
valahogy az utóbbi hetekben sokan kérdeztek a lipóról megint. egy időben ez nem volt annyira divatban, hanem mindenki a rezisztencia miatt parázott.
egyrészről itt már régen összefoglaltam elég alaposan, amit erről tudni lehet/kell. de a rövid változatot most idemásolom, amit levélben elküldtem többeknek. ha kérdésetek van, csak bátran.
a lipóval az a helyzet, hogy ha egyszer kialakult, akkor visszacsinálni nem lehet, de egyrészt meg lehet állítani a gyógyszerkombináció megváltoztatásával, másrészt pedig bizonyos technikákkal lehet javítani a megjelenéseden, azon, ahogy a tested kinéz. de sajnos azt le kell szögezni, hogy a lipót meggyógyítani, visszacsinálni nem lehet.
a lipodisztrófia vagy lipoatrófia (röviden mindkettő lipó) kialakulásáról, okairól nincsenek még pontos orvosi magyarázatok, nem értik az orvosok, hogy milyen mechanizmusok okozzák. egyes feltételezések szerint maga a HIV-fertőzés is kiválthatja, mások azt igyekeznek bizonyítani, hogy csak a gyógyszerek, vagy a kettő együttes hatása okozza.
a zsírsejtek eloszlása a szervezetben kora csecsemőkorban alakul ki, azt genetikai tényezők és az életmód befolyásolja. a szervezeteden belül a zsírsejtek eloszlása, tehát, hogy hol mennyi van, nagyjából egész életeden át állandó marad. ami változik, az a sejtekben tárolt zsír mennyisége. ezek a sejtek a térfogatuk sokszorosára tudnak dagadni, ekkor hízol. a zsírsejtek akkor osztódnak (szaporodnak), ha elérik az eredeti térfogatuk néygszeresét és nem tudnak több zsírt felvenni. szükség szerint ezt a zsírt leadják, cukorrá alakítják - ekkor fogysz.
a lipó ezt a rendet borítja fel. a kutatók továbba sem értik, hogy miért, de ilyenkor a zsírsejtekben tárolt zsír mennyisége úgy változik, hogy a bőr alatti sejtek nem tárolnak zsírt, sőt maguk a sejtek vándorolnak át a bőr alól a belső szervek, főleg az emésztőszervek falára, ahol több zsír rakódik le a továbbiakban. ettől van az, hogy a testsúly esetleg változatlan marad, a fenék ellaposodik, ugyanakkor a has körfogata nő, de a zsír nem a bőr alatt van.
mindez azonban sok év alatt alakul ki. általában legalább 5-6 évnek kell eltelnie az első tünetek megjelenésééig. a legtöbben csak kb. 10 év után tapasztalnak ilyet, ha egyáltalán bekövetkezik. én magam 6 éve szedek gyógyszert, és eddig semmilyen lipós tünetem nincs. az is igaz, hogy minden nap sportolok és nagyon odafigyelek arra, hogy mit eszem.
a képen pufi zsírsejtek láthatók.

az egyik barátom hetek óta nem tudja eldönteni, hogy elkezdje-e szedni a gyógyszert. az értékei nem olyan rosszak: a cd4-e 400 körül van, a vírusa alacsony. azonban a százaléka, tehát annak aránya, hogy az összes fehérvérsejtje köztül hány százalék a cd4-es sejt, az elég alacsony: 12% körül van. a hivatalos irányelvek szerint 350 cd4 alatt kell elkezdeni a gyógyszerszedést (ez régebben 250 volt). ugyanakkor azt is tudjuk, hogy 15% és 11% között már erősen javallot a gyógyszer, mert az egészséges emberben mért 35-50%-os arányhoz képest ez már nagyon alacsony. 11% alatt pedig már nem is kérdés: gyógyszert kell szedni.
az igazi kérdés persze az, hogy mikor vagy készen a gyógyszerre. sokan indokolatlanul rettegnek a mellékhatásoktól, vagy még inkább attól az életreszóló változástól, amit a gyógyszerszedés elkezdése jelent. mivel amúgy a hiv-fertőzés általában minden tünettől mentes marad sok évig, rendkívül nehéz elhatározni, hogy gyógyszert szedsz, miközben nem érzed magad betegnek, nincs semmilyen elsődleges nyomás rajtad. kivéve persze, ha már jelentkeznek kisebb, enyhébb tünetek: gyakori herpeszhólyagok, gombásodás, esetleg kaposi szarkóma, amik a gyógyszer megkezdésével spontán, maguktól meggyógyulnak, ahogy az immunrendszer működése helyreáll.
