, hogy blog írásba kezd?

Mindenekelőtt azért, hogy mások ne járjanak úgy, ahogy én jártam. Amikor megkaptam a diagnózisomat, nagyon kevés információ volt elérhető magyarul a HIV-ről és AIDS-ről, és az is ijesztően elavult volt. Ehhez képest az interneten nagyon könnyen és gyorsan tudtam megbízható, könnyen használható és érthető információkat szerezni angolul, németül vagy franciául. Arra gondoltam, hasznos lehet, ha magyarul is elérhető ezeknek az információknak legalább a leglényegesebb része. Így jött létre a Shivamantra blog, majd röviddel utána a www.hivpozitiv.hu honlap.

- Négy éve működik az oldala. Ma hány olvasója van?

Nem tudom pontosan, mert nem figyelem a statisztikákat. Naponta nagyjából 100 ember kattint a Shivamantra oldalra, míg a www.hivpozitiv.hu forgalma havonta két-háromszáz olvasó. Ez szerintem tisztes, de nem elegendően nagy forgalom.

- Milyen visszajelzéseket kapott idáig?

Őszintén mondhatom, hogy a visszajelzések eddig szinte kizárólag pozitívak voltak. Sokan keresnek meg azzal, hogy hasznos és érdekes, amit írok. A rosszindulatú kommentelők is elkerülnek, dehát nem is nagyon lehet belekötni az új gyógyszerekkel vagy az egészséges életmóddal kapcsolatos hírekbe, amiket közzé teszek. Vannak, voltak néhányan, akik jobbító szándékú tanácsokkal kerestek meg, közöttük orvosok, kutatók is. Ezeket a tanácsokat igyekszem mindig megszívlelni.

- Volt olyan levél, hozzászólás ami nagy hatással volt önre?

Feltétlenül, igen. Voltak olyan hozzászólók, akik megosztották velem saját élményeiket, ezek mindig elgondolkodtatóak, mert rávilágítanak a betegség és a betegek életének sokszínűségére. És mindenképpen tanulságosak azok a megjegyzések is, amiket szkeptikus vagy máshogy tájékozott olvasóktól kapok. Időről időre vannak olyanok, akik megpróbálnak meggyőzni engem arról, hogy pl. a HIV-fertőzés C-vitaminnal vagy fokhagymával gyógyítható, nincs szükség gyógyszerekre. Ezekből rendre olyan építő vita alakul ki, ami más olvasóknak és nekem is tanulságos. A HIV egyelőre gyógyíthatatlan, de gyógyszerekkel nagyon jól karbantartható betegség.

- Mit gondol csak HIV pozitívok, vagy egészségesek is olvassák az írásait?

Ezt nehéz megmondani, mert az olvasóim közül csak kevesen keresnek meg vagy kommentelnek. A hozzám érkező heti mintegy 5-7 levél alapján úgy gondolom, egyenlő arányban olvasnak HIV-fertőzöttek és nem fertőzött emberek egyaránt.

- Ön hat év óta HIV pozitív milyen nehézségekkel kellett szembenéznie az elmúlt években. ( A munkáját el tudja-e végezni, elveszítette-e a barátait, éreztették-e önnel valaha azt, hogy elítélik?)

Pontosabban nyolcadik éve élek HIV-vel, és kb. 7 éve szedek gyógyszereket. A betegségem semmiben nem zavarja a munkámat, gyakorlatilag semmilyen kihatással nincs rá. A munkám jelentős részét egy számítógép előtt ülve végzem, illetve sokat utazom, de ezekben a HIV nem akadályoz. Nem kell kevesebbet dolgoznom, ugyanúgy élek, mint előtte: sportolok, találkozom a barátaimmal, élek a családommal, mosok, főzök, takarítok, tanulok és elmegyek moziba.

Nem veszítettem el a barátaimat, és a blogírásnak (de nyilván nem a betegségnek) köszönhetően új barátokra is tettem szert. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért a családom és a baráti köröm olyan erős és szeretni tudó emberekből áll, akikre támaszkodni tudok. Ugyanakkor értem a kérdésében megbúvó, általános jelenséget: a HIV-fertőzés erősen stigmatizál, és vele kapcsolatban rendkívül sok előítélet és megkülönböztetés létezik. Én is és más aktivisták is pont azon dolgozunk, hogy a megfelelő információk terjesztésével megmutassuk, a HIV-fertőzés ma már nem halálos ítélet, és hogy a közvéleményben terjedő hiedelmek jelentős része ostobaság. Például a HIV a hétköznapi érintkezés során, törölközővel, konyhai eszközökkel, ruházattal, tüsszentéssel semmiképpen nem terjed.

- A legtöbb nemi betegségre az orvosok azt mondják, hogy az egyén életvitele, magatartása áll a fertőzés kialakulása mögött. Ön hibásnak érzi-e magát azért, hogy  fertőződött lett? (Sok alkalmi kapcsolata volt?)

A HIV esetében csak fenntartásokkal lehet azt mondani, hogy nemi betegség. Igaz ez Magyarországon, ahol a nemi úton terjedő járvány a legelterjedtebb, de pl. Romániában közel húszezer (!) olyan HIV-fertőzött él, aki a betegséget nem steril injekciós tűk használata során kapta el gyermekkorában, a nyolcvanas évek közepén. Oroszországban, Ukrajnában vagy a balti államokban a fertőzöttek túlnyomó hányada intravénás droghasználattal fertőződik. Egyes afrikai térségekben továbbra is gyakori a gyermekek anyatej útján történő fertőződése.

Ugyanakkor ellentmondást érzek abban, ahogy a HIV-fertőzés kapcsán valóban gyakori ez a megrovó, szigorú álláspont, hogy magára vessen, aki fertőzött: miért nem vigyázott jobban? Nem vagyunk viszont ugyanilyen szigorúak azzal, aki sok évi dohányzás után tüdőrákban szenved, vagy aki évtizedek mozgásszegény életmódja és egészségtelen táplálkozása után cukorbeteg lesz, az alkoholbetegségről ne is beszéljünk. Sőt, ebben az esetben mindeki sajnálkozva ingatja a fejét, hogy hát igen... De ha valaki HIV-fertőzött lett, akkor hajlamosak vagyunk az egészség elvesztése mellett még morális alapon is büntetni a beteget, mintha az bármit is segítene rajta vagy a helyzeten.

Nem kell sok alkalmi kapcsolat ahhoz, hogy valaki HIV-fertőzött legyen, egyetlen alkalom is elég lehet. Éppen azt szeretnénk megértetni mindenkivel, hogy aki rendszeresen él nemi életet (mindegy, hogy meleg vagy heteroszexuális), és egy állandó partnernél többel van dolga, akkor hathavonta menjen el tesztre. A HIV nem válogat, a fertőzöttek egyre nagyobb hányada heteroszexuális, és egyre több a nő világszerte.

- Hogyan tudta feldolgozni a hírt, hogy megbetegedett? Járt pszichológushoz? Depressziós lett?

Nezehen dolgoztam fel, de szerintem mindenkinek nehéz tudomásul venni, ha beteg lesz. Igen, jártam pszichológushoz, de már a diagnózisom előtt is jártam hozzá, tehát csak folytattam. Azt gondolom erről, hogy a felnőtt és érett gondolkodás egyik ismérve éppen az, ha az ember felismeri és felvállalja, hogy segítségre van szüksége, hogy nem tud minden helyzetet mindig egyedül megoldani. Nem lettem depressziós, az nem jellemző rám, de rossz lett a kedvem, azt nem tagadom. Körülbelül egy év telt el, mire napirendre tudtam térni a hír fölött. De azt az első naptól fogva tudtam, hogy élnem kell, mert rengeteg dolgom van a világban.

- Milyennek találja a hazai HIV fertőzöttek ellátását?

Az amúgy divatos siránkozás és panaszkodás ellenére, miszerint milyen szomorú a magyar egészségügy helyzete, azt kell mondjam, hogy a HIV-fertőzöttek orvosi ellátása Magyarországon minden nehézség mellett is példaszerűen jó. A Szent László Kórházban működő HIV-es osztály orvosai és munkatársai az állandó és egyre növekvő munkateher ellenére alapos és megbízható ellátást nyújtanak. Magyarországon ugyanazok a gyógyszerek és kezelési módszerek elérhetők, mint bárhol a fejlett országokban. Ez egyébként a legjobb megoldás, hiszen a kezelésben lévő HIV-fertőzött, aki rendszeresen szedi a gyógyszerét, évtizedekig szinte teljes egészségben tud dolgozni (fizet adót és társadalombiztosítást), különösebb ellátást nem igényel és általában is jól van. Ami gondot jelent, az a HIV-fertőzöttek ellátása a Szent László Kórházon kívül, ahol általában probléma, hogy még az egészségügyben dolgozók sincsenek tisztában a HIV-fertőzés valódi jellemzőivel. Ezért gyakran keresnek meg engem is HIV-fertőzöttek azzal, hogy segítsünk fogorvost, bőrgyógyászt, egyebet találni, ahova bátran fordulhatnak a kérdéseikkel, bajaikkal. Szerencsére ma már dolgozik egy sor olyan szakorvos is, akik alaposan ismerik a HIV-fertőzés kockázatait, és mentesek az esztelen előítéletektől.

- A gazdasági válság a hazai HIV fertőzötteket érintette-e? Ha igen, hogyan?

Ennek hatása Magyarországon egyelőre nem érezhető. Eddig is voltak néha kisebb zökkenők a tesztek beszerzésében, a gyógyszerek szállításában, de ezek inkább adminisztratív jellegűek, és nem lettek gyakoribbak. Más országokban, Romániában, a balti államokban vagy főleg Oroszországban azonban nagyon megromlott a helyzet: a fertőzöttek nem kapnak gyógyszert, kényszerű gyógyszerszünetet kell tartaniuk. Pedig ha a HIV-fertőzött nem veszi be a gyógyszerét, akkor előbb-utóbb megbetegszik és meghal. Ezzel a problémával jelenleg már a WHO szintjén foglalkoznak szakemberek: hogyan lehet a válságban meggyengült egészségügyi rendszerekben biztosítani a megbízható ellátást?

