büntetendő?

egy új kutatás az egyesült államokban azt mutatja, hogy a meleg férfiak kétharmada támogatná, hogy a védekezés nélküli anális szex a HIV-státusz felfedése nélkül legyen büntetendő cselekmény. tehát ha valaki tudja magáról, hogy HIV-fertőzött, de nem mondja el, és úgy dug meg valakit védekezés nélkül, akkor az minősüljön bűncselekménynek a többség szerint.

nem meglepő módon a nem fertőzöttek és a tesztet nem csináltató férfiak voltak túlnyomó többségben a támogatók között. ugyanakkor érdekes tanulsága a vizsgálatnak, hogy azok a fiatalabb férfiak, akik nem járnak el tesztre, ezt egyfajta prevenciós stratégiaként értelmezik: ha a jogszabály is tiltaná, akkor kevésbé kellene számolniuk a kockázattal, ha valakivel védekezés nélküli anális szexet folytatnak.

továbbra is megdöbbentős és elgondolkodtató az (magyarországon is), hogy milyen nehezen szánják el maguka az emberek a tesztre. ugyanakkor a bírósági gyakorlatban általában továbbra is rendkívül problematikus a HIV-fertőzés bizonyítása.

intolerancia

egy izgalmas új kutatás az egyesült államokban megmutatta, hogy a meleg házasságok tilalma megemeli a hiv-fertőzés esélyét és gyakoriságát.

a tanulság nagyon egyszerűen foglalható össze: "az intolerancia gyilkos dolog", fogalmaz az egyik kutató. "a melegházasságok tilalma kodifikálja az intoleranciát, ami miatt több meleg rejtőzködik a nemi életében is, és ezért kockázatosabb gyakorlatot folytat."

tehát ha szégyellni, titkolni kell, hogy buzi vagy, akkor hamarabb mész el a szaunába meg más kétes helyekre, hogy ott szerezz magadnak kielégülést, és vele együtt fertőzéseket is.

haladás

ma a tudományos haladás kérdéseit vesszük sorra, amikről nagyon lelkiismeretesen tájékoztattok engem és minket a kommentek között. hová is lennék nélkületek?

itt van mindjárt ez az írás az indexről, amihez nem nagyon van mit hozzáfűzni. sajnos még mindig az a helyzet, hogy legalább egy évtized, mire ezekből az új terápiákból lesz valami, de végtére is ráérünk. itt ugyanazt olvashatjátok egy kicsit alaposabban angolul. ez is ugyanaz még egyszer. tudjátok mit nem értek? hogy a magyar újságokban miért nem írják oda, hogy honnan van a hír. ez pl. a reuterstől van különben.

aztán többször lehetett olvasni arról a hírről is, hogy egy csontvelőátültetésen átesett német hiv-fertőzött beteg (akit leukémia miatt kezeltek transzplantációval) vírusmentes marad az átültetés után több mint 600 napon át. funkcionálisan gyógyultnak tekintjük őt, de nem lhetünk benne biztosak, hogy valóban meggyógyult, ugyanis a hiv egyik legnagyobb buktatója éppen az, hogy egyes fehérvérsejtekben akár évekig is lappanghat anélkül, hogy előkerülne. amikor azonban a páciens valami olyan fertőzéssel szembesül (gomba, baktérium, akármi), ami pont azokat a fehérvérsejteket aktiválja, akkor a hiv szaporodása is újra elindul az ismét szaporodó fehérvérsejtekkel együtt. mivel az átültetés során olyan személy csontvelőjét alkalmazták, aki természetesen ellenálló a hiv-fertőzéssel szemben, ezért felmerült az az óvatos feltételezés, hogy a genetikai terápiáknak mégis lehet értelme. mindez egyelőre teljesen elméleti munka, de nagyon érdekes. mert hát elméletben lehetséges egy beteg összes fertőzött immunsejtjének elpusztítása, csak mire újakat kapna helyette, addigra meghal.

végezetül iderakom azt a magyarázatot, ami elmondja, hogy milyen feltételek mellett lehet most az egyesült államokba utazni, ha valaki hiv-fertőzött. ez a magyarázat nem tartalmazza azt a jogellenes, de széles körben alkalmazott gyakorlatot, amikor letagadod, hogy hiv-fertőzött vagy. a képen az úgynevezett hiv-es vízum látható, amiben a 212(A)(1) jelzés utal arra, hogy a tulajdonos hiv-fertőzött.

na figyeljetek

hát majdnem belepusztultam ebbe az elmúlt három hétbe. minden alkalommal nagyon megvisel, amikor újra elkezdem a gyógyszert, de még soha nem volt ennyire nehéz. talán az is csak tetézte a bajt, hogy amúgy is nagyon kimerült voltam, amikor elkezdtem öt héttel ezelőtt.

a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy folyamatosan nagyon fáradtnak és álmosnak éreztem magam, nagyon sokat kellett (kell még most is) aludnom, ami szinte lehetetlenné tette, hogy normálisan dolgozzak. a meleget is rosszzl bírom, és ettől csak még szörnyűbb lett a helyzet: ami időt ébren tudtam lenni, azt meg fosással és émelygéssel töltöttem el. no mindegy, nem tartok több ilyen szünetet, hanem most már szedem a gyógyszert folyamatosan, vagy legalábbis most ezt gondolom, mert még egy ilyet nem akarok végigcsinálni.