és meg kell mondjam, hogy nekem például még sok év elteltével is néha nehezemre esik bevenni a tablettákat. pedig nagyon könnyű kombinációt szedek, nincs vele sok baj, és semmilyen különösebb mellékhatás nem kínoz. vagyis hogy nem tudom, hiszen hosszú távon nagyon valószínű, hogy a gyógyszereim fokozatosan tönkreteszik a vesémet, a májamat és a keringésemet a megemelkedett vérzsír- és koleszterinszint miatt.
ti hogy vagytok?
rendszeresen visszatér az a kérdés (többnyire levélben), hogy lehet-e inni, ha hiv-gyógyszert szed az ember. egyszer egy furcsa ismerősöm kifejezetten kiborult, hogy miért sörrel veszem be a tablettáimat, nem félek-e, hogy legott meghalok, mert leáll a májam.
a legtöbb hiv-gyógyszer mellé nyugodtan lehet inni. olvasd el a betegtájékoztatót! igaz ugyan, hogy többnyire a májon keresztül bomlanak le ezek a szerek (nem mind, pl. a tenofovir a vesében), de más enzimek kellenek a lebontásukhoz, mint az alkohol vagy más mérgek feldolgozásához. tehát miközben a hiv-gyógyszerek takarításával foglalkozik, még ráér a májad elszórakozni a nagyapád kadarkájával is.
azt nem állítom, hogy kifejezetten örül azért.
na de most kiderült egy vizsgálatból, hogy az alkohol fogyasztása bizonyos szint felett mégsem olyan jó ötlet. kockáztatod a terápiád sikerét, ha töményet iszol, és főleg, ha alkoholbeteg vagy. ne feledd, hogy a hivatalos statisztikák és mérőszámok alapján magyarország listavezető európában az alkoholisták számát és az alkohol okozta májbetegségeket illetően mind férfiak, mind nők esetében. úgyhogy nem olyan nagy szenzáció, ha a több mint 700.000 alkoholbeteg között vagy. a hiv-terápiádat azonban komolyan veszélyezteti a kemény ivás. azok esetében, akik csak sört vagy bort isznak, mind a cd4-es sejtek száma, mind pedig a csecsemőmirigy mérete növekedett a gyógyszerszedés megkezdése után 24 héttel, míg a töményet ivók vagy nagyivók csoportjában mindkét mérőszám csökkenést mutatott. rosszabbul voltak ahelyett, hogy jobban lettek volna.
azt is tudjuk jól, hogy a hiv mellett nagyon gyakori (egyes országokban járványszerű) a hcv (hepatitisz c) fertőzés, ami szintén taccsra teszi a májat.
sajnos most azt is feltárták kínai orvosok, hogy az alkohol és a proteáz inhibitorok együttes fogyasztása erősen megterheli a májat, abban hirtelen felszaporodnak a spontán sejthalált okozó stresszfehérjék. itt nincs szó mennyiségekről.
úgyhogy csak mértékkel.
(a bejegyzés megírása közben fél pohár argentin vörösbort fogyasztottam el.)
