tagadják

lefordítom nektek ennek a cikknek az első bekezdését, ami azokról a ma már halott aktivistákról szól, akik tagadták a HIV és az AIDS létezését, illetve azt, hogy a gyógyszerek hatásosak a HIV kezelésében. ezt a mozgalmat denialistáknak nevezzük. a mai napig meglehetősen népszerű és elterjedt, főleg afrikában. európában és az egyesült államokban visszaszorulóban van, de magyarországon is vannak többen, akik így gondolkodnak. nincs is ezzel persze semmi baj, amíg valaki csak a saját egészségével játszik. a gond ott kezdődik, amikor valaki vagy másokat is rábeszél, hogy ne szedjék az életmentő gyógyszereket, vagy pedig HIV-fertőzöttként nem kezelteti magát, de másokat kitesz a fertőzés veszélyének, amikor velük védekezés nélkül létesít szexuális kapcsolatot.

"Részleges listát közlünk azokról a HIV-pozitív denialistákról, akik az AIDS-re jellemző betegségekben és tünetekkel haltak meg. A HIV tagadásában a népszerű vagy a »független« médiában élen járó tudósok és újságírók közül még senkiről nem derült ki, hogy HIV-fertőzöttként diagnosztizálták volna; a HIV/AIDS oka és kezelése pusztán akadémikus kérdés azoknak, akik a denialista mozgalmat vezetik. Ugyanakkor egy sor HIV-fertőzöttként diagnosztizált ember is - akiknek tehát az élete múlik ezen - aktivistája lett az »AIDS-disszidensek« mozgalmának. Tragikus módon közülük sokan olyan tünetekkel és/vagy fertőző betegségek miatt haltak meg, amelyek az AIDS-re jellemzőek. A denialista mozgalomban dolgozó barátaik minden esetben váltig állították, hogy a halálukhoz semmi köze nem volt a HIV-nek. A halott denialisták orvosi adatai természetesen nem nyilvánosak, de a túl korai haláluk körül született halotti jelentések és beszámolók majdnem minden esetben olyan tünetekre és állapotokra hivatkoznak, amelyek a késői stádiumú HIV-fertőzésre jellemzőek, a nem fertőzöttek esetében rendkívül ritkák; illetve ezek a jelentések gyakran »ismeretlen oknak«, titkos, illegális szerhasználatnak vagy az igen népszerűtlen AIDS-denializmus terjesztése miatt elszenvedett »stressznek«, az emiatti immungyengülésnek tulajdonítják az érintettek halálát. Érdemes észrevenni, hogy a HIV-negatív AIDS-denialisták közül senki nem halt meg hasonló betegségekben. A számok és a történetek magukért beszélnek, és reméljük, hogy akik ezután kapják kézhez pozitív tesztjüket, észreveszik azt a figyelmeztetést, amit ezek a halálesetek közvetítenek. Vajon mennyi a valószínűsége, hogy ilyen sokan halnak meg AIDS-re jellemző tünetekkel viszonylag fiatalon úgy, hogy közben ennek nincs köze a HIV-fertőzésükhöz?"

pápai gumi

percek alatt körbeszaladt az interneten persze az a marhaság, amit a pápa mondott kétségbeesett igyekezetében, hogy ne tűnjön örökre úgy, mintha a 18. században élne.

nem véletlenül linkelem ide a daily telegraph cikkét és nem a reuterst vagy az indexet, mert ebben nem sikkad el egy fontos részlet, ami miatt megint gyűlölni lehet a ratzingert.

vedd észre, hogy azt a példát hozza, hogy akkor indokolt lehet az óvszer használata, ha egy FÉRFI prostituált így igyekszik kivédeni a HIV terjedését, amivel azt is mutatja, hogy felelősen viselkedik embertársaival szemben.

megjegyzése egyszerre homofób és kirekesztő, azt sugallja ugyanis, hogy a meleg prostituáltak terjesztik a HIV-et. nyilvánvaló, hogy a férfi prostituált ebben az esetben meleg kapcsolatra utal, hiszen a férfi szexmunkások túlnyomó többsége meleg kapcsolatokban keresi a pénzét. (azt most hagyjuk is, hogy a prostituált szó már régen nem politikailag korrekt, hanem szexmunkást mondunk, de ezt most itt nem magyarázom el, hogy miért.) egyben azt is sugallja persze, hogy a melegek általában tehetnek a HIV-ről, ami természetesen régen nem igaz: a fertőzőttek többsége nem meleg, nő és nem feltétlenül szexuális úton fertőződik.

emelett a HIV-fertőzés rettenetes voltáról beszél - tudjuk jól, hogy pont az ilyen butaságon alapuló ijesztgetés tart vissza rengeteg embert attól, hogy elmenjen tesztre, pedig kellene. a diagnózis nélküli HIV-fertőzés a legveszélyesebb dolog.

másik interjú

ezt a második interjút a magyar nemzet online munkatársával készítettem. e-mailben tette fel a kérdéseit, és én is így válaszoltam. továbbra sem szoktam személyesen találkozni senkivel, hogy interjút adjak, nem bízom ehhez eléggé az emberekben.

ez az interjú sem jelent meg eddig (szeptember 23-án készült), és sajnos semmilyen hírt sem kaptam arról, hogy miért nem. mindegy, most ide kiteszem. benne van, hogy mit gondolok a dolgokról nagyjából.

- Miért döntött úgy, hogy blog írásba kezd?

Mindenekelőtt azért, hogy mások ne járjanak úgy, ahogy én jártam. Amikor megkaptam a diagnózisomat, nagyon kevés információ volt elérhető magyarul a HIV-ről és AIDS-ről, és az is ijesztően elavult volt. Ehhez képest az interneten nagyon könnyen és gyorsan tudtam megbízható, könnyen használható és érthető információkat szerezni angolul, németül vagy franciául. Arra gondoltam, hasznos lehet, ha magyarul is elérhető ezeknek az információknak legalább a leglényegesebb része. Így jött létre a Shivamantra blog, majd röviddel utána a www.hivpozitiv.hu honlap.

- Négy éve működik az oldala. Ma hány olvasója van?

Nem tudom pontosan, mert nem figyelem a statisztikákat. Naponta nagyjából 100 ember kattint a Shivamantra oldalra, míg a www.hivpozitiv.hu forgalma havonta két-háromszáz olvasó. Ez szerintem tisztes, de nem elegendően nagy forgalom.

- Milyen visszajelzéseket kapott idáig?

Őszintén mondhatom, hogy a visszajelzések eddig szinte kizárólag pozitívak voltak. Sokan keresnek meg azzal, hogy hasznos és érdekes, amit írok. A rosszindulatú kommentelők is elkerülnek, dehát nem is nagyon lehet belekötni az új gyógyszerekkel vagy az egészséges életmóddal kapcsolatos hírekbe, amiket közzé teszek. Vannak, voltak néhányan, akik jobbító szándékú tanácsokkal kerestek meg, közöttük orvosok, kutatók is. Ezeket a tanácsokat igyekszem mindig megszívlelni.

- Volt olyan levél, hozzászólás ami nagy hatással volt önre?