kezdjük mindjárt ezzel a hírrel vagy hallomással: azt mesélte nekem egy ezen a területen jártas személy, hogy állítólag az ántsz valamilyen rendelkezésre hivatkozva értesíti a kiszűrt hiv-fertőzöttek háziorvosát a beteg adatairól és arról, hogy fertőzött. mondanom sem kell, hogy ez súlyos adatvédelmi és személyiségi jogi kérdéseket vet fel, azonban nem tudom, hogy igaz-e. mondjátok meg, hogy ti mit tudtok erről:

 

külföldön

erről már többen kérdeztetek, és most találtam a hvg-n. ez ugyan arról szól, hogy mi a helyzet, ha valaki külföldön van biztosítva, de hazajön egy időre, de visszafelé is igaz a dolog az európai unión belül.

 

moszkvai konferencia

nagyon várjuk sárosi péter, a társaság a szabadságjogokért (tasz) drogpolitikai projektvezetőjének beszámolóját a moszkvában rendezett 2. kelet-európai és közép-ázsiai aids konferenciáról (eecaac 2008), ami hamarosan megjelenik a sajtóban is. érdekes lesz, olvassátok el.

ugyanerről a konferenciáról beszámol az eatg is (amely társszervezője volt a konferenciának) ebben a nyilatkozatban.

egyébként éppen a sárosi péter által felemlített probléma miatt, nevezetesen, hogy az orosz drogpolitika nem ismeri el és nem kezeli megfelelően a helyettesítő terápiát intravénás droghasználók esetében, az említett konferencia rögtön azzal kezdődött, hogy a jelenlévő aktivisták tiltakoztak az orosz eljárások ellen.

természetesen van a konferenciának saját honlapja is, ott megtaláljátok a részletes programot. ha valakit valami részletesebben is érdekel, akkor szóljon, megszerzem az információkat.

rezisztencia műhely

bár kevés esélyt látok arra, hogy ötnél többen elolvassátok, de akit érdekel, annak itt a beszámolóm a budapesten rendezett hiv rezisztencia műhelyről. rakok bele érdekes képeket, hogy ne legyen olyan halálosan unalmas.

Az alábbiakban röviden összefoglalom a 2008. március 26. és 28. között Budapesten megrendezett HIV Rezisztencia Műhely legfontosabb megállapításait és eredményeit.

A neve ellenére a Rezisztencia Műhely egy immár hatodszor és minden évben megrendezett, nagy, nemzetközi konferencia, amelyen ezúttal több mint harminc országból volt jelen körülbelül 400 szakember. A résztvevők főleg kutatók, biológusok, virológusok, statisztikusok, és más olyan szakemberek, akik HIV-rezisztenciával vagy az ahhoz kapcsolódó területekkel foglalkoznak. A Rezisztencia Műhely arra is lehetőséget kínál, hogy a gyógyszergyártók kutatói és képviselői is találkozzanak és egyeztessenek az állami kutatóhelyeken, kórházakban dolgozó kollegáikkal, és mindezt kötetlen, de szakmailag megalapozott környezetben tegyék. Az elmúlt évek során nagyon sokat javult és fejlődött a Rezisztencia Műhely híre és tekintélye: ami régebben pár megszállott statisztikus hobbijának tűnt, az mára az egyik legfontosabb HIV/AIDS témával kapcsolatos nemzetközi konferencia, ahol mindenkinek "illik" megjelennie.

Az idei Rezisztencia Műhelyen többen is képviselték Magyarországot: jelen volt a debreceni egyetem kutatócsoportjának képviselője (ők proteáz inhibitorokat igyekeznek fejleszteni), a László Kórház laboratóriumának munkatársai (ők a tesztek miatt és a Dermavir vizsgálatokat is ők végzik), az Epidemiológiai Központ képvielői és még néhányan, akikről sajnos nem tudom, hogy kik. Én a szervezőktől elnyert ösztöndíjjal voltam jelen.

Különösen érdekes volt, hogy idén az EATG munkatársainak kérésére a tárgyalt témák közé bekerültek a jogi és etikai kérdések is: egy egész délutánon át plenáris ülés foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy vajon virológiai, genetikai és statisztikai vizsgálatokkal (genotípus és fenotípus, filogenetikai vizsgálatok) meg lehet-e állapítani azt, hogy ki fertőzött meg kit, és hogy mikor. A világon mindenütt számos ilyen témájú per zajlik (nálunk is: elég csak Judit ügyére gondolni), és az itt jelenlévő szakembereket kérik fel a bíróságok szakértőnek, ezért nem mindegy, hogy milyen módszertan alapján és mit mondanak egy-egy ilyen, minden esetben rendkívül kényes és bonyolult ügyben. Elöljáróban annyit erről, hogy egybehangzó volt az összes résztvevő szakértő véleménye abban, hogy a jelenleg elérhető módszerekkel a genotípusos, fenotípusos, statisztikai adatbázisokon alapuló, szekvenciális genetikai elemzésre épülő módszertannal önmagában legfeljebb arra lehet választ adni, hogy két ember HIV-fertőzésének elméletileg lehet-e köze egymáshoz, azonban semmiképpen nem lehet bizonyító erővel megállapítani sem a fertőzés irányát, sem annak idejét.