én szerencsére már megszabadultam tőle, és három hónapja nem szedem, de még mindig sokan szednek combivirt (AZT + 3TC, vagy zidovudine + lamivudine), és nekik fontos ezt tudni. kiderült, hogy a combivir szedése hosszabb távon felgyorsítja a csontszövet elvesztését, oszteopéniához és oszteoporózishoz (enyhébb és súlyosabb csontritkulás) vezethet. emiatt pedig a csontok törékenyebb válnak.
sajnos régebbi eredmények azt is igazolták, hogy maga a hiv-fertőzés is okoz csontritkulást, és a proteáz inhibitorok is beavatkoznak a csontok anyagcseréjébe. szóval elég szarul áll a helyzet ebből a szempontból.
a hollandiában elvégzett kutatás tanusága szerint a gyógyszeres terápia megkezdése után rövid idővel a csontszövet gyors ritkulása volt megfigyelhető átlagosan 40 éves betegek esetében is, akiknél ez még nagyon korainak számítana egyébként. a combivirt szedő betegek esetében a csontszövet elveszítése két év után is folytatódott, míg a combivirt nem tartalmazó kombinációt szedőknél a folyamat két év után lelassult, leállt.
arról sajnos nincs szó, hogy mit lehet tenni. a természetes, korral járó csontritkulás ellenszere a kalciumban gazdag diéta és a rendszeres sportolás, ami az óvatos terhelésen keresztül fenntartja a csontok szükséges sűrűségét. lehet, hogy ez itt is segít. még egy érv hiv-fertőzötteknek, hogy sportoljatok rendszeresen.
(én most vireadot szedek, epivirt és kaletrát. vagyis tenofovirt, 3TC-t és lopinavir/ritonavirt.)
kedves écces kartársak! ide rakom ezt a kérdőívet (angolul van, kb. 10 perc), amit kérem, töltsön ki minden olyan hiv-fertőzött, aki már szed gyógyszert, még nem szed gyógyszert, már szedett, de most nem szed, vagy csak gondolkodik, hogy szedni fog, vagy abbahagyja, vagy bármi. kell tudni hozzá angolul.
az eredmények alapján egy kollegám tart majd előadást arról a glasgow-i aids konferencián, hogy a hiv-vel élők hogyan gondolkodnak a gyógyszerekről, a gyógyszerszünetről és a mellékhatásokról. ezért kifejezetten fontos, hogy csak fertőzöttek töltsék ki (mondjuk másoknak semmi értelme nincs).
nagyon köszönöm, ha szántok erre 10 percet.
a múlt héten voltam ecab ülésen brüsszelben. majdnem érdekes volt, de mindent összevéve eléggé unatkoztam.
viszont az első napon nagyon érdekes előadást/képzést hallgattunk meg corinne bagnis professzortól a vese és a hiv kapcsolatáról, illetve arról, hogy az egyes gyógyszerek milyen hatással vannak a vese működésére és egészségére.
korábban a hiv-fertőzöttek esetében nem voltak jellemzőek a veseproblémák, de ahogy nő a betegek várható élettartama és azzal együtt az átlagos kora, úgy válnak egyre gyakoribbá a vesével kapcsolatos panaszok is. feltehetően ennek több oka is van: az egyik maga a hiv-fertőzés. még nem pontosan ismert a mechanizmus, hogy hogyan, de ahogy minden krónikus fertőzés, úgy a hiv is hosszú távon károsítja a vese működését, ami egyébként a kor előrehaladtával magától is folyamatosan romlik. a hiv jelen van a vese sejtjeiben, és a vese rezervoárja, tartalék tárolója a hiv-nek. ugyanakkor, mivel egyes csak a hiv-re jellemző vesebajok eltűnőben vannak, feltehetjük, hogy a hiv gyógyszerek hatnak a vesében is (nem mindenhol hatnak ám - ez régi gond).
további ok a hosszú távon, évtizedekig szedett gyógyszerek egyelőre nem pontosan ismert mellékhatásával függ össze, bár az is igaz, hogy egyik hiv-gyógyszerről sem derült ki eddig egyértelműen, hogy károsítaná a veséket. viszont sok hiv-fertőzött, főleg azok, akiket későn diagnosztizálnak, néha egyszerre nagyon sok féle gyógyszert kénytelen szedni, és ezek már mindenképpen hátrányos hatással vannak a vesék működésére. további kockázatot jelentenek a rekreációs drogok. a kokain, az extasy és a poppersz egyaránt ártalmas a vesére nézve. az alkohol is veszélyes, mert a vérnyomást szabályozó rendszerek befolyásolásával a vese működését is érinti. a rendszeres és nem mérsékelt ivás tehát növeli a vesebetegség esélyét.