- A Szent László kórházban megfelelően látják-e el? Hogyan viszonyulnak a HIV betegekhez az orvosok?  Hatásosak-e az ön esetében a kapott gyógyszerek?

Az első két kérdésre már válaszoltam korábban.

A gyógyszerek mindenki esetében hatásosak, ezek nagyon potens és korszerű készítmények. A HIV kezelése úgynevezett kombinációs terápiával történik, melynek során egyszerre legalább három különböző hatóanyag gátolja a HIV szaporodását a beteg vérében különféle mechanizmusokon keresztül. Azért van erre szükség, mert a HIV könnyen mutálódik és rezisztens lesz egy-egy gyógyszerre. Három gyógyszerre azonban már nem tud rezisztens lenni egyszerre. Ezeket a kombinációkat sok évig lehet változatlanul szedni, csak arra kell figyelni, hogy az ember betartsa az utasításokat. A legtöbben kb. 4-5 tablettát szednek naponta egyszer vagy kétszer. Ezzel a kezeléssel a HIV szaporodása nagyjából az eredeti egymilliomod részére lassítható le, azonban nem állítható meg teljesen. Ezért marad a HIV egyelőre gyógyíthatatlan, de karbantartható betegség.

- A tabletták szedéséről azt írta, hogy többször abbahagyta ezeket. Miért?

Akkoriban még olyan volt a kezelési protokoll, hogy a megfelelően helyreállított immunrendszer mellett abbahagyható volt a kezelés, hogy kevesebb legyen a mellékhatás és olcsóbb a kezelés. Azonban egy időközben lezárult, nagyon nagy, nemzetközi kutatás bebizonyította, hogy ez a módszer nem hoz megfelelő eredményt. Ezért ma már későbben kezdik a gyógyszeres kezelést, de élethosszig tart, szünetek nélkül. A gyógyszerek szedését orvosi felügyelet nélkül egyébként semmiképpen nem szabad megszakítani, mert annak igen veszélyes következményei vannak.

- Hogyan bírja elviselni a mellékhatásokat? Lassan csökkenek a tünetei?

A mellékhatások nem mindenkit kínoznak egyformán, és általában hat hónapon belül szinte teljesen megszűnnek. Én ma már nem szenvedek semmilyen mellékhatástól, és az egyre fejlettebb gyógyszerek egyre kevesebb mellékhatást is okoznak. Ugyanakkor ahogy minden gyógyszernek, a HIV-gyógyszereknek is vannak hosszabb távú mellékhatásai, amik ellen megfelelő életmóddal, bizonyos kiegészítők szedésével lehet – ha nem is tökéletesen – védekezni. Erről hosszabban írok a www.hivpozitiv.hu oldalon.

- Ha lenne Magyarországon HIV pozitív betegek részére gyógyszer kísérletek vállalná-e?

Nem indokolt a feltételes mód, mert a Szent László Kórház jelenleg is több nagy, nemzetközi gyógyszerkísérletben szerepel. Ezekben a betegek állapotuk és a kezelés indokoltsága szerint vesznek részt – az ilyesmit alaposan kidolgozott, nemzetközi szinten ellenőrzött protokollok szabályozzák. Nekem ez egyelőre nem indokolt, de ha az lenne, akkor bátran belevágnék.

- Mennyire változtatta meg az életét a betegség? (Jobban figyel-e az étkezésére? Vagy azóta sportol-s mióta beteg lett? Retteg-e most, hogy közeledik az influenzajárvány? Bemegy-e a munkahelyére, ha a kollégája mondjuk nagyon köhög?)

Szerencsés vagyok abban az értelemben, hogy nem sok dologban kellett változtatnom az életmódomon. Előtte is rendszeresen sportoltam, azóta is minden nap szánok erre időt. A dohányzásról már régen leszoktam, ezzel sem kellett küzdenem. A HIV mellett különösen ellenjavallt a dohányzás, mint minden más is, ami megterheli az immunrendszert. Mindig is ügyeltem arra, hogy mit eszem, bár nem viszem ezt túlzásba. Szeretem a hasamat, de figyelek arra, hogy kiegyensúlyzott és egészséges legyen az étrendem.

Az influenzától és a többi nyavalyától nem félek cseppet sem, és rendszeresen beoltatom magam. A HIV-fertőzés kezelésének éppen az a célja, hogy az immunrendszer minél kisebb mértékben károsodjon. A gyógyszerek segítségével a betegek immunrendszere általában ugyanolyan hatékonyan védekezik az ilyen hétköznapi fertőzések ellen, mint HIV nélkül. Nem zavar különösebben, ha valaki beteg körülöttem – nem leszek gyakrabban vagy könnyebben beteg attól, hogy HIV-fertőzött vagyok.

- Tudják- e a szülei, hogy beteg? Került-e kényes szituációba emiatt? ( Pl.: be kellett-e vallania valaha nyilvánosan a betegségét?

Alaposan megválogatom, hogy ki előtt vállalom fel a betegségemet, és ki előtt nem. Ez vonatkozik a családom tagjaira is. Mindaddig így lesz ez, amíg indokolatlan és ésszerűtlen stigmatizáltság és tudatlanságból fakadó megkülönböztetés sújtja a HIV-fertőzötteket.

- Az egyik bejegyzésben azt írta, hogy vizsgára készül és unja a prevenciós munkát. Hány éves? Ha nehezére esik miért folytatja a blogot?

43 éves vagyok, és amióta az eszmet tudom, tanulok. Mindenkinek van valami hobbija, én diplomákat gyűjtök. A prevenciós munkát néha halálosan unom, máskor pedig szívesen csinálom. Ennek megfelelően írok vagy nem írok éppen blogot. Mivel ez „társadalmi munka”, tehát senkitől semmilyen fizetést vagy más juttatást nem kapok érte, magam döntöm el, hogy mikor és mennyit csinálok, vállalok.

- Nem lenne Önnek is könnyebb ha nem írna erről? Akkor nem mindig ekörül a téma körül forognának a gondolatai.

Már miért forognának mindig ekörül a gondolataim? Erről szó sincs. Borzalmasan sok dolgom van, sokat dolgozom, a környezetem szerint nagyon is „pörgős” ember vagyok, szóval van elég más dolgom, mint hogy mindig csak a HIV-fertőzéssel foglalkozzak. Azért írok, mert fontosnak tartom, hogy a HIV-fertőzés mint probléma ne sikkadjon el továbbra sem. Azért, hogy meg lehessen magyarázni az embereknek, fontos eljárni tesztre, fontos, hogy tisztában legyenek a biztonságos szex szabályaival függetlenül attól, hogy heteroszexuális vagy homoszexuális kapcsolataik vannak-e. Azért írok, mert a hozzám érkező levelek és kérdések azt igazolják, hogy szükség van a munkámra, és mert annak idején nekem sokat segített volna, ha valakit megkérdezhettem volna úgy, ahogy most engem meg lehet kérdezni.

- Ön szerint mit tehetne a kormányzat azért, hogy csökkenjen a HIV fertőzöttek száma?

Magyarországon az elmúlt kb. 12 évben teljesen megszűnt a központi prevenciós munka. A Nemzeti AIDS Bizottság gyakorlatilag csak papíron létezik. A civil szervezetek főleg az erre a területre rendelkezésre álló szűkös anyagi források feletti marakodással vannak elfoglalva. Az egészségügyi kormányzat nagyon sokat tehetne az egészséges és tudatos szexuális életre nevelés előmozdításáért, a megkülönböztetés lebontásáért, és főleg azért, hogy a Magyarországon jelenleg kiemelkedően alacsony tesztelési arány javuljon. Magyarország az egyik leggyengébb az európai országok közül, ami az évente elvégzett HIV-tesztek számát illeti, pedig ezek nem drága tesztek, amiket ingyen és kérésre anonim módon készítenek el. Emiatt feltehető, hogy Magyarországon más országokhoz képest jóval nagyobb azok aránya, akik fertőzöttek, de nem tudják magukról. A tesztelés és a biztonságos nemi élet népszerűsítése a kormányzat feladata is lenne, ezek ugyanis jóval olcsóbb és hatékonyabb módszerek, mint később kezelés, pláne a későn diagnosztizált betegek kórházi kezelése.

- Ha felkérnék milyen intézkedéseket javasolna?

Olyan felvilágosító kampányokat, amik az ijesztgetés és a kioktatás helyett az őszinte és tudományosan megalapozott információkon alapulnak. Elsősorban fiatalok részére, akik a legveszélyeztetettebbek a fertőzés szempontjából. Ugyancsak fontos lenne az egészségügyben dolgozók képzése arról, hogy alaptalan félelmek és diszkrimináció helyett a lehető legtöbb embert küldjék el HIV-tesztre, illetve tudjanak tanácsot adni a betegségről. Ezzel kapcsolatban a civil szervezeteknek volt több kezdeményezése, amik azonban a finanszírozási nehézségek miatt félbemaradtak.

- Ön HIV pozitívként védekezik-e? Merne-e egészséges emberrel szexuális kapcsolatot létesíteni. ( Orvosi körökből azt hallottam, hogy az óvszer sem nyújt 100%-os védelmet.)

Természetesen védekezem. Óvszert használok minden közösülésnél. Az óvszer bár nem nyújt 100%-os védelmet, de óvszerhasználat mellett a fertőzés esélye statisztikailag majdnem nulla. Ha olyan könnyen lehetne HIV-fertőzést kapni, ahogy azt sokan képzelik, akkor már kihaltunk volna mind. Emellett a gyógyszerét rendszeresen szedő, kezelt HIV-fertőzött személy gyakorlatilag nem fertőzőképes, ezt egy nemrégiben lezárult tudományos kutatás is igazolja. Egyelőre az óvszer használata az egyetlen megbízható, egyben elégséges védekezés a HIV-fertőzés ellen.