Érdekes volt hallani, hogy még mindig vannak olyan országok (Ausztria is), ahol a HIV-fertőzés kockázata is büntethető, tehát akkor is börtönbe kerülhet egy HIV-fertőzött, ha nem fertőzött meg senkit, de megfertőzhetett volna. Sőt olyan esetet is ismerünk Ausztráliából, ahol SENKI nem volt fertőzött a szövevényes szerelmi sokszögben, mégis börtönbüntetést kapott az egyik asszony azzal az indokkal, hogy promiszkuis viselkedése veszélyes lehetett volna. Ehhez képest Magyarországon csak a ténylegesen bizonyított (meg)fertőzés büntethető. Ennek igazolása azonban csak tudományos módszerekkel nem biztosítható, hanem elengedhetetlennek tűnik a kapcsolatok feltérképezése (az úgynevezett contact tracing), ami viszont továbbra is komoly személyiségi jogi kérdéseket és fenntartásokat vet fel. (Soha nem felejtem el és nem bocsátom meg, hogy a Mária utcában három perccel a diagnózisom kiadása után már arról faggattak, hogy kivel feküdtem le, és mi a telefonszáma.) Az ugyanis bizonyítható, hogy a feltérképezett kapcsolati hálóban bizonyítható fertőzési láncolatok (pl. szülők - gyerekek, férj - feleség - szeretők) mintázata erősen korrelál az ugyanezen személyeken elvégzett vírusgenetikai vizsgálatok kimutatta eredményekkel, de ennek alapján ad absurdum az is bizonyítható lenne, hogy a gyermek fertőzte meg az anyját. Sőt, nagyon könnyen lehet egymással bizonyíthatóan semmilyen kapcsolatban nem lévő személyek között is hasonló vírusgenetikai mintázatot találni.

Akit ez alaposabban érdekel, annak szívesen mondok többet.

Ami a Rezisztencia Műhely munkáját illeti: az alábbi témakörökben hallhattunk előadásokat és rövid prezentációkat: epidemiológia, HIV-variabilitás és rezisztencia, ARV inhibitor gyógyszerekm, rezisztencia és klinikai implikációk, diagnosztikai technológiák, az eredmények értelmezése, HCV és HBV rezisztencia, a HIV-rezisztencia mechanizmusai.

A legfontosabb és általánosan elfogadott eredmény az, hogy a korszerű gyógyszerek és az egyre általánosabb kezelési standardoknak köszönhetően a rezisztencia átalános mértéke nem nő, hanem stagnál vagy enyhén csökken. Az alacsonyabb jövedelmű országok (ide tartozik Magyarország is) esetében a rezisztens törzzsel való fertőződés aránya még mindig igen alacsony, 5% alatt van. Ezért itt a diagnóziskor vagy a kezelés megkezdése előtti rezisztenciavizsgálat továbbra sem indokolt. Ugyanakkor olyan országokban, ahol nagyobb számú beteg él és a különféle (kezdetben nem helyes) terápiák elterjedtek voltak, az archivált rezisztenciák átadása gyakori, és ez indokolhatja a kezelés megkezdése előtti genotípusteszt elkészítését. Ebben a kérdésben nem sikerült konszenzusra jutni. Elgondolkodtató volt, hogy a magyar kutatók által bemutatott adatok szerint 18 újonan diagnosztizált beteget vizsgáltak meg, akik közül egy betegnél tapasztaltak (nem teljes mértékű, hanem részleges) NRTI rezisztenciát. A kutatók véleménye szerint azonban ez az eredmény mégis indokolja az egységes rezisztencia tesztelést minden betegnél. Alighanem sok pontot ér egy rezisztencia teszt az OEP-nél. Persze csak gonosz vagyok...

A rezisztencia általános mértéke (nem a rezisztens fertőzés, hanem általában a rezisztencia) 10% körül vagy az alatt van mindenütt a világon (már ahol mérik - Afrika helyzete kérdéses). Az enyhén javuló eredmények a jobb és gyorsabb rezisztencia teszteknek is köszönhetők. Ezek az eremdények egyébként megfelelnek a modellszámításoknak. Az is kiderült, hogy Európában továbbra is rendkívül ritka a nem B szubtípusba tartozó fertőzés. Jóllehet újra és újra azt a figyelmeztetést halljuk (Magyarországon is), hogy az Afrikából érkező bevándorlók miatt megnő(tt) a nem B szubtípusú fertőzések aránya, a statisztikai adatok ennek ellentmondanak.