sok hiv-fertőzött szenved cukorbetegségben, amit egyrészt szintén a kor, másrészt pedig a gyógyszerek idézhetnek elő. a cukorbetegség egyik közismert komplikációja a vesefunkciók gyengülése.
ennél sokkal fondorlatosabb az a folyamat, amikor a gyógyszerek a lipidháztartás és a zsíranyagcsere felborításával (proteáz inhibitorok, főleg kaletra) bekövetkező magas vérnyomás (ami a korosodással is egyre nagyobb kockázat) a vesék is lassan tönkremennek. a magas vérnyomás a vesék legnagyobb ellensége - ezt én nem is tudtam.
legjobban mindenki a krónikus vesebajtól, veseelégtelenségtől fél, és joggal. évekkel ezelőtt, amikor még sem a diagnosztikai, sem a terápiás tudás nem állt a mai szinten, a krónikus vesebajjal nem lehetett kezdeni semmit, hanem egy idő után az ember óhatatlanul dialízisre szorult. ma már ez elkerülhető. bár a krónikus vesebaj (amit a gyógyszerek és a hiv okozhat együtt és külön) nem visszafordítható, de fokozatosan és viszonylag lassan alakul ki, és rendszeres kontrollal hamar felderíthető. ilyenkor tulajdonképpen egyszerű módszerekkel leállítható vagy erősen lelassítható a vesefunkciók további romlása. a legelső feladat a vérnyomás csökkentése. az alacsony vérnyomás soha nem gond, az jó a vesének, és az eleve alacsony vérnyomást a vérnyomáscsökkentő szerek nem befolyásolják számottevően, viszont javítják a vese esélyeit. a vérnyomás csökkentésére az első lépés a túlsúly elvesztése, a dohányzás abbahagyása és a vércukorszint csökkentése.
a legjobb megoldás tehát, ha minden évben egyszer csináltatsz egy vesevizsgálatot, ami egyszerűen bizonyos értékek mérése a vérvizsgálatkor, illetve ezt kiegészíti egy vizeletvizsgálat is. nem nagy ügy, a háziorvos is elrendelheti. főleg negyvenéves kor felett, vagy már ismert veseproblémák esetén fontos ez, hogy el lehessen kerülni a nagyobb bajt.
hosszasan beszéltünk azokról a régóta ismert aggályokról, hogy a tenofovir (viread, turavada, atripla) vesekárosodást okoz. alapos vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy ezek az aggodalmak részben alaptalanok, illetve hogy sok esetben az orvosok már a vesefunkció legkisebb gyengülése esetén is abbahagyatják a tenofovir szedését (és így a beteg elveszít egy jó és nagyon hatékony gyógyszert), miközben nem biztos, hogy tovább romlik a helyzet, és lehet tenni is ellene. a legfontosabb ebben az esetben az lenne, hogy a beteg és az orvosa kikérje egy nefrológus, veseorvos véleményét mielőtt leteszi a tenofovirt. megoldás lehet az is, hogy csökkentjük a tenofovir adagját, hiszen már amúgy is régóta folynak vizsgálatok arról, hogy eleve túl sokat, a szükségesnél nagyobb adagot szedünk ebből a molekulából. sok hiv-fertőzött eleve csak minden második nap veszi be, mások megpróbálják eltörni a tablettákat. ez nem jó módszer, és ne próbálkozz ilyennel egyedül, hanem kérd ki az orvosod véleményét.