- Tudja-e hogy ki fertőzte meg? Hogyan értesült e betegségéről? A partnere szólt, vagy valamilyen egyéb vizsgálaton derült ki ez?

Tudom, hogy kitől kaptam el a fertőzést, de ez ma már nem nagyon érdekel. Vajon mit változtatna ez az én állapotomon, vagy az övén? Nem szándékosan fertőzött meg, hanem egy volt azon ezrek közül, akik a megfelelő tájékoztatás hiányában nem járnak el rendszeresen tesztre és nem tudják magukról, hogy HIV-fertőzöttek.

Mivel nekem egyértelmű tüneteim voltak a fertőzés elején (ami nem törvényszerű vagy általános, de nem is meglepő), én célzottan mentem el HIV-szűrésre. A HIV-fertőzést csak HIV-teszttel lehet kimutatni, semmilyen más vizsgálat nem utal a fertőzés meglétére az első néhány évben (!). A szokásos vérvizsgálatok már csak a fertőzés előrehaladott stádiumában mutatnak gyanús eltéréseket. Viszont a HIV-teszt ingyenes, és kérésre anonim módon készítik el. A szűrőhelyek listája megtalálható a www.hivpozitiv.hu oldalon. Egyéb kérdéseket és javaslatokat a Facebookon is szívesen fogadok, ott is Shivamantra néven.

interjú

az elmúlt hetekben két újság is megkeresett, hogy adjak interjút a blogomról, magamról és a HIV-fertőzésről. mindkét felkérésnek örömmel eleget tettem, ám egyik interjú sem jelent meg. ezért most én ide kirakom a kérdéseket és a válaszokat, hogy ne érezzem, teljesen hiába dolgoztam a megírásukkal. először tehát a napi ásznak adott válaszok következnek.

Van pár alapinfo amit tudok rólad, javíts ki, ha rosszul. Jelenleg 43 éves férfi vagy, hét éve élsz HIV-vel és egy férfitől kaptad el a betegséget.

Igen, ezeket pontosan idézed, vagyis most már 8. éve vagyok HIV-fertőzött, és kb. hét éve szedek gyógyszert.

A cikkben milyen keresztnévvel említhetlek (nem muszáj, hogy tényleg a sajátod legyen)? Természetesen leírom a blogos neved is.

Ha így kényelmesebb, akkor legyen Péter.

Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy beteg vagy?

A diagnózisomat egy hétfő reggel kaptam meg, és mivel éppen munkába mentem, nem nagyon volt időm különösebben gondolkodni. Azon a reggelen csak az járt a fejemben, hogy semmiképpen nem késhetek el, és hogy muszáj jól teljesítenem, mert egy csomó ember munkája múlik az én munkámon. Aztán lassan kezdtem feldolgozni a hírt. Hiába tudja az ember, hogy egyszer ez is bekövetkezhet (hiszen azért járunk el tesztre), amikor mégis kiderül, akkor elsőre nagyon ijesztő. Ráadásul nekem az első értékeim is nagyon rosszak voltak, de erről később kiderült, hogy csak laborhiba volt, a helyzet távolról sem olyan rossz, az immunrendszerem nagyon jó állapotban volt, a fertőzés elején kerültem orvoshoz. Sokat sírtam, sokat gondolkodtam, és felkerestem egy szakértő pszichológust is az első napokban. A legelső dolog, ami eszembe jutott, az volt, hogy mindenképpen élnem kell még: rengeteg dolgom van. Van körülöttem egy csomó ember, aki számít rám, és hogy nincs más megoldás, mint folytatni, csak majd most máshogy. Azonnal elkezdtem tanulni a betegségemről, hetekig csak olvastam, mindent, amit el lehetett érni. Akkoriban magyarul még nagyon kevés információ volt elérhető, és az is igen elavult volt. Nagyon hamar megszületett az az elhatározásom is, hogy ezeket az információkat közzéteszem magyarul - ekkor kezdtem el tervezni és csinálni a www.hivpozitiv.hu oldalt, és a blogomat is. Aztán eltelt még egy év, mire ezek meg is jelentek.

Mit gondolsz azokról, akik azt mondják, hogy biztos öngyilkosok lennénekhasonló esetben?

Butaságnak tartom. Ezek a gondolatok alapvetően abból a téves és ma már nagyon elavult képzetből erednek, hogy a HIV-fertőzés maga a halálos ítélet, hogy azzal már nem is érdemes tovább élni. Ez súlyos tévedés. A ma rendelkezésre álló, és Magyarországon is hiánytalanul elérhető gyógyszerek segítségével a HIV-fertőzöttek szinte teljes értékű életet élhetnek. Ugyanúgy lehet dolgozni, tanulni, sportolni, szeretni, nevetni, élni, mint enélkül. De semmiképpen nem akarom elbagatellizálni a betegséget. Nagyon is komoly dologról van szó, nyilván én rövidebb ideig fogok élni, mintha nem lennék fertőzött, a gyógyszerek szedése nagy önfegyelmet és odafigyelést igényel, mert időre kell szedni őket és soha nem szabad kihagyni egy adagot sem, a mellékhatások néha nagyon megviselik az embert. De ami a legnehezebb benne, az az a stigma, ami miatt olyan sokan teljesen indokolatlanul rettegnek a HIV-fertőzöttektől és gyűlölik őket. Azt is gondolom, hogy ahogy minden betegség, a HIV is éppen elég nagy baj annak, aki ebben szenved. Miért tetézzük ezt még gyűlölettel és butaságokkal? Szóval HIV-fertőzés miatt nem érdemes öngyilkosnak lenni. Inkább élni kell, csak kicsit máshogy, mint addig: fokozott felelősséggel tartozol magadért és a társaidért.

Mit szóltak a barátaid illetve a szüleid, esetleg a párod amikor elmondtadnekik, hogy HIV+ vagy?

Nagyon jól fogadták, de persze nekik is nehéz volt. Volt, aki nagyon megijedt, volt, aki haragudott rám, hogy miért nem vigyáztam jobban. Volt, aki ennek hatására elment tesztre és végiggondolta, vajon kellően óvatos volt-e a kapcsolataiban. Olyan is volt, aki hónapokig a széltől is óvni akart, amíg meg nem értettük, hogy mit jelent HIV-vel élni, hogyan kell azt. Szerencsés vagyok, hogy a barátaim és a családom erős és okos emberekből áll. A párom végigcsinálta velem az egészet, és nagyon derekasan viselkedett, azóta is együtt élünk. Az ember persze megválogatja, hogy kinek mondja el, hogy HIV-fertőzött. Nincs ebben semmi meglepő, főleg ha meggondolod, hogy mennyi stigma és megkülönböztetés ragadt erre a betegségre az elmúlt két évtizedben. Ugyanakkor más betegségről sem szoktunk feltétlenül beszélgetni - az ilyesmi magánügy.

Félsz az AIDS-es stádiumtól, a haláltól?

Azt gondolom, hogy a haláltól a legtöbb ember fél - én miért lennék kivétel? Abban azonban a tudomány mai állása mellett viszonylag biztos lehetek, hogy nem AIDS-ben fogok meghalni. A gyógyszerek, amiket szedek, megakadályozzák az AIDS kialakulását. A jelenlegi kutatások és statisztikai eredmények azt mutatják, hogy a gyógyszeres kezelésben részesülő HIV-fertőzöttek többnyire ugyanolyan okokból haláloznak el, mint a nem fertőzöttek. Ha eltekintünk a balesetektől, ezek a különféle rákos betegségek (tüdőrák, méhnyakrák, gyomorrák, májrák), illetve életmódbetegségek (dohányzás okozta betegségek, cukorbetegség, elhízás, szívproblémák). Ezeken a betegségeken és állapotokon a HIV-fertőzés ront, ezért fokozott figyelemre és óvatosságra van szükség. De gyógyszeres kezelés mellett majdnem azonos élettartam várható, mint anélkül, éppen ezért a jelenlegi kutatások egyik legfontossabb fókusza a HIV és az öregedés kérdése.

Lelkileg mit változtatott meg benned a betegség?

Nem pontosan tudom, hogy mit értesz ez alatt. Én előtte is viszonylag józan férfi voltam, ez nem változott. Időközben az identitásom része lett, hogy HIV-fertőzött vagyok. Igyekszem másoknak is segíteni, dolgozom aktivistaként, készítek anyagokat, találkozom emberekkel, de ez korábban is így volt, csak nem a HIV területén voltam aktív.

A mának élsz vagy gondolsz a jövőre?

Mikor hogy. Természetesen gondolok a jövőre, vannak terveim, amkről tudom, hogyan fogom megvalósítani őket, dolgozom folyamatosan, megtakarításaim vannak, igyekszem minél jobb minőségű életet élni és gyarapodni szellemi és anyagi szempontból egyaránt. Életbiztosításom nincs, mert a biztosítók technikailag máris halottnak tartanak, ezért nem kötnek velem biztosítást. Közben pedig ugyanúgy fizetek adót, mint bárki, teszem a dolgomat. A legtöbb HIV-fertőzött ugyanígy él. Régebben, amikor még nem voltak gyógyszerek és viszonylag biztos volt, hogy pár éven belül meghal a HIV-fertőzött beteg, elég sok ember felszámolta az egzisztenciáját, felélte tartalékait. Közülük sokan viszont életben maradtak (a HIV-fertőzés nem egyenlő a biztos halállal), és most komoly gondjaik vannak: leszázalékoltatták magukat, nem dolgoznak, tartalékaik nincsenek, és vissza kell találniuk a munka világába, hiszen a fizikai egészségük helyreállt. Ezeknek az embereknek a sorsával jelenleg kiterjedt szociológiai vizsgálat foglalkozik Európában.

Pontosan hány darab gyógyszert kell szedned naponta?