Feltétlenül, igen. Voltak olyan hozzászólók, akik megosztották velem saját élményeiket, ezek mindig elgondolkodtatóak, mert rávilágítanak a betegség és a betegek életének sokszínűségére. És mindenképpen tanulságosak azok a megjegyzések is, amiket szkeptikus vagy máshogy tájékozott olvasóktól kapok. Időről időre vannak olyanok, akik megpróbálnak meggyőzni engem arról, hogy pl. a HIV-fertőzés C-vitaminnal vagy fokhagymával gyógyítható, nincs szükség gyógyszerekre. Ezekből rendre olyan építő vita alakul ki, ami más olvasóknak és nekem is tanulságos. A HIV egyelőre gyógyíthatatlan, de gyógyszerekkel nagyon jól karbantartható betegség.

- Mit gondol csak HIV pozitívok, vagy egészségesek is olvassák az írásait?

Ezt nehéz megmondani, mert az olvasóim közül csak kevesen keresnek meg vagy kommentelnek. A hozzám érkező heti mintegy 5-7 levél alapján úgy gondolom, egyenlő arányban olvasnak HIV-fertőzöttek és nem fertőzött emberek egyaránt.

- Ön hat év óta HIV pozitív milyen nehézségekkel kellett szembenéznie az elmúlt években. ( A munkáját el tudja-e végezni, elveszítette-e a barátait, éreztették-e önnel valaha azt, hogy elítélik?)

Pontosabban nyolcadik éve élek HIV-vel, és kb. 7 éve szedek gyógyszereket. A betegségem semmiben nem zavarja a munkámat, gyakorlatilag semmilyen kihatással nincs rá. A munkám jelentős részét egy számítógép előtt ülve végzem, illetve sokat utazom, de ezekben a HIV nem akadályoz. Nem kell kevesebbet dolgoznom, ugyanúgy élek, mint előtte: sportolok, találkozom a barátaimmal, élek a családommal, mosok, főzök, takarítok, tanulok és elmegyek moziba.

Nem veszítettem el a barátaimat, és a blogírásnak (de nyilván nem a betegségnek) köszönhetően új barátokra is tettem szert. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért a családom és a baráti köröm olyan erős és szeretni tudó emberekből áll, akikre támaszkodni tudok. Ugyanakkor értem a kérdésében megbúvó, általános jelenséget: a HIV-fertőzés erősen stigmatizál, és vele kapcsolatban rendkívül sok előítélet és megkülönböztetés létezik. Én is és más aktivisták is pont azon dolgozunk, hogy a megfelelő információk terjesztésével megmutassuk, a HIV-fertőzés ma már nem halálos ítélet, és hogy a közvéleményben terjedő hiedelmek jelentős része ostobaság. Például a HIV a hétköznapi érintkezés során, törölközővel, konyhai eszközökkel, ruházattal, tüsszentéssel semmiképpen nem terjed.

- A legtöbb nemi betegségre az orvosok azt mondják, hogy az egyén életvitele, magatartása áll a fertőzés kialakulása mögött. Ön hibásnak érzi-e magát azért, hogy  fertőződött lett? (Sok alkalmi kapcsolata volt?)

A HIV esetében csak fenntartásokkal lehet azt mondani, hogy nemi betegség. Igaz ez Magyarországon, ahol a nemi úton terjedő járvány a legelterjedtebb, de pl. Romániában közel húszezer (!) olyan HIV-fertőzött él, aki a betegséget nem steril injekciós tűk használata során kapta el gyermekkorában, a nyolcvanas évek közepén. Oroszországban, Ukrajnában vagy a balti államokban a fertőzöttek túlnyomó hányada intravénás droghasználattal fertőződik. Egyes afrikai térségekben továbbra is gyakori a gyermekek anyatej útján történő fertőződése.

Ugyanakkor ellentmondást érzek abban, ahogy a HIV-fertőzés kapcsán valóban gyakori ez a megrovó, szigorú álláspont, hogy magára vessen, aki fertőzött: miért nem vigyázott jobban? Nem vagyunk viszont ugyanilyen szigorúak azzal, aki sok évi dohányzás után tüdőrákban szenved, vagy aki évtizedek mozgásszegény életmódja és egészségtelen táplálkozása után cukorbeteg lesz, az alkoholbetegségről ne is beszéljünk. Sőt, ebben az esetben mindeki sajnálkozva ingatja a fejét, hogy hát igen... De ha valaki HIV-fertőzött lett, akkor hajlamosak vagyunk az egészség elvesztése mellett még morális alapon is büntetni a beteget, mintha az bármit is segítene rajta vagy a helyzeten.

Nem kell sok alkalmi kapcsolat ahhoz, hogy valaki HIV-fertőzött legyen, egyetlen alkalom is elég lehet. Éppen azt szeretnénk megértetni mindenkivel, hogy aki rendszeresen él nemi életet (mindegy, hogy meleg vagy heteroszexuális), és egy állandó partnernél többel van dolga, akkor hathavonta menjen el tesztre. A HIV nem válogat, a fertőzöttek egyre nagyobb hányada heteroszexuális, és egyre több a nő világszerte.

- Hogyan tudta feldolgozni a hírt, hogy megbetegedett? Járt pszichológushoz? Depressziós lett?

Nezehen dolgoztam fel, de szerintem mindenkinek nehéz tudomásul venni, ha beteg lesz. Igen, jártam pszichológushoz, de már a diagnózisom előtt is jártam hozzá, tehát csak folytattam. Azt gondolom erről, hogy a felnőtt és érett gondolkodás egyik ismérve éppen az, ha az ember felismeri és felvállalja, hogy segítségre van szüksége, hogy nem tud minden helyzetet mindig egyedül megoldani. Nem lettem depressziós, az nem jellemző rám, de rossz lett a kedvem, azt nem tagadom. Körülbelül egy év telt el, mire napirendre tudtam térni a hír fölött. De azt az első naptól fogva tudtam, hogy élnem kell, mert rengeteg dolgom van a világban.

- Milyennek találja a hazai HIV fertőzöttek ellátását?

Az amúgy divatos siránkozás és panaszkodás ellenére, miszerint milyen szomorú a magyar egészségügy helyzete, azt kell mondjam, hogy a HIV-fertőzöttek orvosi ellátása Magyarországon minden nehézség mellett is példaszerűen jó. A Szent László Kórházban működő HIV-es osztály orvosai és munkatársai az állandó és egyre növekvő munkateher ellenére alapos és megbízható ellátást nyújtanak. Magyarországon ugyanazok a gyógyszerek és kezelési módszerek elérhetők, mint bárhol a fejlett országokban. Ez egyébként a legjobb megoldás, hiszen a kezelésben lévő HIV-fertőzött, aki rendszeresen szedi a gyógyszerét, évtizedekig szinte teljes egészségben tud dolgozni (fizet adót és társadalombiztosítást), különösebb ellátást nem igényel és általában is jól van. Ami gondot jelent, az a HIV-fertőzöttek ellátása a Szent László Kórházon kívül, ahol általában probléma, hogy még az egészségügyben dolgozók sincsenek tisztában a HIV-fertőzés valódi jellemzőivel. Ezért gyakran keresnek meg engem is HIV-fertőzöttek azzal, hogy segítsünk fogorvost, bőrgyógyászt, egyebet találni, ahova bátran fordulhatnak a kérdéseikkel, bajaikkal. Szerencsére ma már dolgozik egy sor olyan szakorvos is, akik alaposan ismerik a HIV-fertőzés kockázatait, és mentesek az esztelen előítéletektől.