és végezetül szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a kolozsi téren végre lehet kapni friss, házi tehenet. kérésre nyelvtanórákat is adnak.
hát majdnem belepusztultam ebbe az elmúlt három hétbe. minden alkalommal nagyon megvisel, amikor újra elkezdem a gyógyszert, de még soha nem volt ennyire nehéz. talán az is csak tetézte a bajt, hogy amúgy is nagyon kimerült voltam, amikor elkezdtem öt héttel ezelőtt.
a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy folyamatosan nagyon fáradtnak és álmosnak éreztem magam, nagyon sokat kellett (kell még most is) aludnom, ami szinte lehetetlenné tette, hogy normálisan dolgozzak. a meleget is rosszzl bírom, és ettől csak még szörnyűbb lett a helyzet: ami időt ébren tudtam lenni, azt meg fosással és émelygéssel töltöttem el. no mindegy, nem tartok több ilyen szünetet, hanem most már szedem a gyógyszert folyamatosan, vagy legalábbis most ezt gondolom, mert még egy ilyet nem akarok végigcsinálni.
kezdjük mindjárt ezzel a hírrel vagy hallomással: azt mesélte nekem egy ezen a területen jártas személy, hogy állítólag az ántsz valamilyen rendelkezésre hivatkozva értesíti a kiszűrt hiv-fertőzöttek háziorvosát a beteg adatairól és arról, hogy fertőzött. mondanom sem kell, hogy ez súlyos adatvédelmi és személyiségi jogi kérdéseket vet fel, azonban nem tudom, hogy igaz-e. mondjátok meg, hogy ti mit tudtok erről:
először is köszönöm mindenkinek, aki tanáccsal és javításokkal segített a gyakran ismétlődő kérdések tökéletesítésében. egy sor olyan dologra hívtátok fel a figyelmemet, amit nem vettem észre. a következő napokban átvezetem a módosításokat, eddig nem volt időm rá.
közben most én magam is tanácsra vagy támaszra szorulok, mert eléggé kutyául vagyok a gyógyszerektől. folyton fáj a fejem, örökké émelygek. vannak jobb órák, de általában nagyon fáradt vagyok, mindig olyan, mintha azonnal elájulnék, de közben nem. próbáltam sportolni, hogy akkor majd jobb lesz, és jobb is addig, amíg csinálom, de utána megint rosszabb. nagyon sokat kell aludnom, különben teljesen használhatatlan vagyok, csak lézengek. nem tudok kávét és alkoholt inni, mert undorodom mindkettőtől. szenvedélyesen szeretem a kávét, és nagyobb készletek vannak itthon jóféle borokból... a legijesztőbb az egészben, hogy alig tudok dolgozni is, pedig muszáj lenne, egyre csak halmozódik az el nem végzett feladat. nem tudom, ez most meddig fog tartani, eddig minden alkalommal máshogy volt, amikor elkezdtem a gyógyszert, de nagyon remélem, hogy hamar túl leszek rajta.
lassanként körülnézek, hogy történt-e valami, amit érdemes lenne ide leírni. egyelőre megyek fosni egyet már megint.
képzeljétek el, hogy május elsején két éve kezdtem blogot írni. tegnap kellett volna megemlékeznem erről, de nem volt rá lehetőségem. azóta összesen 440 meg 115 bejegyzést írtam ezzel együtt, megszámlálhatatlan komment született, és több száz levélre válaszoltam mindenféle embereknek, főleg nem fertőzötteknek, akik félnek, hogy azok lehetnek (jobbára ok nélkül). fertőzöttek ritkán keresnek meg, ami egy kicsit elszomorít, de valamiért ez így alakult, mindegy.
közben teljesen részeg vagyok, de ennek nincs sok köze a blogíráshoz, hanem inkább, hogy az van, hogy nagyon sokat dolgozom, de nem úgy tűnik, mintha mennék előre, hanem csak egy helyben toporgok, és hiába ez a sok munka meg blogírás, aktivizmus és segítés, én már nem leszek egészséges soha, szóval azt gondolom, hogy sokszor nagyon nehéz nekem hiv-fertőzöttnek lenni, egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amit itt sokszor mutatok. sokat félek a haláltól és az öregedést is rosszul bírom - egy hiú vénasszony kezdek lenni.