Az egyik vizsgálat szerint a rezisztens fertőzés esélye akkor a legnagyobb, ha az ember idősebb (35-40 felett), fehér, angol és magas a CD4-es száma. Ilyen esetekben ajánlott eleve a rezisztencia teszt elvégzése a kezelés előtt. Jelenleg szociológusok igyekeznek levonni a megfelelő tanulságokat és ennek megfelelő megelőző kampányt folytatni (úgy tűnik, hogy a tehetősebb, középosztálybeli meleg, angol férfiak a legfelelőtlenebbek - már amennyiben a rezisztens fertőződés valóban korrelál a "felelőtlenséggel"). Spanyol kutatók ugyanakkor felhívták a figyelmet a gyermekként fertőződödött kamaszok problémáira is.

Továbbra is az NNRTI rezisztencia a leggyakoribb, az NRTI rezisztencia szintje nem változik, a PI rezisztencia szintje csökken. Az NNRTI rezisztencia gyakoriságának oka régóta ismert: ezek a vegyületek sokkal alacsonyabb rezisztencia-toleranciával bírnak (low genetic barrier) a többi vegyülethez képest. A több osztályra kimutatható rezisztencia igen ritka és nem mutat növekvő arányt. A rezisztencia kialakulása szempontjából egyelőre úgy tűnik, hogy a gyógyszerszünetek (ha csak rövid ideig tartanak) kockázatosak. Ha mégis szünetet tart valaki, akkor a fokozatos (a gyógyszerek felezési idejéhez igazodó) abbahagyás kevésbé kockázatos, mint ha hirtelen valaki abbahagyja az összes hatóanyag szedését.

Brit kutatók felmérték, hogy az A és C szubtípusú fertőzések gyorsabban és jobban reagálnak a HAART kezelésre, mint a B szubtípusú fertőzés, de mindent összevéve nincs nagy különbség: a gyógyszerek egyformán hatnak minden esetben. Az egész Európára kiterjedő SPREAD vizsgálat megállapította, hogy továbbra is a B szubtípus a legelterjedtebb: a mértéke 67,9%. A C (7,8%) és a G (5,4%) szubtípus is jelen van, valamint az A1 szub-szubtípus (4,6%). A nem B szubtípusok Izraelben és Portugáliában a leggyakoribbak, Közép- és Kelet-Európában a legritkábbak. Mindazonáltal világosan kimutatható az is, hogy egész Európát nézve nő a HIV-fertőzések diverzitása.

Szó esett még a PrEP hatékonyságáról és hasznosságáról, de ez a téma erősen megosztotta a közönséget. Sokan figyelmeztettek a nem kellően átgondolt gyógyszeres profilaxis veszélyeire.

Nagyon sokat és alaposan beszélt mindenki a tropizmus problémájáról és a különféle CCR5 inhibitorok és integráz inhibitorok által támaszott kérdésekről. Ezekkel már én is foglalkoztam többször is, itt nem ismétlem meg. Sokat hallottunk még különféle, fejlesztés alatt álló diagnosztikai eljárásokról, de ezek még nem elérhetők.

A konferencia során elhangzott összes prezentáció absztraktja vagy diái és a poszterek elérhetők, ha ide kattintasz.

utazás

még napokkal ezelőtt látot napvilágot ez a hír arról, hogy az egyesült államokban a pepfar, az elnöki aids-ellenes program éves megújításának keretében két szenátor az eddig érvényben lévő, minden szempontból megalázó, az emberi szabadságjogokat súlyosan sértő tilalom eltörlését javasolta, aminek értelmében ezentúl hiv-fertőzöttek is beutazhatnak az egyesült államok területére. mindeddig ugyanis minden hiv-fertőzött ki van tiltva az egyesült államok területéről. az új rendelkezést még el kell fogadnia mind a kongresszusnak, mind a szenátusnak, és alá kell írnia az elnöknek, úgyhogy az egész nem megy majd egyik napról a másikra. ugyanakkor a helyzet még soha nem volt ennyire ígéretes. a tilalom 1987 óta van érvényben.

készülőben

jelentem, a héten nálam vacsorázott independence, hivnagyi és a férfi, aki elvállalta az állást. megbeszéltünk mindent töviről hegyire. nagy dolgok vannak készülőben.

 

egyiptom

minden nap történik egy megdöbbentő dolog. ma például ezt olvastam a hírszerzőn. elképesztő, nem? kicsit bővebben itt angolul. állítólag egyiptomban nem is élnek melegek.

svájci szakvélemény

Kicsit bővebben arról a hírről, amit dementia említett a kommentek között. A hír lényege, hogy a Svájci Nemzeti AIDS Bizottság néhány nappal ezelőtt megjelent közleménye a következőket mondja ki:

1. A hatékony antiretrovirális terápiában (ART) részesülő, virológiai szempontból teljesen szupresszált, tehát kimutathatatlan vírusmennyiséggel élő és virémiában nem szenvedő személy szexuális úton nem tud megfertőzni másokat HIV-vel, tehát szexuális úton nem képes átadni a HI vírust.