Jelenleg 6 tablettát kell bevennem naponta egyszer, este, valamennyi étellel. De van már olyan gyógyszer is, amiből csak egyet kell bevenni naponta, én azt sajnos nem szedhetem. A HIV kezelése úgynevezett kombinációs terápiával történik, melynek során egyszerre három különböző hatóanyag gátolja a HIV szaporodását a beteg vérében különféle mechanizmusokon keresztül. Azért van erre szükség, mert a HIV könnyen mutálódik és rezisztens lesz egy-egy gyógyszerre. Három gyógyszerre azonban már nem tud rezisztens lenni egyszerre. Ezeket a kombinációkat sok évig lehet változatlanul szedni, csak arra kell figyelni, hogy az ember betartsa az utasításokat. A legtöbben kb. 4-5 tablettát szednek vagy naponta egyszer, vagy kétszer. A napi 4-5 bevétel ideje már sok éve elmúlt.

Mit gondolsz arról, hogy a negatívok szerint a HIV illetve az AIDS melegbetegség?

Ez részben igaz csak. Európának ezen a részén valóban főként melegek HIV-fertőzöttek, de ez a kép némileg torz. Egyrészt Magyarországon ijesztően és elképesztően alacsony a szűrések aránya, úgy értem, az emberek nem mennek el tesztre. Viszont a melegek rendszeresebben és többen járnak tesztre, mert jobban félnek a HIV-től, többet tudnak róla - nem csoda tehát, ha közöttük nagyobb arányban vannak fertőzöttek: hamarabb kiderül. A magukat heteroszexuálisnak valló, de életmódjukban, nemi preferenciáikban kockázatosan élő emberek többsége nem jár el tesztre - minden évben több olyan eset kerül felszínre, ahol nagyon kései stádiumú, gyógyíthatatlan AIDS-beteg kerül kórházba úgy, hogy éveken keresztül soha senkinek nem jutott eszébe HIV-tesztet csináltatni vele. Pontosan ezért nagyon fontos a háziorvosok és az egészségügyi személyzet képzése. Meg kell értetni minél több emberrel, hogy HIV-fertőzött bárki lehet, aki egy állandó partnernél többel él nemi életet és nem védekezik. A világ többi részén ma már többségben vannak a heteroszexuális fertőzöttek, és összességében közel ugyanannyi nő fertőzött, mint férfi. Mindazonáltal régiónként eltérő a járvány jellege, szerkezete. Közép-Európában főleg a melegek (illetve olyan férfiak, akik más férfiakkal fekszenek le - nem biztos, hogy melegnek vallják magukat!), de pl. Romániában nagyon sok olyan beteg van, akik vérátömlesztéssel és oltási kampányokban fertőződtek gyermekkkorban a nyolcvanas évek elején. Kelet-Európában, Oroszországban és a Balti országokban pl. az intravénás droghasználók fertőződnek főként.

Jelenleg van párod? Ha igen, gondolom elképesztően nehéz lehetett elmondani a terhed.

Igen, van élettársam. Ugyanúgy élünk, mint bármilyen más párkapcsolatban.

A HIV+-ok élhetnek biztonságosan nemi életet?

Természetesen. A szex elengedhetetlenül fontos része az egészséges életnek. A HIV-fertőzöttek esetében ugyanolyan elvárás a biztonságos szex, mint egyébként. Az óvszerhasználat és a kockázatos szexuális praktikák kerülése elegendő védelmet nyújt, hiszen a HIV semmiképpen nem terjed hétköznapi érintkezéssel (törölköző, evőeszközök, rovarcsípés, közös edények stb.). Ha olyan könnyen lehetne HIV-fertőzést szerezni, ahogy azt sokan tévesen képzelik, akkor már kihaltunk volna mind. Tehát minden körülmények között óvszert kell használni. Folynak kísérletek már módszerekkel is (vaginális zselék, vaginális óvszerek, anális kúpok stb.), de ezek egyelőre nincsenek kereskedelmi forgalomban.

Komolyan gondolod, hogy szerencsésebb vagy HIV-vel, mint ha cukorbetegvagy rákos lennél?

Nem szerencsés ez az összehasonlítás, már bánom, hogy ezt írtam régebben. Mintha létezne valamiféle verseny a betegségek között! Mindazonáltal fontos azt tudni, hogy a jelenlegi kezelések mellett gyakorlatilag változatlanul lehet élni, dolgozni, sporolni, utazni vagy bármit csinálni, mint HIV nélkül. Statisztikailag a kezelésben részesülő és a gyógyszert előírás szerint szedő HIV-fertőzöttek hosszabb aktív életre számíthatnak, mint más, elterjedtebb és kevésbé diszkriminált betegségekben szenvedők.

Szerinted mi a legnagyobb tévhit a HIV-vel kapcsolatban?

Több ilyen is van. Először is, a HIV nem terjed hétköznapi érintkezéssel, tehát nem lehet elkapni villamoson, közös edényektől vagy eldobott zsebkendőtől. A HIV csak fertőzött vérrel, ondóval vagy hüvelyváladékkal, esetleg anyatej útján terjed. Az is közkeletű tévhit, hogy a HIV-fertőzés esetében biztos a lassú, kínos halál. Erről hosszabban írtam fentebb. Elterjedt tévhit nálunk is, hogy a HIV és az AIDS nem létezik, hanem valamiféle összeesküvés csupán, hogy a gyógyszergyárak eladják a gyógyszereket. Ez annyira képtelen, hajmeresztő gondolat, hogy nem is lenne érdemes rá szót vesztegetni, ha nem lennének újra és újra olyanok, akik azért nem mennek el tesztre, illetve nem veszik be a gyógyszereiket, mert elhiszik ezt a marhaságot. Fontos tudni még, hogy a HIV-fertőzést csak a HIV-teszt mutatja ki. Nem lehet következtetni semmilyen matekozással (ha megcsókoltam, és előtte fogat mostam, de volt a szájában egy seb, és akkor most fertőzött vagyok-e; ha fáj a torkom három napja, akkor fertőzött vagyok-e) meg egyéb vizsgálatokkal (amikor a szokásos vérvizsgálatból kiderül valami, akkor már régen beteg az ember), hanem el kell menni HIV-tesztre. Mindenkinek azt javasoljuk, aki rendszeresen él nemi életet, és egy állandónál több partnerrel van dolga, hogy hathavonta menjen el tesztre, akkor is ha meleg, akkor is, ha heteró. Az időben felfedezett HIV-fertőzés megnyugtatóan és könnyen kezelhető, ha nem is gyógyítható. A HIV-teszt ingyenes, és kérésre anonim módon készítik el. A szűrőhelyek listáját megtaláljátok a www.hivpozitiv.hu oldalon.

Ha bármilyen további kérdésed van, írj. Kérlek szépen, hogy hivatkozz a www.shivamantra.freeblog.hu blogra, és most már a Facebookon is megtalálsz ugyancsak Shivamantra néven.

büntetendő?

egy új kutatás az egyesült államokban azt mutatja, hogy a meleg férfiak kétharmada támogatná, hogy a védekezés nélküli anális szex a HIV-státusz felfedése nélkül legyen büntetendő cselekmény. tehát ha valaki tudja magáról, hogy HIV-fertőzött, de nem mondja el, és úgy dug meg valakit védekezés nélkül, akkor az minősüljön bűncselekménynek a többség szerint.

nem meglepő módon a nem fertőzöttek és a tesztet nem csináltató férfiak voltak túlnyomó többségben a támogatók között. ugyanakkor érdekes tanulsága a vizsgálatnak, hogy azok a fiatalabb férfiak, akik nem járnak el tesztre, ezt egyfajta prevenciós stratégiaként értelmezik: ha a jogszabály is tiltaná, akkor kevésbé kellene számolniuk a kockázattal, ha valakivel védekezés nélküli anális szexet folytatnak.

továbbra is megdöbbentős és elgondolkodtató az (magyarországon is), hogy milyen nehezen szánják el maguka az emberek a tesztre. ugyanakkor a bírósági gyakorlatban általában továbbra is rendkívül problematikus a HIV-fertőzés bizonyítása.

fiatalok

a guardian cikke ismét felhívja a figyelmet arra a jelenségre, amiről évek óta beszélünk, és ami magyarországon is egyre nyomasztóbb: egyre inkább a fiatal meleg férfiak körében terjed a hiv. ezt a jelenséget egész európában továbbra is (évek óta) erős szifiliszjárvány kíséri. ezek arra vallanak, hogy a fiatal férfiak, akik férfiakkal szexelnek, nem használnak óvszert.

eddig jellemzően az volt a közvélekedés, hogy a hiv-járvány elsődleges motorjai az afrikai bevándorlók, akik heteroszexuális kapcsolatokban és intravénás szerhasználat útján terjesztik a hiv-et. azonban a friss fertőzöttek túlnyomó része b típusú vírussal fertőzött, ami afrikában igen ritka, fehér, fiatal és főleg férfi. a szerhasználók és a heteroszexuális kapcsolatok esetében kiegyenlítettebb lenne a nemek aránya.

minden jel szerint ennek a hiányos vagy téves információk miatti nagyobb kockázatvállalás az oka a szexben. a fiatal meleg férfiak hamarabb és könnyebben mennek bele kockázatosabb szexuális gyakorlatba, és a körükben a szerhasználat és az alkoholfogyasztás is gyakoribb.

mindezen nem segít az a téves, de sajnos egyre terjedő elképzelés, hogy a hiv-fertőzés már nem is olyan nagy ügy, "legfeljebb beveszem a gyógyszert". ennél pedig jóval nagyobb a hatása: a hiv-fertőzés továbbra is gyógyíthatatlan betegség, és akkor is nehéz vele együttélni, ha többen igyekszünk úgy tenni, mintha nem lenne az.