ilyen smirnoff izét iszom, fertelmes íze van, és lassan beesek az asztal alá, mert már nagyon sokat ittam összevissza, de minden hiába, nem lesz jobb. sajnos kényszerneurotikus is vagyok és kínosan pedáns (amivel az őrületbe kergetem a pasimat), és ezért még ilyen állapotban is rémesen ügyelek a helyesírásomra, amitől átkozottul lassan halad ez a tetves kis bejegyzés.
az apukám kigyógyult a rákbetegségéből egy év kemény küzdelem árán - csodálatos hír, nem? de irigy vagyok rá, mert én nem tudok kigyógyulni a hiv-fertőzésemből, csak úgy tudok tenni, mintha nem lenne semmi bajom, de az hazugság. most éppen nem kell gyógyszert szednem, de hamarosan megint kell. most mit igyak még? ez a szar elfogyott.
vegyétek tudomásul, hogy nagyon igazságtalannak érzem, hogy hiv-fertőzött lettem, mert egyáltalán nem is voltam olyan rossz, ismerek olyanokat, akik sokkal több emberrel feküdtek le, fűvelfával, esztelenül, én mindössze három hónapig éltem úgymond vad életet, közben is szar volt, mert rémesen magányos és melós is, folyton szépnek kell lenni, izmosnak és barnának és potensnek, és ez nagyon kimerítő, de most mégis hiányzik. és nem tudom, mit akarok mondani, de az a lényeg, hogy alig éltem valamit így, előtte nagyon hiperrendes voltam, utána meg fénylénnyé nemesültem, shivamantra segít mindenkin, baszki, rajtam meg nem segít csak a pasim, de neki meg soha nem tudom meghálálni, visszaélek a türelmével. nade mit is akarok mondani?
erősen kell hánynom.
most akkor merre tovább? csinálok még egy érdekes dolgot, azt hamarosan meglátjátok; és van pár ötletem, de azokból nem lehet megélni, a segítéssel meg tele a tököm, de nem tudom nem csinálni. mi legyen, mi legyen?
ahogy korábban ígértem, most beszámolok a theratechnologies céggel a tesamorelin nevű gyógyszerrel kapcsolatban tartott megbeszélésről, amit az ecab keretében rendeztünk pénteken.
a tesamorelin a növekedési hormon termelését beindító hormon mesterséges változata (ghih - growth hormone inducing hormone). a növekedési hormon termelését ugyanis egy külön hormon indítja be, aminek a termelésétől függ a vérben megtalálható növekedési hormon mennyisége.
növekedési hormont viszonylag régóta alkalmaznak a hiv-fertőzés mellékhatásainak kezelésében, ugyanis - egyelőre nem pontosan tisztázott okok miatt - tartósan fennálló hiv-fertőzés esetén jelentősen csökken a növekedési hormon mennyisége. nem világos, hogy ez a fertőzés miatt történik, vagy a kezelés során alkalmazott gyógyszerek miatt.
a növekedési hormon alkalmazása különösen a lipodisztrófia kezelésében volt eddig is fontos. tudjuk, hogy a lipó nem feltétlenül életveszélyes, azonban a tagadhatatlanul rendkívül kényelmetlen és kínos esztétikai problémák mellett a lipó nagyobb kardiovaszkuláris kockázatot is jelent. a lipó kialakulásának egyik oka (bár ebben sincs még teljes egyetértés) nyilvánvalóan a megnövekedett trigliceridszint és a megváltozott zsíranyagcsere, ami a hiv-gyógyszerek leggyakoribb mellékhatása, de elsősorban a proteáz inhibitor vegyületeknek tudható be. érdekes tudni egyébként, hogy a hiv-fertőzöttek 70%-a szenved valamilyen - enyhébb vagy súlyosabb - anyagcserezavarban.