- A gazdasági válság a hazai HIV fertőzötteket érintette-e? Ha igen, hogyan?

Ennek hatása Magyarországon egyelőre nem érezhető. Eddig is voltak néha kisebb zökkenők a tesztek beszerzésében, a gyógyszerek szállításában, de ezek inkább adminisztratív jellegűek, és nem lettek gyakoribbak. Más országokban, Romániában, a balti államokban vagy főleg Oroszországban azonban nagyon megromlott a helyzet: a fertőzöttek nem kapnak gyógyszert, kényszerű gyógyszerszünetet kell tartaniuk. Pedig ha a HIV-fertőzött nem veszi be a gyógyszerét, akkor előbb-utóbb megbetegszik és meghal. Ezzel a problémával jelenleg már a WHO szintjén foglalkoznak szakemberek: hogyan lehet a válságban meggyengült egészségügyi rendszerekben biztosítani a megbízható ellátást?

- A Szent László kórházban megfelelően látják-e el? Hogyan viszonyulnak a HIV betegekhez az orvosok?  Hatásosak-e az ön esetében a kapott gyógyszerek?

Az első két kérdésre már válaszoltam korábban.

A gyógyszerek mindenki esetében hatásosak, ezek nagyon potens és korszerű készítmények. A HIV kezelése úgynevezett kombinációs terápiával történik, melynek során egyszerre legalább három különböző hatóanyag gátolja a HIV szaporodását a beteg vérében különféle mechanizmusokon keresztül. Azért van erre szükség, mert a HIV könnyen mutálódik és rezisztens lesz egy-egy gyógyszerre. Három gyógyszerre azonban már nem tud rezisztens lenni egyszerre. Ezeket a kombinációkat sok évig lehet változatlanul szedni, csak arra kell figyelni, hogy az ember betartsa az utasításokat. A legtöbben kb. 4-5 tablettát szednek naponta egyszer vagy kétszer. Ezzel a kezeléssel a HIV szaporodása nagyjából az eredeti egymilliomod részére lassítható le, azonban nem állítható meg teljesen. Ezért marad a HIV egyelőre gyógyíthatatlan, de karbantartható betegség.

- A tabletták szedéséről azt írta, hogy többször abbahagyta ezeket. Miért?

Akkoriban még olyan volt a kezelési protokoll, hogy a megfelelően helyreállított immunrendszer mellett abbahagyható volt a kezelés, hogy kevesebb legyen a mellékhatás és olcsóbb a kezelés. Azonban egy időközben lezárult, nagyon nagy, nemzetközi kutatás bebizonyította, hogy ez a módszer nem hoz megfelelő eredményt. Ezért ma már későbben kezdik a gyógyszeres kezelést, de élethosszig tart, szünetek nélkül. A gyógyszerek szedését orvosi felügyelet nélkül egyébként semmiképpen nem szabad megszakítani, mert annak igen veszélyes következményei vannak.

- Hogyan bírja elviselni a mellékhatásokat? Lassan csökkenek a tünetei?

A mellékhatások nem mindenkit kínoznak egyformán, és általában hat hónapon belül szinte teljesen megszűnnek. Én ma már nem szenvedek semmilyen mellékhatástól, és az egyre fejlettebb gyógyszerek egyre kevesebb mellékhatást is okoznak. Ugyanakkor ahogy minden gyógyszernek, a HIV-gyógyszereknek is vannak hosszabb távú mellékhatásai, amik ellen megfelelő életmóddal, bizonyos kiegészítők szedésével lehet – ha nem is tökéletesen – védekezni. Erről hosszabban írok a www.hivpozitiv.hu oldalon.

- Ha lenne Magyarországon HIV pozitív betegek részére gyógyszer kísérletek vállalná-e?

Nem indokolt a feltételes mód, mert a Szent László Kórház jelenleg is több nagy, nemzetközi gyógyszerkísérletben szerepel. Ezekben a betegek állapotuk és a kezelés indokoltsága szerint vesznek részt – az ilyesmit alaposan kidolgozott, nemzetközi szinten ellenőrzött protokollok szabályozzák. Nekem ez egyelőre nem indokolt, de ha az lenne, akkor bátran belevágnék.

- Mennyire változtatta meg az életét a betegség? (Jobban figyel-e az étkezésére? Vagy azóta sportol-s mióta beteg lett? Retteg-e most, hogy közeledik az influenzajárvány? Bemegy-e a munkahelyére, ha a kollégája mondjuk nagyon köhög?)

Szerencsés vagyok abban az értelemben, hogy nem sok dologban kellett változtatnom az életmódomon. Előtte is rendszeresen sportoltam, azóta is minden nap szánok erre időt. A dohányzásról már régen leszoktam, ezzel sem kellett küzdenem. A HIV mellett különösen ellenjavallt a dohányzás, mint minden más is, ami megterheli az immunrendszert. Mindig is ügyeltem arra, hogy mit eszem, bár nem viszem ezt túlzásba. Szeretem a hasamat, de figyelek arra, hogy kiegyensúlyzott és egészséges legyen az étrendem.

Az influenzától és a többi nyavalyától nem félek cseppet sem, és rendszeresen beoltatom magam. A HIV-fertőzés kezelésének éppen az a célja, hogy az immunrendszer minél kisebb mértékben károsodjon. A gyógyszerek segítségével a betegek immunrendszere általában ugyanolyan hatékonyan védekezik az ilyen hétköznapi fertőzések ellen, mint HIV nélkül. Nem zavar különösebben, ha valaki beteg körülöttem – nem leszek gyakrabban vagy könnyebben beteg attól, hogy HIV-fertőzött vagyok.

- Tudják- e a szülei, hogy beteg? Került-e kényes szituációba emiatt? ( Pl.: be kellett-e vallania valaha nyilvánosan a betegségét?

Alaposan megválogatom, hogy ki előtt vállalom fel a betegségemet, és ki előtt nem. Ez vonatkozik a családom tagjaira is. Mindaddig így lesz ez, amíg indokolatlan és ésszerűtlen stigmatizáltság és tudatlanságból fakadó megkülönböztetés sújtja a HIV-fertőzötteket.

- Az egyik bejegyzésben azt írta, hogy vizsgára készül és unja a prevenciós munkát. Hány éves? Ha nehezére esik miért folytatja a blogot?

43 éves vagyok, és amióta az eszmet tudom, tanulok. Mindenkinek van valami hobbija, én diplomákat gyűjtök. A prevenciós munkát néha halálosan unom, máskor pedig szívesen csinálom. Ennek megfelelően írok vagy nem írok éppen blogot. Mivel ez „társadalmi munka”, tehát senkitől semmilyen fizetést vagy más juttatást nem kapok érte, magam döntöm el, hogy mikor és mennyit csinálok, vállalok.

- Nem lenne Önnek is könnyebb ha nem írna erről? Akkor nem mindig ekörül a téma körül forognának a gondolatai.