2. Ez a kijelentés csak akkor igaz, ha az illető személy szigorúan betartja az ART előírásait, aminek a hatékonyságát a kezelő orvosnak rendszeresen ellenőriznie kell, és ha a virusterhelése (vírusmennyisége) legalább hat hónapon át folyamatosan szupresszált (határérték alatti, kimutathatatlan), és nem szenved egyéb nemi úton terjedő betegségben.

Ennek alapján tehát a megfelelő állapotban lévő HIV-fertőzött elvileg védekezés (óvszer használata) nélkül is létesíthet szexuális kapcsolatot, mert gyakorlatilag nem fertőző.

A nyllatkozat teljes francia szövege, valamint a nem hivatalos (de a nyiltkozat egyik szerzője által készített) angol fordítás a linkekre kattintva érhető el. A szakvélemény szerzői között több HIV-fertőzött is található, többek között a Svájci Nemzeti AIDS Bizottság alelnöke maga is HIV-fertőzött.

Az elmúlt egy hétben ez a hír nagyon nagy port vert fel mind a HIV-vel élők közösségében, mind pedig a szélesebb társadalom körében. A lelkes támogatástól a felháborodott ellenkezésig a legváltozatosabb reakciókat olvashattuk a levelező listákon és folyóiratokban. Ezeket foglalom össze most.

Sokan ezt a nyilatkozatot fontos első lépésnek tartják, hiszen most először mondatik ki hivatalosan valami olyasmi, amiről a HIV-fertőzöttek közösségén belül már nagyon régóta beszélünk informálisan.

A statisztikák alapján ma már pontosan tudjuk, hogy a szexuális aktus során a HIV átadásának esélye1% alatt van (egy aktus során), ha fertőzött személlyel létesítünk kapcsolatot. Nem véletlenül ismerünk nagyon sok olyan esetet, ahol valaki többszöri kapcsolat után sem fertőződik meg. Tehát ha a HIV-fertőzött személy vírusmennyisége hat hónapon át folyamatosan kimutathatatlan, akkor a HIV átadásának esélye minimális.

Az egyik legfontosabb ellenvetés a kriminalizációval kapcsolatos. Mi történik akkor, ha valaki e szakvélemény alapján védekezés nélküli kapcsolatot létesít, és aztán beperelik őt a HIV-fertőzés átadása miatt? Vajon hivatkozási alap lehet-e egy ilyen szakvélemény egy esetleges bírósági eljárásban? Ugyanakkor általános az a vélemény a HIV-fertőzöttek közösségében, hogy végső soron minden esetben ajánlott a HIV-státusz feltárása, még akkor is, ha ez a kapcsolat hátrányára válik.

Egyes vélemények szerint az egész vita hátterében az a kulturális ellentét húzódik, ami a reformáció kora óta meghatározza egész Európa kulturális, szellemi fejlődését. Az említett nyilatkozat Franciaországban, Németországban, Spanyolországban és Olaszországban váltotta ki a legnagyobb felháborodást. Ezzel szemben Angliában, Hollandiában és Svájcban sokkal inkább megkönnyebbüléssel fogadták a hírt, mondván, olyasmi ez, amiről eddig is beszéltünk, de csak suttogva. Elemzők véleménye szerint a szigorúbb és "rendpártibb" katolikus és a liberálisabb, inkább a független, egyéni szabadságra építő református szempontok összeütközését érthetjük tetten.

Mások azt emelik ki, hogy egy ilyen szakvélemény egyértelműen megkönnyíti azok dolgát, akik HIV-vel kapcsolatos tanácsadást (counselling) végeznek. A tanácsadás eddig azért is volt rendkívül nehéz, mert olyan nagy volt a különbség a gyakorlat és az irányelvek között. Hiába mondjuk el újra és újra, hogy minden esetben óvszert kell használni, hogyha közben a szaunákban, bárokban, bordélyházakban nem ez a norma, és közben egyre gyakoribbak azok a pornófilmek (meleg és heteró egyaránt), amikben óvszer nélkül közösülnek a szereplők. Eddig tehát senki nem merte leírni azt, ami evidensnek tűnt.

Megint más vélemények azt emelik ki, hogy ezzel szakvéleménnyel valamivel közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy kisebb legyen a diszkrimináció a HIV-fertőzöttekkel szemben. Hiszen nincs miért félni a HIV-fertőzöttektől (a diszkrimináció alapja szinte minden esetben a félelem), ha az illető nem fertőzőképes.

Felmerül az a kérdés, hogy ez az információ nem túl bonyolult-e a társadalom szélesebb rétegei számára. Vajon hogyan és milyen hatásfokkal lehet megmagyarázni egy ennyire komplex üzenetet, és ehhez mennyi idő szükséges? Vajon nem egyszerűbb-e azt mondani, hogy a HIV-fertőzöttek nemi kapcsolataiban mindig szükséges az óvszer használata, ahogy eddig? Tehát miközben az üzenet nagyon is korrekt, viszont rendkívül könnyen félreérthető.