(a kép csak csalétek.)

vissza

figyeljetek, körülbelül négy borzalmas hónap után most újra nekifutok ennek a dolognak. közben rengeteg minden történt, el sem tudom mondani. voltak benne jó meg rossz dolgok egyaránt, de a lényeg az, hogy részben önszántamból, részben a körülmények folytán megszabadultam egy sor kötelezettségemtől, és most megint lesz időm írni.

egyben lassan visszavonulok a tevékeny aktivizmustól, mert fáraszt, és nem vagyok benne különösebben sikeres. ez volt az egyik legnagyobb tanulság az elmúlt hónapokban: ezt a munkát csak úgy lehet végezni, ha gyakorlatilag minden idődet rászánod, amit én most nem tudok megtenni. lehet, hogy nem is akarom.

de ismeretet terjeszetni, segíteni, tanácsot adni továbbra is akarok és tudok, úgyhogy arra fogok koncentrálni.

megint lipó

valahogy az utóbbi hetekben sokan kérdeztek a lipóról megint. egy időben ez nem volt annyira divatban, hanem mindenki a rezisztencia miatt parázott.

egyrészről itt már régen összefoglaltam elég alaposan, amit erről tudni lehet/kell. de a rövid változatot most idemásolom, amit levélben elküldtem többeknek. ha kérdésetek van, csak bátran.

a lipóval az a helyzet, hogy ha egyszer kialakult, akkor visszacsinálni nem lehet, de egyrészt meg lehet állítani a gyógyszerkombináció megváltoztatásával, másrészt pedig bizonyos technikákkal lehet javítani a megjelenéseden, azon, ahogy a tested kinéz. de sajnos azt le kell szögezni, hogy a lipót meggyógyítani, visszacsinálni nem lehet.

a lipodisztrófia vagy lipoatrófia (röviden mindkettő lipó) kialakulásáról, okairól nincsenek még pontos orvosi magyarázatok, nem értik az orvosok, hogy milyen mechanizmusok okozzák. egyes feltételezések szerint maga a HIV-fertőzés is kiválthatja, mások azt igyekeznek bizonyítani, hogy csak a gyógyszerek, vagy a kettő együttes hatása okozza.

a zsírsejtek eloszlása a szervezetben kora csecsemőkorban alakul ki, azt genetikai tényezők és az életmód befolyásolja. a szervezeteden belül a zsírsejtek eloszlása, tehát, hogy hol mennyi van, nagyjából egész életeden át állandó marad. ami változik, az a sejtekben tárolt zsír mennyisége. ezek a sejtek a térfogatuk sokszorosára tudnak dagadni, ekkor hízol. a zsírsejtek akkor osztódnak (szaporodnak), ha elérik az eredeti térfogatuk néygszeresét és nem tudnak több zsírt felvenni. szükség szerint ezt a zsírt leadják, cukorrá alakítják - ekkor fogysz.

a lipó ezt a rendet borítja fel. a kutatók továbba sem értik, hogy miért, de ilyenkor  a zsírsejtekben tárolt zsír mennyisége úgy változik, hogy a bőr alatti sejtek nem tárolnak zsírt, sőt maguk a sejtek vándorolnak át a bőr alól a belső szervek, főleg az emésztőszervek falára, ahol több zsír rakódik le a továbbiakban. ettől van az, hogy a testsúly esetleg változatlan marad, a fenék ellaposodik, ugyanakkor a has körfogata nő, de a zsír nem a bőr alatt van.

mindez azonban sok év alatt alakul ki. általában legalább 5-6 évnek kell eltelnie az első tünetek megjelenésééig. a legtöbben csak kb. 10 év után tapasztalnak ilyet, ha egyáltalán bekövetkezik. én magam 6 éve szedek gyógyszert, és eddig semmilyen lipós tünetem nincs. az is igaz, hogy minden nap sportolok és nagyon odafigyelek arra, hogy mit eszem.

a képen pufi zsírsejtek láthatók.

azon

azon goldolkodom, hogy tulajdonképpen miről is kellene ide írnom.

sajnos a gyógyszerfejlesztésben éppen nem nagyon történik semmi érdekes. elég jól el vagyunk látva mindennel, ami kell, azt meg továbbra sem tudjuk, hogy hosszabb távon mi lesz.

ami a magyarországi fejleményeket illeti, szintén nincsen semmi különösebben bíztató. a pluss egyesület szervez különféle klubdélutánokat, és lesz rekreációs hétvége is. ha van kedvetek, lépjetek be. engem továbbra is intenzíven gyűlölnek, mert nem vagyok kedves.

nemzetközileg meg mindenki az aids2010 konferenciára készül, ami bécsben lesz. nyomogassátok meg ezt a honlapot, és menjetek el a felvonulásra meg a civil falut megnézni, oda nem kell regisztráció, és ingyen is van. biztos érdekes lesz. én valószínűleg nem tudok elmenni.

sajnos megöregedtem.

elpusztíthatatlan

úgy tűnik, örökké fogok élni. :)

a cd4-em 960, a százalékom 36%. vagyis ugyanolyanok az értékeim, mintha nem lennék hiv-fertőzött. kifejezetten örülök. ráadásul igazán nem panaszkodhatom a mellékhatásokra is, mert bár időről időre még mindig megy a hasam, mégis sokkal jobb a helyzet, mint akár egy évvel ezelőtt volt.

még mindig azt szedem, hogy prezista (darunavir), norvir (ritonavir), epivir (3tc) és epivir (tenofovir). naponta egyszer veszem be az egészet, az hét tabletta, de simán egybe lenyelem. nem lehetett biztosan tudni, hogy ez jó lesz-e, de nagyon bevált.

közben verka (akinek alszik most a blogja, pedig milyen jó volt, amíg volt) egy csomó dolgot küldött nekem. van ez a hír arról, hogy a gazdasági válság hogyan rontja a hiv elleni harc esélyeit és eredményeit. sajnos ez valóban igaz. elég csak megnézni a balti országokat, ahol a központi költségvetés katasztrofális helyzete miatt gyakran előfordul, hogy a hiv-fertőzöttek nem jutnak gyógyszerhez. több nemzetközi szervezet tiltakozása és közbenjárása sem segített sokat. a civilszervezetek finanszírozása is nagyon megszenvedi a pénzszűkét

ez a hír arról szól, hogy egyes vallásos szervezetek kiállnak a hiv-fertőzöttek támogatása mellett. természetesnek tűnhetne, de igazi változást jelent ez a lépés, mert sok vallásos szervezet (jobbára felekezetre való tekintet nélkül) nehezen fordul a hiv felé a kapcsolódó stigma és tabuk miatt. a hiv sok helyen továbbra is droghasználatot, homoszexualitást, szegénységet, kirekesztést jelent (magyarországon is). ehhez képest fontos változás ez.

ez az írás azt mutatja be, hogy miért fontos az egyesült államokban a küszöbön álló egészségügyi reform a hiv-fertőzöttek szempontjából. a jelenlegi rendszerben ha nincs egészségbiztosításod, akkor nagy eséllyel halálra vagy ítélve, ugyanis a havi kb. 1000 dolláros kezelést aligha tudod kifizetni. ehhez jönnek még a rendszeres tesztek, vizsgálatok. a biztosítás erre is fedezetet nyújthat a jövőben.

régebben nagyon sok aggodalom merült fel a gyógyszerrezisztencia és a rezisztens fertőzések miatt. ez az új brit vizsgálat azt mutatja, hogy nyolc évnyi antiretrovirális terápia alatt mindössze a betegek 17%-ában alakult ki rezisztencia. ez sokkal alacsonyabb, mint amire mindenki számított. az is kiderült, hogy a proteáz inhibitorok hatékonyabban előzik meg a rezisztenciát, mint az nnrti vegyületek. mindez persze csak akkor igaz, ha rendesen szeded a gyógyszeredet. feltéve persze, hogy van gyógyszer. sajnos ez még az eu-tagországok esetében sem mindig garantált.

tbc

ezen a hétvégén a tbc-vel foglalkozunk az ecab ülésén. (az ecab címkére kattintva megtalálod, hogy az micsoda.)

a gümőkór, tüdővész, tbc egyre súlyosabb problémát jelent megint világszerte. rohamosan terjed ugyanis főleg ázsiában és afrikában, de kelet-európa is súlyosan érintett. a tbc világnapján kiderült ugyan, hogy magyarország azon kevés ország egyike, ahol az új megbetegedések száma csökken, de ez inkább kivételes. a tbc nem csak a tüdőt támadja meg, hanem előfordulhat a gerincvelőben, izmokban is.

a diagnózis sokszor megnehezíti, hogy annak ellenére, hogy kb. 10.000 éve élünk együtt ezzel a baktériummal, még mindig nagyon nehéz a klinkai tünetek alapján egyértelműen megállapítani, ha valaki beteg. a szokásos tünetek (láz, köhögés, fogyás, éjszakai izzadás) egy sor más fertőzésre is jellemzők, miközben tbc-ről beszélni egyelőre továbbra is nagyon erősen stigmatizál: a legtöbben a szegénységgel, rossz szociális státusszal, hiv-fertőzéssel társítják.

különösen súlyos probléma a tbc a hiv-fertőzöttek esetében. egyelőre nem tisztázott, hogy a hiv-fertőzöttek könnyebben fertőződnek-e meg tbc-vel, de az bizonyos, hogy a betegség lefolyása gyorsabb és súlyosabb. sok országban az aktív tbc-t gyakorlatilag a hiv-fertőzés indikátoraként kezelik, tehát olyan opportunista fertőzésnek minősül, aminél automatikusan feltételezhető, hogy a beteg hiv-fertőzött, tesztet kell csináltatni nála. az is gondot jelent, hogy hiv-fertőzöttek gyakran produkálnak negatív tesztet kenetből. főleg akkor, ha a legyengült immunrendszer miatt nem képződik elég köpet, vagy az nem tartalmaz elég baktériumot a betegség kimutatásához. ezekben az esetekben a tenyésztés lehet a megoldás, de az sokáig tart.

a tbc kezelése viszonylag egyszerű, de nagyon sokáig tart. a kezelés költsége szinte elenyésző, sokkal inkább az jelent problémát, hogy a betegnek 6-9 hónapig, egyes esetekben 12 hónapig kell minden nap, szigorú rend szerint és következetesen szedni a gyógyszereket. mivel ez sok betegnél külső vagy belső okok miatt lehetetlen vagy rendkívül nehéz, a túl korán megszakított vagy nem rendszeresen folytatott terápia a gyógyszerrezisztens tbc kialakulásának elsődleges oka. a sokszorosan rezisztens tbc (DR vagy XRD TB) általában már nem kezelhető, halálos betegség. az egyik legnagyobb probléma, hogy maguk az orvosok is sokszor azt hiszik, hogy az első negatív(nak tűnő) lelet után a beteg gyógyult, pedig sajnos a baktérium kiirtásához sokkal hosszabb idő szükséges.