Már miért forognának mindig ekörül a gondolataim? Erről szó sincs. Borzalmasan sok dolgom van, sokat dolgozom, a környezetem szerint nagyon is „pörgős” ember vagyok, szóval van elég más dolgom, mint hogy mindig csak a HIV-fertőzéssel foglalkozzak. Azért írok, mert fontosnak tartom, hogy a HIV-fertőzés mint probléma ne sikkadjon el továbbra sem. Azért, hogy meg lehessen magyarázni az embereknek, fontos eljárni tesztre, fontos, hogy tisztában legyenek a biztonságos szex szabályaival függetlenül attól, hogy heteroszexuális vagy homoszexuális kapcsolataik vannak-e. Azért írok, mert a hozzám érkező levelek és kérdések azt igazolják, hogy szükség van a munkámra, és mert annak idején nekem sokat segített volna, ha valakit megkérdezhettem volna úgy, ahogy most engem meg lehet kérdezni.

- Ön szerint mit tehetne a kormányzat azért, hogy csökkenjen a HIV fertőzöttek száma?

Magyarországon az elmúlt kb. 12 évben teljesen megszűnt a központi prevenciós munka. A Nemzeti AIDS Bizottság gyakorlatilag csak papíron létezik. A civil szervezetek főleg az erre a területre rendelkezésre álló szűkös anyagi források feletti marakodással vannak elfoglalva. Az egészségügyi kormányzat nagyon sokat tehetne az egészséges és tudatos szexuális életre nevelés előmozdításáért, a megkülönböztetés lebontásáért, és főleg azért, hogy a Magyarországon jelenleg kiemelkedően alacsony tesztelési arány javuljon. Magyarország az egyik leggyengébb az európai országok közül, ami az évente elvégzett HIV-tesztek számát illeti, pedig ezek nem drága tesztek, amiket ingyen és kérésre anonim módon készítenek el. Emiatt feltehető, hogy Magyarországon más országokhoz képest jóval nagyobb azok aránya, akik fertőzöttek, de nem tudják magukról. A tesztelés és a biztonságos nemi élet népszerűsítése a kormányzat feladata is lenne, ezek ugyanis jóval olcsóbb és hatékonyabb módszerek, mint később kezelés, pláne a későn diagnosztizált betegek kórházi kezelése.

- Ha felkérnék milyen intézkedéseket javasolna?

Olyan felvilágosító kampányokat, amik az ijesztgetés és a kioktatás helyett az őszinte és tudományosan megalapozott információkon alapulnak. Elsősorban fiatalok részére, akik a legveszélyeztetettebbek a fertőzés szempontjából. Ugyancsak fontos lenne az egészségügyben dolgozók képzése arról, hogy alaptalan félelmek és diszkrimináció helyett a lehető legtöbb embert küldjék el HIV-tesztre, illetve tudjanak tanácsot adni a betegségről. Ezzel kapcsolatban a civil szervezeteknek volt több kezdeményezése, amik azonban a finanszírozási nehézségek miatt félbemaradtak.

- Ön HIV pozitívként védekezik-e? Merne-e egészséges emberrel szexuális kapcsolatot létesíteni. ( Orvosi körökből azt hallottam, hogy az óvszer sem nyújt 100%-os védelmet.)

Természetesen védekezem. Óvszert használok minden közösülésnél. Az óvszer bár nem nyújt 100%-os védelmet, de óvszerhasználat mellett a fertőzés esélye statisztikailag majdnem nulla. Ha olyan könnyen lehetne HIV-fertőzést kapni, ahogy azt sokan képzelik, akkor már kihaltunk volna mind. Emellett a gyógyszerét rendszeresen szedő, kezelt HIV-fertőzött személy gyakorlatilag nem fertőzőképes, ezt egy nemrégiben lezárult tudományos kutatás is igazolja. Egyelőre az óvszer használata az egyetlen megbízható, egyben elégséges védekezés a HIV-fertőzés ellen.

- Tudja-e hogy ki fertőzte meg? Hogyan értesült e betegségéről? A partnere szólt, vagy valamilyen egyéb vizsgálaton derült ki ez?

Tudom, hogy kitől kaptam el a fertőzést, de ez ma már nem nagyon érdekel. Vajon mit változtatna ez az én állapotomon, vagy az övén? Nem szándékosan fertőzött meg, hanem egy volt azon ezrek közül, akik a megfelelő tájékoztatás hiányában nem járnak el rendszeresen tesztre és nem tudják magukról, hogy HIV-fertőzöttek.

Mivel nekem egyértelmű tüneteim voltak a fertőzés elején (ami nem törvényszerű vagy általános, de nem is meglepő), én célzottan mentem el HIV-szűrésre. A HIV-fertőzést csak HIV-teszttel lehet kimutatni, semmilyen más vizsgálat nem utal a fertőzés meglétére az első néhány évben (!). A szokásos vérvizsgálatok már csak a fertőzés előrehaladott stádiumában mutatnak gyanús eltéréseket. Viszont a HIV-teszt ingyenes, és kérésre anonim módon készítik el. A szűrőhelyek listája megtalálható a www.hivpozitiv.hu oldalon. Egyéb kérdéseket és javaslatokat a Facebookon is szívesen fogadok, ott is Shivamantra néven.

büntetendő?

egy új kutatás az egyesült államokban azt mutatja, hogy a meleg férfiak kétharmada támogatná, hogy a védekezés nélküli anális szex a HIV-státusz felfedése nélkül legyen büntetendő cselekmény. tehát ha valaki tudja magáról, hogy HIV-fertőzött, de nem mondja el, és úgy dug meg valakit védekezés nélkül, akkor az minősüljön bűncselekménynek a többség szerint.

nem meglepő módon a nem fertőzöttek és a tesztet nem csináltató férfiak voltak túlnyomó többségben a támogatók között. ugyanakkor érdekes tanulsága a vizsgálatnak, hogy azok a fiatalabb férfiak, akik nem járnak el tesztre, ezt egyfajta prevenciós stratégiaként értelmezik: ha a jogszabály is tiltaná, akkor kevésbé kellene számolniuk a kockázattal, ha valakivel védekezés nélküli anális szexet folytatnak.

továbbra is megdöbbentős és elgondolkodtató az (magyarországon is), hogy milyen nehezen szánják el maguka az emberek a tesztre. ugyanakkor a bírósági gyakorlatban általában továbbra is rendkívül problematikus a HIV-fertőzés bizonyítása.

tom duane

nézzétek meg tom duane demokrata szenátor beszédét a szenátusban tegnap amit egy olyan törvényjavaslat mellett tartott, aminek lényege, hogy a szociális segélyben részesülő hiv-fertőzöttek havi jövedelmük 30%-ánál töbet ne fizessenek lakbérre. eközben arról beszél, hogy milyen volt a nyolcvanas években (és utána) hiv-vel élni. nehéz elfogódottság nélkül hallgatni. tom duane meleg és hiv-fertőzött. és szenátor az egyesült államokban.

tévhitek

takács judit barátomtól kaptam ezt a cikket a new scientistből. lefordítottam nektek, és kíváncsi vagyok a véleményetekre. (az eredeti írás tele van linkekkel, azokat nézzétek meg, itt túl messzire vezetnének.)

aszongya, hogy:

Annak ellenére, hogy meggyőző erejű bizonyítékok léteznek arról a tényről, hogy a HIV-fertőzés AIDS-betegséget okoz, létezik egy olyan keményvonalas csoport, akik tagadják ezt a tényt. Ebben az írásban az AIDS kérdése körül legelterjedtebb öt mítoszt, tévhitet vizsgáljuk.