Ennek ellentmondanak a kábítószerekkel kapcsolatos felvilágosító munka eddigi évtizedeinek tapasztalatai. Az Egyesült Államokban vagy Franciországban folyó, nagyon leegyszerűsített üzenetekre, tiltásra és kriminalizációra alapuló prevenciós gyakorlat mindeddig eléggé kis hatékonyságú volt (Magyarország is ezt az utat járja). Ezzel szemben áll a holland vagy a svájci gyakorlat, ahol sokkal bonyolultabb üzenetek és sokkal differenciáltabb gyakorlat alakult ki, de a megelőző munka mégis hatékonyabb, és kisebb a diszkrimiáció mértéke is.

Visszatérve a kriminalizáció kérdésére: a legtöbb vélemény szerint ez a vélemény annyiban megkönnyíti a helyzetet, hogy erre hivatkozva könnyebb lesz felépíteni az alperes védelmét, hiszen a kezelésben lévő, kimutathatatlan vírusmennyiségű beteg nem fertőző.

Vannak olyanok, akik azt emelik ki ennek kapcsán, hogy a való világban az emberek félrelépnek, kalandjaik vannak (és ezekről nem számolnak be az állandó partnerüknek), mindenféle nemi betegséget összeszednek (még akkor is, ha ezek tünetmentesek maradnak, mint a herpesz), a vírusmennyiségük ingadozó lehet, nem mindig tartják be a gyógyszerfegyelmet (ami kétségtelenül nagyon nehéz, főleg éveken, évtizedeken át), elfelejtik bevenni a gyógyszereket, és ennek fényében legalább is roppant kockázatos azt mondani, hogy nem szükséges az óvszer használata.

Más kommentárok arra hívják fel a figyelmet, hogy még ha egyre több meleg pár valóban stabil kapcsolatban él is (és ez persze igaz a heteró párokra is), de ezek a kapcsolatok gyakorta nem monogám természetűek, és ezért az egyéb nemi úton terjedő betegségek ellen is védekezni kell. A HIV nem az egyetlen kockázat.

Ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy csak az őszinte prevenció lehet sikeres. A prevenciós munkának soha nem szabad az emberek félelmeire alapozni, ugyanis azzal csak a diszkrimináció nő, és a munka kontraproduktív lesz. Az őszinteséghez hozzátartoznak az olyan tények is, amiket nem mindenki fogad szívesen.

contact tracing

a judit perében ma hozott bírósági döntésről az jutott eszembe, hogy persze nemcsak magyarországon merül fel ez a kérdés, vajon bizonyíható-e, hogy ki kit fertőzött meg hiv-vel, és nagyjából mikor. hamarosan (március 26-28.) budapesten kerül megrendezésre a nemzetközi rezisztencia műhely (international resistance workshop), aminek a keretében az egyik kerekasztal-beszélgetés éppen ezt a témát feszegeti majd: milyen irányelvek vonatkoznak a kapcsolatok nyomonkövetésére (contact tracing), és ezek mennyiben és milyen módon használhatók fel a bírósági gyakorlatban.

az álláspontok erősen megoszlanak. egyes vélemények szerint a hiv virológiai tulajdonságai miatt képtelenség hitelt érdemlően bizonyítani, hogy ki fertőzött meg kit. a hiv nagyon gyors szaporodása és rendkívül rugalmas mutációs képessége miatt gyakorlatilag minden beteg egyedi, szinte csak rá jellemző víruspopulációval él, amit a különféle gyógyszerek szedése csak egyre jobban bonyolít. mások azt mondják, hogy a vírus genotípusos vizsgálata alapján le lehet vonni következtetéseket a fertőzés történetére nézve, de csak akkor, ha ezt alátámasztják a korábbi kapcsolatokra vonatkozó adatok.

éppen ez az a kérdés, ahol az emberi jogokkal foglalkozók azonnal felvonják a szemöldöküket. magyarországot már így is rendszeres kritika éri, amiért nálunk még mindig - bár már csak töredékesen - él az a (jogszabályértelmezésen alapuló) szokás, hogy a hiv-fertőzötteket a diagnózis kézhezvételekor kikérdezik korábbi szexuális kapcsolataikról. ez a gyarkolat nemcsak jogsértő, de rendkívül megalázó is, magam is átestem ilyenen. ráadásul ez közvetlenül a diagnózis kézhezvétele után történt, amikor az embernek nem nagyon sok ereje van tiltakozni vagy ellenállni. én szerencsére annyira meg voltam döbbenve, hogy semmit nem tudtam mondani. valami olyasmi volt, hogy "mittudomén, annyian voltak...".

ugyanakkor nagyon nehéz igazságot tenni ebben az egész dologban. ezért is olyan fontos, hogy figyelemmel kövessük, hogy mi történik ebben a perben. a részletek nem tűnnek fontosnak, úgy értem, hogy ki kivel, és hogy mi volt a fényképekkel és a videókkal, de az igenis fontos, hogy vajon büntethetőnek bizonyul-e valaki azon az alapon, hogy mások azt mondják róla, hogy megfertőzte őket, vagy erősebb/gyengébb, alaposabb/tudományosabb vagy bármilyen más bizonyíték szükséges ehhez.

keith haring megvan? ő is aids-ben halt meg, de előtte még felforgatta a modern képzőművészetet viccesen komoly, sematikusságukban megdöbbentően erős rajzaival.