évtizedekig hittük, hogy a tbc már történelem, de erről sajnos szó sincs. zsebkendőbe köhögj, tüsszents!

facebook

figyeljetek, az a helyzet, hogy nekem valahogy itt ez nehezen megy. nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam/kapok erről a blogról, és ez sok erőt is ad, de valahogy most nem tartom érdekesnek a blogírást.

hanem a facebookon csináltam egy shivamantra oldalt, ott megtaláltok. pakolom oda a híreket, és ott is lehet kommentelni, kérdezni meg minden. ha névtelen akarsz maradni ott, akkor csinálj magadnak egy másik felhasználót és csatlakozz azzal. ha bizalmas dolgot akarsz kérdezni, akkor továbbra is javaslom az email írását.

aztán biztos fogok még majd ide is írni. tulajdonképpen most megint van kedvem...

nagyon

NAGYON sok mindent kellene ide írnom már, de se időm, se kedvem, erőm meg végkép semmi. kösz a türelmet.

hivgyik

SZENZÁCIÓ!!!

főleg a jáuzsi figyeljen.

Az elmúlt két év alatt számtalan levélre, telefonra és megkeresésre válaszoltam nagyon sok embernek, akik mind a HIV-ről és az AIDS-ről akartak tudni valamit. Sokan közülük már HIV-fertőzöttként kerestek meg, mások pedig csak féltek, félnek attól, hogy HIV-fertőzöttek lehetnek. HIV vagy AIDS? Mi legyen a gyógyszerszünettel? Elmondjam vagy ne mondjam el? Hogyan lehet megfertőződni, és hogyan nem?

Ezekből a kérdésekből a leggyakoribbakat gyűjtöttem csokorba, és ebből lett a

filmecske

nézzétek meg ezt a videót, amit anyu küldött nekem ma. a történelem előtti időkben ugyanennek az eredeti, angol változatát már kiraktam a régi blogomban, de lám csak - most már magyarul is van!

képzés

fashion against aids

stan küldte el ezt a videót. korábban már említettem a h&m akcióját, amiben popsztárok terveznek valami ruhát, és a bevételeket az aids/hiv elleni harcra fordítják. ez a kampány jelenleg is folyik, és a cuccokat már lehet kapni európában, gondolom, hamarosan pesten is, bár én hetek óta nem jártam arrafelé. és ti?

készülőben

jelentem, a héten nálam vacsorázott independence, hivnagyi és a férfi, aki elvállalta az állást. megbeszéltünk mindent töviről hegyire. nagy dolgok vannak készülőben.

genetika

azt írja a hvg ma, hogy kutatók megtalálták azt a gént, ami megakadályozza a hiv terjedését. namost ez tök izgalmas, de egyelőre szerintem semmi gyakorlati haszna nem lesz még vagy 20 évig. ugye tudjátok ti is, hogy a genetikai alapon működő gyógyszerek és eljárások rendkívül ingoványos terület, és nagyon bizonytalan is. elsőre feltételezhetjük ugyanis, hogy az ember genetikai állománya nem véletlenül van úgy összerakva, ahogy. egy-egy gén ki- vagy bekapcsolása előre nem megítélhető kockázatokkal is járhat. azért persze izgalmas, de az igazi jelentősége ennek szerintem az, hogy folyamatosan egyre újabb területeket tárnak fel a kutatók, és nem mondanak le a hiv további kutatásáról, pedig az elmúlt időszakban nagyon sok kudarcot is láttunk (ccr5 inhibitorok, vakcina, mikrobicidák).

a kép innen van: http://www.csend.hu/magazin/0102/hiv2.jpg

fontos

figyeljetek, ez fontos!

keresek olyan hiv-fertőzöttet (nőt vagy férfit), aki
- megbízhatóan beszél/ír/olvas angolul,
- nem fél a munkától,
- helyén van az esze,
- szereti a kihívásokat,
- akar egy kis pénzt keresni.

fontos, hogy csak hiv-fertőzött lehet az illető. és nem tudunk eltekinteni a nyelvtudástól semmiképpen. szaporán jelentkezzetek a shivamantra@gmail.com címen!
(a képen látható, hogy mi mind milyen boldogok leszünk utána/közben.)

van még

azt hittétek, vége az aids-es vagy hiv-fertőzött művészeket bemutató sorozatnak, mi? hát nincs vége! hanem még mindig van néhány olyan alkotó, akit be szeretnék mutatni nektek.

korábban már említettem james huctwith kanadai festőművészt, akinek modern-klasszikus képei nekem nagy kedvenceim. breughel és tom of finland, hieronymus bosch és reneszánsz oltárképek egyszerre. elképesztően fest szerintem. szerencsére ő él, nem tagadja vagy titkolja hiv-fertőzését, sőt, aktivistaként is dolgozik. nem is szaporítom a szót, hanem - előzékeny engedélye mellett - csak iderakom néhány képét.

ööö

mindjárt jövök.

mindenhol

már egy ideje átveszi az írásaimat az origo új magazinja, a cotcot. például most ezt is, amit pár nappal ezelőtt írtam ide. egész sokan olvassák, ennek persze örülök. kicsit úgy tűnik, mintha az origo sokkal jobban menne a minőségre, az index meg az ő velvetje még mindig csak toporog a bulvár körül.

majd holnap folytatom, sajnos nagyon sokáig néztem a tévét.

azért még iderakom a rend kedvéért rudolf nureyevet, vagy nyurejevet, nem is tudom, hogyan kellene, talán Рудольф Хаметович Нуриев. zseniális táncos volt, kibírhatatlan szörnyeteg, elképesztő élete volt, olvassátok el. megszökött a szovjetunióból, úgy hogy kirov balett, aztán párizsból nem ment haza a vendégszereplésről. az utolsó pillanatig táncolt, az utolsó pillanat után pedig még karmesterként dolgozott rövid ideig.

lundstedt

azt olvastam itt, hogy a depresszió rontja a gyógyszeres hiv-kezelés sikerességét. minden 10 hiv-fertőzöttből több mint 4 klinikailag depressziósnak minősül, állítja egy amerikai vizsgálat. ugyanakkor az is kiderült, hogy az antidepresszánsok szedése nemcsak a kedélyt, de a kezelés sikerét is javítja. elsőre azt gondolhatnánk, hogy a probláma oka az, hogy a depressziós hiv-fertőzöttek rosszabbul képesek betartani a gyógyszerfegyelmet, és ezért kevésbé hatékony a terápiájuk. ez részben igaz is. de érdekes módon az is kiderült, hogy a gyógyszerfegyelmet szigorúan betartó, de depressziós betegek esetében is lassabban csökken a vírusszám. hogy ez miért lehet, arról fogalmuk sincs a kutatóknak.

a hiv-vel élő ismertségek sorozatában ma egy új fiú következik: andreas lundstedt. az alcazar nevű svéd popegyüttes énekese pár nappal ezelőtt vallotta meg a nagy nyilvánosság előtt, hogy hiv-fertőzött. azt is elmondta, hogy a betegség korai szakaszában van még, és hogy ez semmiben nem befolyásolja a mindennapi életét. andreas mindennapi életének például szerves része, hogy sírdogál a diszkóban, amint az az alábbi rövidfilmből is kiderül. (figyelem! érzékenyeknek: rémeszene-veszély!)

olvas

tegnap a repülőgépen a város és b város között elolvastam yann martell 'a helsinki roccamatio család a tények tükrében' című novelláját, ami az azonos című kötetben jelent meg nemrégiben magyarul. a történet főszereplője aids-ben haldoklik, a barátja (nem úgy, hanem barát barátja)pedig vele van végig.

borzalmasan nagyon sírtam, persze a körülöttem ülők mind felvont szemöldökkel néztek, de nem kellett magyarázkodnom, amúgy is nagyon náthás vagyok, hát arra fogtam. különben is hisztis picsának ismer mindenki.