TÉVHIT: Az AIDS-betegséget nem a HIV-fertőzés okozza

TÉNYEK: Természetesen ez a legfontosabb tagadó tétel. Már 1983-ban sikerült a kutatóknak izolálni HIV-et AIDS-betegek véréből. 1985-re olyan teszteket feljesztettek ki, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy az AIDS-ben szenvedő betegek elsöprő többsége HIV-vel fertőzött, pontosabban, hogy a vérükben HIV-antitestek találhatók. Azt is több vizsgálat bizonyította, hogy a HIV-pozitív teszttel rendelkező betegek eleinte egészségesnek mutatkoznak, majd kezelés hiányában idővel majdnem minden esetben megbetegszenek.

A denialisták, tehát a HIV és az AIDS létezését vagy kapcsolatát tagadók azt is gyakorta felvetik, hogy a HIV nem felel meg a "Koch-féle posztulátumoknak" – tehát egy sor olyan követelménynek, amelyek alapján meg lehet állapítani, hogy egy-egy fertőző kórokozó okoz-e valamilyen betegséget. Ezt a kritériumrendszert Robert Koch német tudós dolgozta ki a XIX. században. Kérdéses azonban, hogy mennyire van értelme egy olyan követelményrendszert alkalmazni a HIV esetében, amit baktériumfertőzésekre dolgozott ki Koch egy olyan korszakban, amikor a vírusokat még fel sem fedezték.  A HIV megfelel a Koch-féle követelményeknek, ha azokat nem értelmezzük szó szerinti szigorral:

1. Posztulátum: A kórokozónak jelen kell lennie minden olyan személyben, aki az adott betegségtől szenved. 1993-ban az Egyesült Államok Járványügyi és Megelőzési Hivatalának (CDC) Atlanta, georgiai központjai 230.179 AIDS-szerű esetet vizsgáltak felül, és az érintett betegek közül csak 47 személy volt HIV-negatív státuszú. Ez kevesebb mint 0,025%.

2. Posztulátum: A kórokozót izolálni kell egy olyan személyből, aki az adott betegségben szenved, majd tiszta kultúrában ki kell tudni tenyészteni. A HIV-et a modern virológia legszigorúbb szabványai szerint sikerült izolálni. Ausztrál kutatók kicsiny csoportja, az úgynevezett Perth Csoport azt állítja, hogy nincs bizonyíték a HIV létezésére. Az ő elképesztő követelményeik alapján azonban ugyanígy nem léteznek az influenzát, a himlőt, a sárgalázat, a bárányhimlőt és sok más betegséget okozó vírusok sem.

3. Posztulátum: A kórokozónak betegséget kell okoznia, ha egészséges személyt megfertőznek vele. Nyilvánvaló, hogy senkit sem lehet szándékosan HIV-vel megfertőzni a kísérlet kedvéért, de legalább három olyan egymástól független, igazolt esetet ismerünk, ahol laboratóriumi dolgozók véletletlenül tisztított, izolált HIV-vel fertőződtek, erre a HIV-törzsre pozitív tesztet mutattak, majd később AIDS-betegség alakult ki náluk.

TÉVHIT: Az antiretrovirális gyógyszerek "mérgek"

TÉNYEK: Igaz, hogy az antiretrovirális kezelés (ART) összetevői sokakban mellékhatásokat okoznak. Ilyen mellékhatások lehetnek a hányinger, furcsa álmok, de a megfelelő gondozás, kezelés hiányában olyan súlyos mellékhatésok is előfordulhatnak, mint például az idegrendszer károsodása. Egyes mellékhatások ideiglenesek, mások hosszabb távon fennmaradnak.

Mindazonáltal a legújabb antiretrovirális terápiában részesülő személyek esetében a mellékhatások sokkal kevesebb gondot jelentenek. Sajnos ezek a gyógyszerek egyelőre főleg a fejlett világban elérhetők csupán. Legyen szó akár régebbi, akár újabb ART gyógyszerekről, mind az öt kontinensen számtalan klinikai vizsgálat igazolta, hogy a mellékhatásokkal együtt is az előnyök messze meghaladják a kockázatokat. Például egy 1.255 pácienssel két éven át végzett vizsgálat tanúsága szerint a halandóság aránya évi 29%-ról 9% alá esett a kezelésnek köszönhetően. (The New England Journal of Medicine, vol 338, p 853).

TÉVHIT: A HIV-tesztek hibás eredményeket mutatnak

TÉNYEK: A két leggyakoribb HIV-teszt, az ELISA és a Western blot egyaránt a HIV-antitestek jelenlétét vizsgálja a vérben. Az ELISA teszt esetében előfordulhattak régebben hamis pozitív eredmények, például nem volt kizárható a keresztreakció influenza-antitestekkel, ha valaki rövidel a teszt előtt kapott influenzaoltást. A teszt a kilencvenes években elvégzett feljesztése óta ez már nem jelent problémát. Ráadásul a pozitív teszteredményt csak akkor adják ki a páciensnek, ha a pozitív ELISA tesztet egy második Western blot teszttel is megerősítik, ami drágább és bonyolultabb módszer, de még sokkal pontosabb. Az felülvizsgálatok alapján elmondható, hogy 1000-ből kevesebb mint 1 teszt mutat hamis pozitív eredményt.

TÉVHIT: Az AIDS-betegséget a szegénység vagy az alultápláltság okozza

TÉNYEK: Ezt az érvet gyakran halljuk magyarázatként arra, hogy miért olyan nagy az AIDS miatti halálozás Afrikában. Ugandai Rakai tartományában 20.000 felnőttet követtek egy vizsgálat keretében. A HIV-vel kapcsolatos halálesetek legmagasabb arányban a magasabban iskolázott személyek és az állami alkalmazottak körében voltak megfigyelhetők, másként fogalmazva a középosztályban és nem a szegények között.

Még Dél-Afrikában, a denializmus fellegvárában is megfigyelhető, hogy a statisztikák ellentmondanak a szegénységgel kapcsolatos mítosznak. A dél-afrikai halotti anyakönyvi kivonatok átfogó vizsgálata azt mutatta, hogy 2002-ben 57%-kal többen haltak meg, mint 1997-ben. A szegénység és az alultápláltság éppen hogy nem nőtt, hanem csökkent ebben az időszakban Dél-Afrikában – sőt maga a kormány is azt hirdeti, hogy jelentősen csökkent a szegénység mértéke.

TÉVHIT: Nyugaton nem következett be nagyobb HIV-járvány, és ez azt igazolja, hogy az elméletek hamisak

TÉNYEK: A nyolcvanas évek elején még mindenki nagyon sötét jóslatokat hangoztatott arról, hogy a HIV-járvány a nagy kockázatú csoportokról (melegek és intravénás droghasználók) hogyan terjed majd át a lakosság szélesebb rétegeire. Afrika Szaharától délre eső területein a HIV valóban rendkívül elterjedt a heteroszexuális lakosság körében: például Dél-Afrikában a heteroszexuális felnőttek 18%-a fertőzött. Ugyanakkor nyugaton és a legtöbb nem afrikai fejlett országban a HIV továbbra is főleg bizonyos csoportok jellemző betegsége maradt.