eddig az volt a helyzet, hogy a már kialakult lipodisztrófia nem fordítható vissza, vagy csak nagyon csekély mértékben, és csak nagyon nehezen állítható meg. az általános kezelési módszer a gyógyszerkombináció megváltoztatása (a szokásos problémák mellett), sok testedzés, anabolikus szteroidok, tesztoszteron és növekedési hormon alkalmazása. ennek eredményeként a zsíranyagcsere nem javul meg, viszont a megnövekedett izomtömeg könnyebben elleplezi a lipó látható
jeleit.
csakhogy a növekedési hormon adása önmagában elég sok mellékhatással jár: arthritis, inzulinrezisztencia és diabetesz, a csonttömeg ritkulása, ízületi panaszok lépnek fel. ráadásul a növekedési hormon elég drága, illetve régebben nagyon-nagyon drága volt, és még mindig viszonylag magas az ára, főleg, mert sokat kell belőle szedni. ezért fontos, hogy legyen olyan gyógyszer, ami biztonságosabban alkalmazható.
a tesamorelin tehát nem növekedési hormon (vagy analógja), hanem annak a hormonnak a mesterséges változata, ami a növekedési hormon termelését elindítja. az eddigi eredmények a klinikai vizsgálatok során nagyon jók voltak. a tesamorelin folyamatos alkalmazása három hónapon belül átlagosan 20%-kal csökkentette a zsigeri zsírszövet mennyiségét. naponta egy injekcióban kell adni 2 mg-ot a szerből (bőr alá). a tesamorelin teljesen hatástalan a végtagokon és az arcon vagy a fenéken található zsírszövet helyreállításában, arra semmilyen hatással nincs, tehát csak arra jó, hogy a beleken és a belső szerveken lerakodó zsírszövet tömegét csökkentse. (figyelem, ez nem fogyasztó szer! a kövérség a bőr alatt és nem a belső szerveken lerakódó zsírszövetnek köszönhető.) viszont a kísérletbe bevont személyek összes lipidértéke javult (csökkent a szabadon keringő lipidek mennyisége). nem túl sok mellékhatás tapasztalható eddig: fejfájás, enyhe ízületi fájdalom és az injekció helyén kisebb reakciók.
viszont folyamatosan kell használni, a kezelés abbahagyásával a hatás is lassan visszafordul, és a zsírszövet újra megvastagszik a belső szerveken.
a továbbiakban terveznek olyan vizsgálatot is, hogy mennyire hatékony a következetes testedzés már a kezelés megkezdése előtt a lipó megelőzésében, illetve hogy ez kombinálható-e hormonterápiával megelőző jelleggel. az eddigi elemzések ugyanis azt mutatják, hogy a korán elkezdett és rendszeres testmozgás igenis képes késleltetni vagy megelőzni a zsírszövet felhalmozódását.
a tesamorelin várhatóan 2010 eleje felé lesz elérhető európában, és egyelőre nem tudjuk, mennyibe fog kerülni.
hogy egy kicsit a peremterületekkel is foglalkozzunk, találtam pár érdekes dolgot az elmúlt napok termésében. az egyik hír szerint az erekciós problémák kezelésére kínált gyógyszerek használata esetében több esetben tapasztaltak hirtelen halláskárosodást, a hallás teljes elveszítését az egyik vagy mindkét fülben, amely erős fűlzúgással párosult, és az esetek egyharmadában ideiglenes, máskor pedig maradandó. a jelenséget szédülés, hányinger kíséri. köztudomású, hogy a homoszexuális kultúrában, és különösen a hiv-fertőzöttek között nagyon széles körben elterjedt az úgynevezett impotencia elleni gyógyszerek (viagra, levitra, cialis) szedése. a hiv-fertőzöttek esetében a gyakori merevedési zavar ellen, amit a hiv-gyógyszerek okozhatnak, máskor pedig csupán rekreációs céllal. a már eddig is számos mellékhatás mellé most ezt is tudomásul kell venni: egy jó dugásnak esetleg süketség lesz az ára.