és az is eszembe jutott, hogy egy kedves ismerősöm, akinek sokat adok a véleményére, azt mondta, hogy azt a benyomást keltem, mintha hiv-fertőzöttnek lenni, az egy semmiség lenne, és nem is lenne különösebb jelentősége. pedig jaj, dehogyis nincsen!

szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nagyon-nagyon félek, és hogy nincs olyan nap, hogy eszembe ne jutna, hogy mennyire rémes lesz, amikor már majd nem lesz tovább, és valószínűleg már majd nem segítenek a gyógyszerek, vagy kifogyok az opciókból. még nem nagyon ismertem soha olyan embert, aki ne gondolta volna, hogy még nincs itt az ideje a halálnak. rettegek és sírni is szoktam, és szorongok, és nagyon sok energiám megy el azzal, hogy úgy tegyek, mintha normális életem lenne akkor is, amikor állandó hányingerem van a gyógyszerektől, vagy folyton megy a hasam, és rejtegetnem kell a tablettáimat, és nem ihatok kávét, mert elhányom magam tőle, és nem ihatok alkoholt, mert felfordul a gyomrom, és bármennyit sportolok, mégis hízom, és minden reggel aggódva figyelem, hogy van-e már lipodisztrófiám, vagy még nincs, és minden náthától kilel az iszonyat, hogy bele fogok halni, és amikor zsibbad a kezem, akkor biztos vagyok benne, hogy neuropátiám van, és általában is kurva szar dolog aids-es buzinak lenni. öregedő aids-es buzinak.

de mindegy is, mert ezt a szaros blogot sem olvassa már senki, és igen, egyáltalán nincsen jó kedvem, hanem fos kedvem van, csak dolgozom, dolgozom, de semmi értelme, mert nem tudom meghosszabbítani az életemet, csak arra gondolok, hogy talán tudok bele rakni valamivel több értelmet, már ha egyáltalán bárminek van bármi értelme. nem vagyok benne biztos.

ne sajnáljatok, nem kár értem amúgy sem.

van ez a kanadai festő, a james huctwith, majd még írok róla. ő is egy aids-es buzi, de legalább tud festeni. én még csak azt sem.

kötelező

már megint aids világnap van. mindenki egy nap alatt igyekszik megnyugtatni a lelkiismeretét. szánalmas. mint már említettem, nekem minden nap aids-világnap, és nem nagyon érzékelem a különbséget december elseje és másodika között ebből a szempontból.

de a rend kedvéért körülnézünk, hogy mi az újság.

elsőként is itt van az európai parlament folyóirata, a parliament magazine, amiben a 63-64. oldalon olvasható gurmai zita európai parlamenti képviselő beszámolója a ruandai (és általában afrikai) aids-helyzetről. gurmai zita jelenleg azon nagyon csekély számú európai parlamenti képviselők egyike, aki tudomást vesz a hiv-fertőzés és a fertőzöttek létezéséről, amint erről már korábban is beszámoltam. remélhetőleg mindennek hamarosan magyarországon is lesz eredménye. addig is itt van a cikk angolul és magyarul is.

egyelőre szerény keretek között, de már folyik az első akkreditált továbbképzés házirovosok számára a lászló kórház, a semmelweis egyetem családorvosi és igazságügyi orvostani tanszéke és néhány lelkes ember szervezésében. úgy tudom, hogy a tegnap, ma és holnap folyó képzésen most még csak kevesen vannak, de a gsk és az abbot gyógyszergyárak támogatásával szervezett program (amihez az érintett minisztériumok semmivel sem járultak hozzá) fokozatosan egyre több háziorvost ér majd el.

a fiatal baloldal kezdeményezése az olcsóbb óvszerrel kapcsolatban eredetileg szintén az európai parlament szocialista frakciójától indult. azt olvastátok, hogy a talán a nemzeti egészségvédelmi intézet akart kihelyezni óvszerautomatákat (ingyenesen) középislákba, de a megkeresett kb. 100 intézményből csak 5 (!) mondott igent. (tegnap hallottam a klubrádióban. ki tud részleteket?) mindenki attól tart ugyanis, hogy az óvszerautomata majd kedvet csinál a fiataloknak a malackodáshoz. jelentem, a fiatalok malackodnak mindenhogyan, még akkor is, ha az iskolaigazgatók ezt már elfelejtették.

megjelent a judit könyve.

dr. szlávik igyekszik eszet rakni az emberek fejébe.

eddig ennyi, majd később megint körülszaglászok.

aktivista

azt kérdezte valaki, hogy mi végre ez az egész a brüsszelbe járással, és hogy kit érdekel egyáltalán ez a sok techikai, orvosos információ. elmondom.

az összes betegségterület közül a hiv/aids volt a legelső a nyolcvanas évek közepe felé, ahol a betegek elkezdtek saját maguk fellépni, kiállni a nyilvánosság elé, szerveződni és hallatni a hangjukat. akkoriban ez nagyon fontos volt, mert két-három éven belül mindenki biztosan meghalt, aki fertőzött volt, és az orvosok nem tudtak mit kezdeni a dologgal. rengeteg próbálkozás volt, mindenki kipróbált mindent, amit lehetett: immunerősítőket, immunmodulációs szereket, voltak, akik kilószám szedték a c vitamint és az ezüstkolloidot, és angliában a betegbiztosító pénztár kifizette a hiv-fertőzötteknek, ha spanyolországba utaztak delfinekkel úszni, mivel semmi mást nem lehetett tenni az érdekükben. mindeközben az aids az első pillanattól fogva stigmatizáló, diszkriminatív betegségnek számított, annyira, hogy ronald reagan soha ki sem ejtette a száján az aids szót mindaddig, amíg közeli jó barátja, rock hudson el nem kezdett haldokolni. addigra azonban már tízezrek haltak meg és százezrek voltak fertőzöttek. ezért lett a hiv/aids-ből politikai ügy, ekkor indultak az olyan mozgalmak, mint az act-up, akik néha már a terrorizmus felé hajló eszközökkel igyekeztek felhívni a figyelmet a betegség terjedésére, és arra, hogy nincsenek gyógyszerek, illetve az országok nem támogatják azt az alapkutatást, ami a gyógyszerek kifejlesztéséhez szükséges. az ilyen kutatások ugyanis nem a gyógyszergyárak felelősségi körébe tartoznak, hanem sokkal inkább állami feladatot jelentenek.

így kezdett kiépülni az az eleinte informális hálózat, melynek keretében a kezelési aktivisták (treatment activists  - én is ilyen vagyok) egymásnak faxon és levélben, telefonon és baráti összejövetelek keretében (akkor még nem volt internet) igyekeztek minél több információt átadni arról, hogy mit lehet tenni a hiv/aids ellen. akkoriban minden nap számított, minden fertőzött biztosan számíthatott arra, hogy hamarosan meghal.

a kezelési aktivizmusnak nem célja a közösségépítés. ha létrejön egy működőképes közösség a munka során, úgy az csak további előny, de nem fetétlenül követelmény vagy cél. ha valaki csatlakozni akar ehhez a munkához, bármikor megteheti, de én soha nem fogok azon erőlködni, hogy a hiv-fertőzötteket egy akolba tereljem, és együtt járjunk kirándulni meg bográcsban gulyást főzzünk. aki megkeres, fogadom, akinek kérdése van, válaszolok rá a legjobb tudásom szerint. mindenki maga dönt az élete felől, én csak a megfelelő információt igyekszem nyújtani ehhez.

irányelvek

a kommentek között fordult elő tegnap ez a kérdezz-felelek, kiteszem ide, mert tanulságos, és magam sem írhattam volna le szebben. kicsit kijavítottam, kicsit hozzáteszem a véleményemet a végén.

a kérdés, amit kr tett fel:

"Módosították az európai treatment guidelines-t, mondjuk nem tudom, hogy ezzel foglalkoznak-e Magyarországon az orvosaink, de érdekes. Feltűnt, hogy javasolt már az első vizsgálatkor a rezisztenciavizsgálat.

Ha nincs téma, amiről blogolnál, és neked is van kedved hozzá, én szívesen venném, ha foglalkoznánk azzal, hogy az itt leírt, javasolt vizsgálatok közül mit csinálnak meg nekünk a László Kórházban, és mi az, amiből kimaradunk. Követik-e Magyarországon az európai guidelinest..."

http://www.eacs.eu/guide/1_Treatment_of_HIV_Infected_Adults

és a válasz, amit cranberries tett közzé:

"Ismerem a magyar szokásokat: azt lehet mondani, hogy szinte mindenben követi.
Amikor valakiről kiderül, hogy fertőzött, akkor esik át a legtöbb vizsgálaton: CD4, CD8 ill. %, víruskópia, fizikai vizsgálat, vérnyomásmérés, testsúlymérés, előző betegségek felsorolása, vérképnél teljes mennyiségi és minőségi vérkép, beleértve a májfunkciókat, vércukrot, zsír összetételi adatokat, esetleg szemészeti vizsgálat, tüdőröntgen, kenetvétel, pszichológiai tanácsadás, STD-ék közül ami biztos: hepa A, B, C, luesz, tripper. Valamint toxoplazma, CMV, EBV szerológia (Ig, Ia értékek), ezenkívül egészségi állapottól függően más vizsgálatok is lehetnek. Ez a betegtől függ, milyen a rizikó stb...
Aztán későbbi vizsgálatok során STD-ékre, Ig szerológiákra már nem szűrnek, inkább akkor ha tünetek vannak, vagy valamilyen betegség gyanúja áll fenn. Víruskópia minden 2. vagy 3. alkalommal van csak.
A rezisztenciavizsgálat nem elterjedt, mondanom sem kell hogy miért nem. Terápia elején nem nézik, csak akkor ha a gyanúja merül fel, tehát az első kombináció 6 hónap múlva is 50 feletti kópiát mér. Ilyenkor azért először kezelésváltásra kerül sor, viszont ha a 2. kombináció is virológiailag eredménytelen, akkor érdemes a rezisztenciatesztet megcsináltatni. De amíg valaki évekig egy kombinációval méréshatár alatti eredményeket produkál, ott felesleges is ilyen vizsgálatokra költeni. A fenotípusteszt a gyógyszeres kezelés szempontjából még fontosabb.

Hogy mikor kell elkezdeni a terápiát? 200 alatti CD4 sejtszámnál biztos, 201-350 esetén is megvan már a haszna, viszont inkább 55.000-es vírusszám felett. 350 feletti CD4 értéknél csak akkor, ha a vírusszám 100ezer felett van, de még ekkor sem törvényszerűen. 500 feletti CD4-nél nagyon ritka a terápia elkezdése (krónikus és akut kezelés nélküli állapotról van szó), viszont a 100ezres vírusszám gyakoribb kontrollt sürgethet. Tünetek megjelenésekor, hepatitis C esetén, idős kor esetén, illetve immunológiai romlás esetén azonban 350 felett is elkezdhető a terápia. Bárki, aki lelkileg felkészült, annak bármikor, viszont ezzel inkább a betegek nem értenek egyet.
Gyógyszerkombinációk: érdekes módon az alternatív B oszlopot és a javasolt A oszlopot adják elsőre, azaz 3TC+ZDV+EFV/NVP. Bár ma már nem ritka a TDF első kombiban adása sem, de nem FTC-vel, hanem 3TC-vel nyomják. A oszlop esetén az EFV a leggyakoribb, aztán az NVP, ha PI kell valami miatt, akkor RTV, SQV, LPV közül válogatnak.
Terhességnél, PEP-nél valóban az európai vonalat követi.
Az akut szakaszban való kezelés nehezen tud egy protokollt követni, ennek haszna mindenképpen akkor van, ha a beteg biztos benne, hogy 3-4 hónapnál frissebb fertőzést hordoz, tünetes, 100ezer feletti vírusszáma van, és csökkenő CD4 sejtszáma."