terhesen

olvastam ezt a hírt, amiről az jutott eszembe, hogy vajon ti mit gondoltok, kötelezővé kellene-e tenni a hiv-szűrést terhes nők esetében, vagy sem. new jersey-ben most megszavazták azt a jogszabályt, ami szerint a terhes nőknek és az újszülötteknek kötelező hiv-szűrésen kell átesniük. a rendelkezés célja, hogy növeljék a biztonságot és a túlélés esélyét, valamint hogy csökkentsék a fertőzéssel járó stigmát. ha mindenkit szűrnek ugyanis, akkor kevésbé kínos és zavarbaejtő a szűrés külön kérése, elrendelése. a jogvédő szervezetek természetesen tiltakoznak, és a személyiségi jogok védelmére hivatkoznak. ugyanakkor a kötelező szűrést a terhesség első és a harmadik trimeszterében csak akkor végzik el, ha az érintett nő nem kéri kifejezetten annak elhagyását.

ti mit gondoltok erről?

haladunk tovább a hiv-vel élő vagy aids-betegségben elhúnyt művészek bemutatásával. most lássunk egy olyan énekesnőt, akinek a halálhíre és kapcsolata az aids-szel sokakat megdöbbentett. ofra haza mélyen vallásos, hagyománytisztelő, jemenita zsidó nőként igazán nem volt tipikus áldozata a betegségnek. sokáig igyekeztek titkolni, hogy voltaképpen mi is volt a baja. ma már egyenesen azzal vádolják őt, hogy sokkal előbbre tartana a hiv-prevenció és a stigmatizáció elleni harc izraelben, ha annak idején merte volna felvállalni a betegségét, és nem titkolózik. feltehetően kábítószerfüggő férje fertőzte meg. ugyanakkor tapasztalatból mondom, hogy a hiv-fertőzés felvállalása még mindig szinte viselhetetlen tehernek tűnik sokunknak. ezúttal nem az unalomig ismert im nin'alu című dalt választottam nektek, hanem a hagyományos (és zsidók számára olyan sokat jelentő) yerushalaim shel zahav című dalt, amiben igazán csillog a hangja. arany jeruzsálem.

na helló

egész héten külföldön voltam, ráadásul minden este másik városban, másik szállodában kellett aludni - hullafáradt vagyok. és holnap is dolgozom; igaz, az másféle munka lesz, amit nagy kedvvel csinálok, de mégiscsak. úgyhogy egy kicsit el vagyok keseredve, pedig még fogyok is, meg minden, de mégis dagadt, szerencsétlen, vén buzinak érzem magam, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan végem. még ha tudom is, hogy ez csak a fáradtságtól van, mégsem tudokúrrá lenni a rosszkedvemen. de mindegy is, addig is híreket mondok, hogy tudjátok, mi van.

először is olyasmiről, ami sokunknak nagy csalódást okozott. a bush kormány azt ígért egy évvel ezelőtt, hogy jelentősen megkönnyíti majd a hiv-fertőzöttek beutazását az egyesült államokba. ehhez képest a két nappal ezelőtt beterjesztett - és gyorsított eljárásra javasolt - eljárási rend voltaképpen lényegesen megnehezíti a beutazást. a hiv-fertőzötteknek - azonnali kiutasítás terhe mellett - először is speciális vízumot kell kérelmeznie (vagy megkapod, vagy nem, és az útleveledben évekig szerepel, hogy hiv-fertőzött vagy), aztán pedig a határon igazolnia kell, hogy minden szükséges gyógyszerrel rendelkezik az államokban tartózkodás idejére, igazolnia kell, hogy olyan érvényes beteg- vagy utazási biztosítással rendelkezik, ami fedezetet nyújt minden eseményre, ami érheti őt (és ennek a biztosításnak érvényesnek kell lennie az egyesült államok területén mindenhol), harminc napnál tovább semmiképpen nem maradhat az országban, és alá kell írnia egy nyilatkozatot, miszerint az egyesült államokban nem folytat semmilyen olyan tevékenységet, ami közegészségügyi kockázatot jelenthet. alkalmasint tehát akkor is ki lehet utasítani egy hiv-fertőzött turistát, ha lefekszik valakivel.

mindeközben az amerikai hiv-fertőzöttek továbbra is szabadon utazhatnak. annyira fel vagyok háborodva, hogy nem is nagyon van most kedvem erről hosszabban írni. a nemzetközi szervezetek hangosan kiabálnak, de egyelőre semmi eredménye. a fentebb megadott oldalon ti is csatlakozhattok a tiltakozókhoz.

ehhez némileg kapcsolódó hír, hogy a közelmúltban a unaids háromnapos konferencián tárgyalta a hiv-fertőzés mint bűncselekmény kérdéseit. egyre több országban tapasztalható ugyanis, hogy a hiv-fertőzés terjesztését bűncselekményként kezelik. a résztvevő szervezetek képviselői aggodalmukat fejezték ki ezek miatt a fejlemények miatt, de egyelőre semmi konkrét javaslat nem született.