a következő hír azt mondja, hogy egy nemrégiben elvégzett francia elemzés bebizonyította: a rezisztencia miatt már nem teljesen hatékony terápia is jelentősen csökkenti az aids-állapot bekvetkezésének esélyét még nagyon alacsony cd4-es szám (kevesebb, mint 200) mellett is. ez azt jelenti, hogy kimutatható vírusmennyiség és bizonyított rezisztencia mellett is érdemes folytatni az optimálisan leghatékonyabb kombináció szedését, mert az egyértelműen csökkenti a megbetegedés esélyét.
a ucla 1984 óta gyűjtött adataiból kiderült, hogy a rekreációs drogok használata (akár rendszeres használata) nincs mérhető befolyással a használó személy immunstátuszára. vagyis a kokain, amfetamin, poppersz vagy marihuána nem csökkenti kimutatható mértékben a cd4-es és a cd8-as sejtek számát. a vizsgálat hiv-fertőzött és nem fertőzött férfiakra terjedt ki, akik homoszexuális kapcsolatokat tartanak fenn és rendszeresen használnak rekreációs drogokat. ezzel egy régi álláspont látszik megdőlni: főleg a popperszről és az amfetaminról eddig úgy tudtuk, hogy számottevően rontják az immunállapotot. a gyakoribb fertőződés oka ebben az esetben valószínűleg a szerek okozta könnyelműség és figyelmetlenség lehet.
már nem sok ember van hátra a sorozatban, amiben hiv-vel élő vagy aids-ben meghalt művészeket, alkotókat, gondolkodókat mutattam be (meg) nektek. ma fela kuti van soron, az afrikai eredetű popzene és jazz egyik első, nigériai származású főpapja, aki európában és amerikában hatalmas sikerrel ismertette meg az eredeti afrikai népzenét és ritmusokat, és több generációt tanított meg tökéletesen segget rázni. a zenélés mellett a politika volt az, ahol nagyot alkotott.
régóta folynak kísérletek az emberi növekedési hormonnal (hgh), amiről vélhető, hogy elősegíti a lipodisztrófiában megjelenő zsigeri zsírlerakódás leépítését a hasüregben, és ezzel előnyösen hat a testkép megváltozására. a nemrégiben a tesamorelin nevű szerrel elvégzett kísérlet bizonyítja, hogy a hgh valóban megakadályozza a zsír lerakódását. a tesamorelin nem a hormont tartalmazza, aminek a közvetlen adása veszélyesnek minősül, hanem ösztönzi a hormon természetes kiválasztását a szervezetben. a kísérletben résztvevő, lipodisztrófiában szenvedő betegek esetében 26 hét alatt átlagosan kb. 15%-kal csökkent a zsigeri zsírszövet mennyisége - ez meglehetősen jó eredmény.
különösebb teketória nélkül essünk túl freddie mercuryn, akit gyerekkorom óta ki nem állhatok. énekelt egy csomót egy rakás nevetséges cuccban, aztán meghalt aids-ben. elismerem, hogy tehetséges énekes volt, de ne próbáljatok győzködni, hogy ígymegúgy.
régóta adós vagyok egy olyan összefoglalóval, hogy mit egyen a hiv-fertőzött, ha el akarja kerülni (amennyire egyáltalán lehet) az olyan mellékhatásokat, mint a lipodiszrófia vagy a cukorbetegség. igaz ugyan, hogy csak a táplálkozási fegyelemmel nem biztos, hogy ezek a mellékhatások tökéletesen kivédhetők, de az elmúlt egy évtized tapasztalatai és a jelenleg is folyó vizsgálatok azt mutatják, hogy fontos hatása van annak, hogy mit eszel és hogyan. az itt leírtakat donna tinnerello táplálkozástudománnyal foglalkozó orvos itt közzétett tanácsai alapján állítottam össze.
a nagymamám is mindig mondta, hogy "amit eszel, abból leszel". na tessék.
ide kell kattinatni, és akkor megnyílik. az egyszerűség kedvéért ugyanezt felteszem a www.hivpozitiv.hu oldalra is.