Nagyon kényes téma annak vizsgálata, hogy a HIV miért terjed egyes társadalmi csoportokban, másokban pedig miért nem. Az egyik elmélet szerint az Afrikában elterjedt HIV-törzsek sokkal könnyebben terjednek vaginális szexszel, míg az Afrikán kívül elterjedt törzsek sokkal könnyebben adhatók át anális szexszel.

A másik magyarázat szerint a szexuális szokásokban keresendő a magyarázat. A heteroszexuális járvánnyal sújtott afrikai országokban hagyományosan szokás, hogy a férfiaknak egy időben egyszerre több rendszeres, tartós szexuális partnere van. Ez megkönnyíti a vírus terjedését. Ezzel szemben a nyugati kultúrában inkább "sorozatmonogámok" a heteroszexuális férfiak, tehát igaz, hogy akár sok szexuális partnerük is lehet, de egyszerre többnyire csak egy, tehát a HIV-fertőzés is egy kapcsolaton belül marad, nem terjed tovább olyan könnyen. (BMJ, vol 337, p a2638).

tandem

én is voltam a tandemben tegnap éjjel, ittam 3 fröccsöt, találkoztam egy rakás emberrel, nagyon jó volt, és igaz ugyan, hogy én csak ritkán jártam oda, de akkor mindig jó volt, és azt is gondolom, hogy nagyon fontos volt, hogy volt egy ilyen hely, mert megnyitotta az átjárót.

megint nagyon megy a hasam.

korunk pestise

iderakom a tévéegyben elhangzott interjút bánhegyi dénessel (köszönöm annak, aki elküldte), és egyben érdekes feladatot is adok nektek. nekem több dolog is nagyon furcsa volt ebben a műsorban, és kíváncsi vagyok, hogy nektek mi(k) tűnik(tűnnek) fel. a kommentekbe írjátok bele, hogy ti mit gondoltok.

valószínűleg a mexikói konferenciának és a nyári hírhiánynak köszönhető, hogy egyszerre csak ilyen sok hír van hiv-ről, aids-ről. majd meglátjuk, mi marad ebből a lelkesedésből.

de mindegy, jöjjön dr. bánhegyi dénes és a néni a tévéből. feszülten várom a véleményeteket. (annak, aki nem látja itt a videót: ide kell kattintani.)

feltétlen

azt javaslom, olvassátok el a tegnapi bejegyzés végén a kommenteket, amit jedi írt/küldött, és mondjatok hamar véleményt. kivételesen engedélyezem a politikai vérhabzást!

én addig aranytojásokat tojok.

mindenféle

azon gondolkodtam, hogy röviden visszautaljak a pár nappal ezelőtti bejegyzésre a moszkvai konferenciáról, hogy az nagyon érdekes nekem, hogy ha ide kattintok, és megnézem, hogy a magyar sajtó miket közölt az oroszországi helyzetről, és azt összehasonlítom azzal, amit máshol olvasok, akkor olyan, mintha két egészen másik bolygóról jönnének az üzenetek. persze értem én: sokkal egyszerűbb lemásolni, amit a hivatalos hírügynökségek nyomnak, mint utánamenni a dolgoknak.

körbejárt az a hír is, hogy németországban ismét emelkedik a hiv-fertőzöttek száma (4%-kal), pedig mindenki az ellenkezőjére számított, nevezetesen, hogy kevesebb embert szűrnek majd ki, mint tavaly. az új fertőzöttek jelentős része fiatal, homoszexuális férfi. az is kiderült, hogy éppen ugyanez a csoport az elsődleges forrása is az új fertőzéseknek - az első időszakban, a szűrés előtt folytatott kockázatos szex során fertőzik meg egymást.  szerintem ez nálunk sincs máshogy, habár csak nem akar lenni aids-robbanás, azt azért világosan látjuk.

aztán az is van, hogy rendszeresen kapok olyan leveleket, amik arról szólnak, hogy iksz csalja (megcsalta) ipszilont zével (tulajdonképpen mindegy, ki milyen nemű, teljesen összevissza férfiak és nők, sőt! olyan is volt, aki istent csalta meg egy férfival [hihi]), és akkor most biztos, hogy hiv-fertőzött. ez idáig rendben van, én már öreg vagyok, és biztosan tudom, hogy mindenki megcsal mindenkit, csak nem mindenki vesz róla tudomást. de nem is ezt akarom mondani, hanem hogy jön a hiv-fertőzés para, ahelyett, hogy leülnének, és megbeszélnék egymással. és ha azt javaslom, hogy mégis inkább beszélnének egymással, akkor még soha, ismétlem: soha senki nem válaszolt erre az ilyen levelemre, hanem készpassz, eltűnnek a levelezőtársak. deszar, mi?!  vagy túl messzire megyek?

ahogy ide-oda leng az inga a terápia korai vagy későbbi megkezdése között, most éppen a korábbi kezdés mellett szól több érv. a brit hiv szövetség (bhiva) belfast konferenciáján azt az ajánlást dolgozták ki a résztvevő kutatók, hogy a terápia 350-es cd4-es szám környékén történő megkezdésének (a korábbi 200-250-hez képest) a magasabb költségek ellenére számottevő egészségügyi előnyei vannak: alacsonyabb a fertőzés átadásának esélye, ezzel a cd4-es számmal alacsonyabb a mortalitás aránya, kevesebb a mellékhatás, tovább maradnak egészségesek és munkaképesek a betegek. 

moszkvai konferencia

nagyon várjuk sárosi péter, a társaság a szabadságjogokért (tasz) drogpolitikai projektvezetőjének beszámolóját a moszkvában rendezett 2. kelet-európai és közép-ázsiai aids konferenciáról (eecaac 2008), ami hamarosan megjelenik a sajtóban is. érdekes lesz, olvassátok el.

ugyanerről a konferenciáról beszámol az eatg is (amely társszervezője volt a konferenciának) ebben a nyilatkozatban.

egyébként éppen a sárosi péter által felemlített probléma miatt, nevezetesen, hogy az orosz drogpolitika nem ismeri el és nem kezeli megfelelően a helyettesítő terápiát intravénás droghasználók esetében, az említett konferencia rögtön azzal kezdődött, hogy a jelenlévő aktivisták tiltakoztak az orosz eljárások ellen.

természetesen van a konferenciának saját honlapja is, ott megtaláljátok a részletes programot. ha valakit valami részletesebben is érdekel, akkor szóljon, megszerzem az információkat.

haladjunk

jól van, nagyon drágaságosak vagytok, hogy ilyen türelmesen megvártátok, amíg szarrá széjjel dolgozom magamat. de most itt vagyok, és kezdjük is mindjárt ezzel a fossal, amit a gonzi küldött nekem, és ami a navégre című buziújságban jelent meg. haladjunk sorjában! előre szeretném bocsátani, hogy nekem feleki attilával semmi bajom, nagyon nagyra értékelem a munkát, amit végeznek, és jó szakembernek tartom. felteszem tehát, hogy az újságírónak nem sikerült sem megértenie, ami hallott, sem pedig nem gondolkodott el egy percig sem azon, amit hallott. na, vegyük sorra! figyeljetek, pirossal írom bele, amit én gondolok.

Hihetetlen: tényleg ennyire ostobák lennénk?