közben megjelent a legfrissebb elemzés az európai hiv/ais helyzetről. az európai járványügyi központ (ecdc) kimutatásai szerint észtországban a legrosszabb a helyzet: egész európában itt a legmagasabb a lakosság teljes számára jutó hiv-fertőzöttek száma. a második helyen portugália, a harmadikon az egyesült királyság áll. a legalacsonyabb fertőzöttségi arányt szlovákiában és magyarországon mérik. (érdekes apróság, hogy az ecdc főigazgatója jakab zsuzsanna, magyar egészségpolitikus.)

egész európát nézve 1999 óta majdnem megduplázódott az újonan diagnosztizált hiv/aids esetek száma. folyamatosan növekszik a heteroszexuális fertőződések aránya, és már észtországban sem főleg az intravénás droghasználók fertőződnek, hanem mindenki más is: nyilvánvalóan a fertőzés a droghasználók közösségéből továbbterjedt. a becslések szerint egész európára jellemző az, hogy feltehetően a fertőzöttek közel egy harmada nem tudja magáról, hogy fertőzött. ők különösen nagy kockázatot jelentenek, főleg, hogy világosan látszik: az eddigi, a biztonságos szex népszerűsítésére építő prevenciós stratégiák nem, vagy alig működnek.

ezmegaz

itt van ez a hír az indexről, hónyomi hívta fel rá a figyelmemet. mi tagadás, szándékosan nem vigyázni, és megfertőzni másokat hiv-vel nem szép dolog. valamiért mégis ijesztőnek tartom ezt az ügyet, és nem értem a titkos nyomozást. hallottam már ilyen esetekről, de nem ismerem az adatokat, meg kellene kérdeznem a tasz-tól, hogy ők mit tudnak. semmiképpen nem tesz jót a hiv-fertőzöttek hírének.

aztán a canopus biopharma cég új spriH nevű hiv-ellenes szerével most indulnak a második fázisú kíséreletek. nagyon érdekes mechanizmussal működik ez az új leendő gyógyzser. a terhességhez hasonlóan, amikor a megtermékenyült petesejt csökkenti az immunrendszer működésének intenzitását a kilökődés megakadályozására, a hiv is képes ugyanígy csökkenteni az immunműködést, és ezzel segíteni saját szaporodását. a spriH ebbe a folyamatba avatkozik be, és fenntartja az immunválasz intenzitását. ilyen módon monoterápiában (egyedül alkalmazott gyógyszerként) mind a friss fertőzések, mind pedig az előrehaladott aids esetében segítséget nyújthat, amennyiben megőrzi a természetes immunválaszt, és így segít elpusztítani a vírusokat.

ez az izgalmas írás pedig azt taglalja, hogy a kelet-európai orvostudomány olyan fantasztikus lehetőségeket kínál, mint amit a nyugat-európai minőségi és szolgáltatási standardok megkövetelnek, amit ugyanakkor afrikai finanszírozás, németes bürokrácia és vietnámi infrastruktúra egészít ki. kiemeli, hogy közép-ázsia mellett kelet-európában figyelhetjük meg jelenleg a leggyorsabban növekvő és duzzadó hiv-járványt. főleg oroszország és a volt szovjet államok ügye kap hangsúlyt, miközben persze tudjuk, hogy egyre jobban elsikkadnak az úynevezett low-prevalence, vagyis alacsony átfertőzöttségű országok, mint magyarország, amikre ma már a kutya sem figyel.

tartózkodás

ezt a pettkó andrást állította rá az mdf a hiv/aids ügyekre. mondjuk, legalább ott valaki foglalkozik ezzel, mert a szocik nem nagyon (csak gurmai zita a kivétel, de ő meg eu-parlamenti képviselő), a fidesz és a kdnp tudomást sem vesz a dologról (lehet, hogy addig jó), és akkor persze még ott van az áldott léderer andrás az szdsz-nél, aki egy kicsit igyekszik, de a pettkó szoros emberfogásban tartja.

ha figyelmesen elolvassátok a cikket, akkor kiderül, hogy a jogszabályok szerint most is ez a helyzet, csak - úgymond - ezt nem tartják be. a világ legtöbb országában (és az európai unió országaiban is) letelepedni vagy tartózkodási engedélyt szerezni csak negatív hiv-teszt birtokában lehet. ennek az az egyszerű oka van, hogy az egyes országok féltik a társadalom- és egészségbiztosítási rendszereiket a költségektől. a hiv nem éppen olcsó betegség (bár még mindig sokkal olcsóbb, mint pl. bármilyen rák, amiből pedig sokkal, sokkal több van). ez sokkal fontosabb szempont, mint a járványügyi megfontolások. a hazánkba látogató dögös holland buzik, csodás ukrán prostituáltak, bohém orosz heroinisták, ropogós nigériai orvostanhallgatók és egyéb izgi dolgok egy hét alatt sokkal több embert meg tudnak fertőzni sajnos, mint az a menedékes, aki valamelyik afrikai diktátor elől menekülve itt keresi boldogulását, és nagy eséllyel már hiv-fertőzött.

olvassátok el a kommenteket is itten.