és akkor még azt szeretném mondani, hogy a többes szám harmadik személy kissé eltúlzott, hiszen összesen két orvos foglalkozik ilyen gyógyszerek felírásával: dr. bánhegyi dénes és dr. szlávik jános, akik a szent lászló (most már szent istván) kórház hiv-osztályán dolgoznak. az írásos kezelési protokoll gyakorlatilag hozzáférhetetlen - azt valamiért hétpecsétes titokként őrzik a kórházban. a pszichológiai tanácsadás enyhén szólva is hiányos és kérdéses. a rezisztencia-vizsgálatról már sokszor és sokat beszélgettünk - meggyőződésem, hogy ennek az automatikus alkalmazása magyarországon egyelőre teljesen értelmetlen lenne. ezek viszonylag drága vizsgálatok, és a magyarországi labor (dr. újhelyi eszter intézménye) sokáig nem is volt képes elvégezni ezeket. igaza van tehát cranberriesnek, elégséges a rezisztencia vizsgálata, ha kiderül valakiről, hogy rezisztens - ami egyelőre viszonylag ritka nálunk. vita van arról továbbra is, hogy hepatitisz c fertőzés esetén mi a helyes: előbb a hep-c kezelése, vagy a hiv-terápia megkezdése. a jelenlegi gyakorlatban az orvos a beteg állapota alapján dönt. technikai apróságok: a lopinavir nem létezik és nem adható önmagában, csak ritonavirrel együtt, ez a kaletra. ma már ritonavirt viszonylag kevesen szednek önmagában, ez a gyógyszer nem hatásos a hiv ellen, viszont úgynevezett booster, vagyis arra szolgál, hogy más proteáz inhibitorokat hosszabb ideig tartson a májban, ahol metabolizálódnak ezek a vegyületek. a pep pedig egyelőre nagyon nehezen hozzáférhető nálunk sajnos. 

köszönöm mindőtöknek a fáradozást.

közvéleményeredmények

GYŐZÖTT A PUNCI ÉS A FAROK!

összesen százan töltöttétek ki a tesztet, ebből 73-an válaszoltatok az összes kérdésre. az első tanulság tehát, hogy nem érdemes több oldalon rendszerezni a kérdéseket, mert nem nyomtok tovább. a válaszokból érezhető volt, hogy a kötelező válaszadás többeket felingerelt, türelmetlenné tett. ugyanakkor lefegyverző az őszinteségetek, amiért igazán hálás vagyok. bizonyos szempontból az eredmények igazolják a várakozásaimat, bizonyos szempontból meglepőek is. különösen az utolsó, kissé "kakukktojás" kérdés volt tanulságos, hiszen páran nagyon beszédesen vallottatok arról, hogy mit hallanátok szívesen az ágyban. a válaszok két nagyobb csoportra oszthatók: érzelmes, de realista vágyak, mint

• "csak téged szeretlek"
• "próbáljunk ki valami újat"
• "hatalmas a farkad"
• "kúrj szét, baby!"
• "szeretlek"
• "basszál még!"
• "felejthetetlen velem a szex"
• "még egy menet?"
• "mocskolódást"
• "aludj csak, majd én elmosogatok"
• "hogy szép vagyok"
• "cuncimókuskám"
• "istennő"

és a többre vágyó, de szégyenlősebb vágyak:

• "hát ezt nem írom azért ide"
• ""most úgy megraklak, mint Winetou a tábortüzet" - inverz válasz, a válaszadó szeretné ezt mondani.
• "kapsz ötmilliót, ha végeztünk"
• "várj, hívom az ikertestvéremet is"
• "wow, a nyakamba tudod tenni a lábadat?"
• "nem bírom, hagyd abba! FÁÁJJJ!"
• "jövő heti lottószámok"
• "aszta milyen rohadt szépek és nagyok a melleid, hogy tudsz erre melltartót venni, mindjárt elélvezek tőled (75B-t hordok)"
• "nem baj, hogy telemorzsáztad"
• "...utána pedig hozok egy big macet, hogy te is élvezd"

vegyétek észre, hogy ezekben a válaszokban megjelenik a szex fogalmával szinte összeforrott két további fogalomkör, a pénz (hatalom) és az evés (élvezetszerzés). mindkét képzettársításra alapos és kiterjedt pszichológiai elemzések léteznek, de ezektől most megkíméllek titeket.

lássuk most a számokat! mivel sokszori próbálkozásom ellenére sem sikerült fizetősen regisztrálnom a surveymonkey-nál, ahol a kérdőív van, kénytelen voltam az eredményeket ósdi módon képként elmentve belepakolni egy dokumentumba, amit itt tölthetsz le vagy nyithatsz meg.

minek nevezed a férfi nemi szervet?

• farok - 51,0%
• fasz - 13,0%
• fütyi - 9,0%
• kuki - 6,0%
• pénisz - 5,0%
• pöcs - 2,0%
• további javaslatok: fallosz, dákó, nudli, döngető, óriáskígyó, izé, farkinca, sehogy (?), rudacska, Yoko, kukac

Minek nevezed a női nemi szervet?

• punci - 47,0%
• pina - 19,0%
• nuni - 5,0%
• vagina - 3,0%
• muff - 3,0%
• odalent - 3,0%
• picsa - 2,0%
• puni - 2,0%
• bibe - 1,0%
• suna - 1,0%
• puncó - 1,0%
• nuna - 1,0%
• további javaslatok: sufni, puna, izé, illatos virágszálam kertje, nuszi, cuna, női nemi szerv

hogyan nevezed a szeretkezést?

• dugás - 31,5%
• szeretkezés - 30,1%
• baszás - 6,9%
• kefélés - 5,5%
• kúrás - 4,1%
• kufircolás - 4,1%
• további javaslatok: zacskózás, döngetés, szexelés, izélés, életfenntartó differenciális egyesülés, kuffantás, közösülés, huncutkodás

a többit inkább olvassátok el a táblázatokból, az is rendkívül érdekes.

mik a tanulságok (a teljesség igénye nélkül)?

a dugásnál a válaszok nagyjából két pólus között oszlanak meg. mindkettő ugyanazt a denotátumot jelöli, tehát azonos az extenziója, de annak különböző jellegzetességei kerülnek be a szójelentésbe. vagyis eltérőek a motivációk, ennyiben az intenzionális jelentés különböző. ez annak alapján történik, hogy aki meg akarja nevezni a nyelven kívüli valóság adott elemét, az milyen jellemzőket tart fontosnak.

tehát a dugás esetében konstitutív a testiség (egy nemi szervet bedugunk a másikba), ennyiben denotatív jellegű. ugyanakkor a konnotatív jelleget is figyeljük meg: a dugás szó enyhén vulgáris. ezzel szemben a szeretkezés szó, ami ugyanazt az aktust (a nyelven kívüli valóság azonos elemét) jelöli, nem a testiséget helyezi előtérbe, hanem az érzelmi töltetet. a szójelentésnél morfematikus motivációról is beszélhetünk, amennyiben a "szeret" szó jelentése kerül a fókuszba.

a szopás esetében sokan választottátok a szopást, a többi szóra nagyon kevés választás esett. ennek az is lehet az oka, hogy viszonylag neutrális alternatíva nem szerepelt a lehetőségek között, ez talán a kísérlettervezés hibája. feltehető, hogy a "szopás" érzelmileg kevésbé foglalt, inkább technikai jellegű.

a segg és a fenék esetében is hasonló kettősséget láthatunk, mint a dugásnál. az okok talán mégis különbözőek. a fenék jelentése inkább egy testrész, amire ülünk, amire ruhát veszünk, sokkal társaságképesebb, elfogadottabb, mint a segg. a segg szó inkább minőséget jelöl és nem megnevez. a fenék picsának nevezése hasonlóságon alapuló, metaforikus szóhasználat, és viszonylag gyakori. a hasonlóság nem csupán azon alapul, hogy mindkét testrész egy testnyílást jelöl, hanem hogy mindkét testnyílásba be lehet hatolni szexuális szándékkal. nem véletlen, hogy a meleg férfiak szókincsében a feneket gyakorta jelöli a picsa szó. a kontextusban minden esetben kiderül, hogy a "picsa" az adott esetben mit jelent. ugyanakkor a "fenék" vagy "segg" soha nem jelöli a női nemi szervet - ez tehát aszimmetrikus eloszlás. az "úristen, mekkora picsája van annak a nőnek" mondatból senki nem következtet arra, hogy az illető nőnek hatalmas nemi szerve van. sejtésem szerint fontos tényező, hogy a két testrész közel van egymáshoz, ugyanakkor a fogalmak hárítás által motivált összecsúszását is megfigyelhetjük.

általános tapasztalatként elmondható, hogy a kicsinyítő képzős vagy gyereknyelvi szavak gyakori előfordulása (cici, kuki, fütyi, kukac, popsi, nudli, farkinca, rudacska) távolítást jelölnek, és megkönnyítik a kínos tárgy megnevezését. ugyanakkor beszédesen jelölik a nyelvhasználó viszonyát a testhez és a helyzethez.

érdekes lenne a továbbiakban megvizsgálni, hogy ezek a válaszok nagyobb mintán hogyan oszlanak el nők és férfiak, hetero- és homoszexuális egyének között. ezeknek a szavaknak a használatával ugyanis nem folyik nyílt diskurzus, vagy ha igen, akkor az csak a politikai korrektség (és az úgynevezett erkölcs) által meghatározott keretek között zajlik.

akartok még?