Újabb AIDS-robbanást él át Magyarország: háromnaponta derül ki újabb valakiről, hogy a felelőtlenség miatt elkapta a halálos kórt. A legújabb áldozatok nem drogoznak, heteroszexuálisak és huszonévesek.

mennyivel jobb lenne, ha a semmitmondó adatszerűségek helyett valódi adatokat kapnánk! például ezt ki mondta? mihez képest? mennyi az annyi?

Jelenleg 1500 HIV-pozitív ember él Magyarországon, velük mindössze egyetlen, döbbenetes állapotban lévő kórházi osztály foglalkozik. Az orvosi titoktartás csak álom, a betegek semmilyen lelki támaszra nem számíthatnak.

ez nem teljesen igaz így. a kórházi osztály állapota valóban lehangoló, de az ellátás szintje nem rosszabb, mint bárhol másutt. kimaradt az az információ, hogy küszöbön áll az osztály jobb körülmények közé történő költöztetése. hangzatos persze az, hogy az orvosi titoktartás csak álom, de én bánhegyi dénes helyében azonnal beperelném az újságot és a szerzőt, mert hát micsoda súlyos vád ez, főleg így, bizonyíték nélkül. a betegek lelki támaszt akkor kapnak, ha kérnek. aki kéri, azt elirányítják hozzám, a plussz egyesülethez, a pozitívan gondolkodókhoz vagy a pszichológushoz. aki nem kéri, azt nem küldik sehova, de olyat is ismerek, aki kikérte magának, amikor segítséget ajánlottak neki.

Az adatok megdöbbentőek: háromnaponta derül ki valakiről, hogy AIDS-es, és közülük egyre több a huszonéves és heteroszexuális, miközben az intravénás kábítószerfüggők körében szinte alig terjed a kór. 2007-ben másfélszer több HIV-fertőzöttet regisztráltak Magyarországon, mint egy évvel korábban, vagyis ma már mintegy 1500 HIV-pozitív él Magyarországon, a legtöbben Pest és Fejér megyében, a legkevesebben pedig Zala megyében. De ezek a számok csak azokra vonatkoznak, akiknél felfedezték a betegséget - a valóságban sokkal többen lehetnek azok, akik még nem is tudnak a fertőzésükről.

ezzel egyetértek, de ebben persze nincsen semmi újdonság. ugyanakkor nem az derül ki a betegekről, jogy aids-betegek, hanem az, hogy hiv-fertőzöttek - e kettő továbbra sem ugyanaz, és ijesztő és ártalmas egyszerűsítése a dolgoknak, ha ezt összemossuk. mit szólna minden dohányos, ha innentől automatikusan rákosnak tartanánk őket?

A felvilágosítással pedig elvileg nincsen gond, az emberek többsége ugyanis tisztában van azzal, hogy hogyan lehet elkapni ezt a halálos betegséget, valamiért mégsem veszik még mindig elég komolyan. Emiatt aztán a pásztorórák során sem foglalkoznak túlságosan a védekezéssel, amiért rosszabb esetben sajnos hatalmas árat kell fizetni. A betegség robbanásszerű terjedésével tehát elsősorban a szexuális felelőtlenséget és a megelőzés teljes hiányát okolhatjuk.

a felvilágosítással NAGYON nagy gond van. az emberek többsége egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy hogyan lehet elkapni a betegséget. naponta (!) több olyan levelet kapok és válaszolok meg, ami azt bizonyítja, hogy az embereknek fogalmuk sincsen a legalapvetőbb tényekről sem: nem tudják, hogyan lehet és hogyan nem lehet megfertőződni, nincsenek tisztában a biztonságos szexszel, és egyáltalán semmit nem tudnak a hiv-fertőzésről. ilyen körülmények között vajon mi értelme van egymás mellett annak a két mondatnak, hogy a felvilágosítással nincsen gond, hanem a megelőzéssel van?

Dr. Feleki Attila, az Anonim Aids Tanácsadó Szolgálat elnöke a STOP érdeklődésére elmondta, hogy rengeteg probléma merül fel a HIV-fertőzött betegek helyzetével és ellátásával kapcsolatban. A legszomorúbb az, hogy ma Magyarországon a betegek életének reális meghosszabbítására - amelyet a szövődmények megfelelő kezelésével érhetnének el - az orvosok szinte képtelenek. A megfelelő ellátási helyek és a speciális szakmai tudás hiánya miatt elsősorban ugyanis csak arról tudnak gondoskodni, hogy a beteg vírusszáma alacsony legyen és kisebb valószínűséggel adja tovább másnak a fertőzését. Ez az élettartam hosszabbítás távol áll a tudomány adta mai lehetőségektől.

ennek semmi, de semmi értelme. ez konkrét marhaság. milyen szövődmények? mit kellene csinálnia az orvosoknak? nem vitás, hogy túl kevés orvos van, aki hiv-vel foglalkozik, és azt is régóta tudjuk, hogy a háttérben kibékíthetetlen ellentét feszül, amennyiben - valamennyire jogosan - feleki attila és csapata nem érti, ők miért lehetnek hivatalos, az oep által elismert hiv kezelőhely (akik gyógyszert is felírhatnak), miért csak a lászló kórház felelős osztálya (és bánhegyi doktor és csapata) jogosult erre. de ezt értelmetlen olyasmivel összemosni, ami nem igaz vagy helytálló. és mi az a rengeteg probléma, ami felmerül? azt sem értem, hogy miért nem tesz említést feleki attila arról a jelenleg is folyó és szerveződő orvostovábbképzésben, aminek az a célja, hogy a háziorvosok el tudják látni a hiv-fertőzöttek napi orvosi gondjait, hiszen maga is részt vett, részt vesz benne. a kezelés lényege valóban az, hogy a betegek vírusszáma alacsony legyen. ez ugyanakkor a legtöbb, és az egyetlen helyes dolog, amit tenni lehet a beteggel! ha alacsony a vírusszáma, akkor tovább él. mik KONKRÉTAN a tudomány adta mai lehetőségek, amiktől oly távol vagyunk? például micsoda?

A betegek mindeközben rendszeresen ki vannak téve az állandó megaláztatásnak, a mindennapi életben ugyanúgy rendszeresen kiközösítik őket, mint az orvosi ellátás során, ahol akár az is előfordulhat, hogy ilyen-olyan mondvacsinált indokkal az orvosok - leginkább a félelemtől vezérelve - egyszerűen elküldik őket. A betegek reménytelen helyzetét csak súlyosbítja, hogy a társadalmi megbélyegzés miatt ők szinte képtelenek saját érdekeiknek az érvényesítésére.

ez valóban így van, de hogy képtelenek lennénk az érdekeink érvényesítésére, az nem igaz. én is ezen dolgozom évek óta, és mások is, hivnagyi, independence, a tasz, gurmai zita az európai parlamentben és még sokan. sajnálatos persze, hogyha mások ezt nem tudják, nem veszik észre. ez nyilván a mi hibánk is. ugyanakkor számtalan példát tudok arra is hozni, amikor sok megkeresés ellenre sem vesz tudomást rólunk akár az aatsz sem. például két év, sok találkozás, ismeretség és kapcsolat ellenére sem sikerült elérnem, hogy az aatsz honlapján linkeljenek engem vagy a www.hivpozitiv.hu oldalt. de akkor játsszunk nyílt kártyákkal: vajon nem arról van-e szó, hogy egy ilyen kicsi piacon, mint a hiv-érdekvédelem magyarországon, minden konkurencia kényelmetlen? az aatsz rá van szorulva a nemzeti aids bizottság támogatására ahhoz a nagyon fontos és pótolhatatlan munkához, amit végeznek, és minden további szervezet potenciális veszélyforrás a pénzek megszerzésében. szomorú, de erről van szó. ezért aztán mindenki ekéz mindenkit. mondjuk én eddig minden munkámat a saját pénzemből finanszírozom, de az nem is elég semmi komolyabbra.

Dr. Feleki Attila arra is felhívta a figyelmet, hogy Magyarországon jelenleg mindössze egyetlen AIDS-osztály működik Budapesten, ez a László Kórház, vagyis ide küldenek mindenkit az országból, akinél felismerik a fertőzést, itt azonban a diszkréciónak a feltétele nem biztosított, a betegek kénytelenek akaratuk ellenére megismerkedni egymással, ami az orvosi titoktartást is lehetetlenné teszi. Az épület botrányosan lerobbant állapotban van, a szakorvosok száma pedig nagyon kevés, elég egyikük betegsége vagy a főorvos nyugdíjba vonulása és nem lesz megfelelő ellátás. De a HIV pozitív betegek pszichiátriai kezelése is legalább ennyire kiábrándító, a kórházban fekvő betegek, a haldoklók és egyedülállók ugyanis semmiféle lelki támaszra nem számíthatnak.

erről elmondtam fentebb, hogy mit gondolok.

egyébként amikor én megkértem az orvost és a nővéreket, hogy biztosíták, hogy ne kelljen ott senkivel találkoznom, akkor erre ígéretet kaptam, és azóta (5 éve) ez így van. soha még nem voltam kénytelen megismerkedni senkivel. a plussz egyesület aktivistái minden héten megtalálhatók az osztályon, és segítenek mindenkinek, aki kéri. mi értelme van ennek az ijesztgetésnek és károgásnak? mit kellene most akkor csinálni? innen hogyan tovább? egyetértek azzal, hogy egy központ nem elég, többre lenne szükség, főleg vidéken. szóval azzal nem megyünk előbbre, ha budapest egy másik kerületében az aatsz is ugyanazt csinálhatja.

végezetül pedig utálom az ilyen tendenciózus írásokat, amikből süt a tájékozatlanság és a szokásos "jajmárdeszarittminden" álláspont. a cikk eredetileg a stop.hu-n jelent meg, és pesti gábor jegyzi.

nőtt

ezzel a hírrel kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani, hogy én nem a megváltozott szexuális szokásokban látom a hiv terjedésének okát, hanem a prevenció teljes hiányában, ami viszont nézetem szerint igenis a nemzeti aids bizottság feladata (is) lenne. a nab azonban nem ülésezik, nem csinál semmit, és nem értem, ilyen körülmények között ugyan mi értelme van annak, ha éppen a nab egyik képviselője a nehezen megfogható szexuális szokásokra keni a dolgot. ha megváltoztak a szokások, akkor a prevenciós stratégiát is ehhez kellene igazítani. már ha lenne prevenciós stratégia egyáltalán.

csak mondom. nekem mondjuk már tökmindegy.

vita

talán emlékeztek még erre a közelmúltban előkerült reklámra, amit valaki a kommentek között osztott meg velünk.

elég nagy port vert fel ez az aktivisták nemzetközi közösségében, mert sokaknak az a véleménye, hogy már elég volt abból, hogy ijesztgetjük az embereket azzal, hogy azonnal meghalnak, ha hiv-fertőzöttek lesznek. nem megy az, hogy egyszerre azt prédikáljuk, a hiv már kezelhető (ha nem is gyógyítható) betegség, közben meg huhogunk, hogy mennyire halálos dologról van szó. én azt gondolom, hogy nálunk és általában kelet-európában még mindig nagy szükség van az ijesztgetésre is, mert továbbra sem hiszik el, értik meg az emberek, főleg a fiatalok, hogy a hiv-fertőzés veszteség, amivel együtt lehet ugyan élni, de az mégsem teljesen ugyanaz.

számtan

csak röviden újra a tapaszról, kapcsolódva ahhoz, amit a közelmúltban írtam. a mai ecab megbeszélésen a panacos cég bevirimat nevű új maturációs inhibitor vegyületéről beszéltünk, az ezzel kapcsolatos híreket később majd leírom. hanem a végén szó esett arról is, hogy miből, hogyan fogják finanszírozni a további vizsgálatokat.

a panacos egy kicsi biotechnológiai vállalat két székhellyel az egyesült államokban (pont, mint a genetic immunity). 44 alkalmazottuk van (a genetic immunityről nem tudjuk, de talán valamivel kevesebb), a bevirimat vegyülettel jelenleg folyik a ii/b fázisú vizsgálat, aminek során azt kell megállapítani, hogy a gyógyszerből milyen dózis szükséges és elégséges a megfelelő terápiás hatás eléréséhez (a dermavir is ugyanebben a fázisban van most).

a panacos becslései szerint a további vizsgálatok elvégzése (maradék ii fázis és iii fázis) további kb. 220 millió dollárba kerül. az nagyjából annyi mint 36,5 milliád forint mai árfolyamon. szóval azt nem tudom, hogy a genetic immunity honnan veszi majd ezt a pénzt (vagy akár csak 20 milliárdot) ahhoz, hogy a tapasz piacra kerüljön. mondjuk az nagyon jó lenne, ha néha erről is hallanánk valamit.

rájöttem

arra jöttem rá a sok olyan levél és komment után, ami arról szól, hogy milyen mennyire szar itt minden, és hogy nem működik a kezelés magyarországon, és hogy ezmegaz és ígymegúgy, miközben pedig minden működik, és ingyen van ugyanaz a gyógyszer, ami bárhol máshol a világban, és ugyanazokat a vizsgálatokat végzik el itt is, és tulajdonképpen működik a dolog (most csak a hiv kezeléséről beszélek, nem a többiről), szóval arra jöttem rá, hogy abból van a baj, hogy azt várjátok az orvostól, hogy tegyen csodát, és GYÓGYÍTSON MEG. de azt nem lehet.

sokkal többet haladnánk előre, hogyha azon gondolkodnánk közösen, nagy erőkkel, hogy hogyan éljünk együtt a hiv-fertőzéssel (fertőzöttek és nem fertőzöttek egyaránt). a megoldás nem az orvos kezében van, hanem csakis a tiédben.

tapasz

régi adósságom, hogy egy kicsit alaposabban megnézzük, mit lehet tudni a tapaszról. az elmúlt időben megfigyelhettük, hogy nagyjából félévente kisebb kampány keretében foglalkozik a magyar média a tapasz sorsával. általában azonban a hírek nagyjából ugyanakörül forognak: a tapasszal kapcsolatos fejlesztés és kutatómunka most már magyarországon folyik, megkezdődtek a második fázisú klinikai vizsgálatok, és hogy a dermavir talán 2015-re megjelenhet a piacon gyógyszerként is.

minden évben az itt is megemlített croi (conference on retroviruses and opportunistic infections) az a konferencia, ahol a kutatók bemutatják a legfrissebb eredményeket. lássuk tehát, hogy mit prezentált a genetic immunity, a dermavir tapaszt feljesztő cég!

a poszter, amit a croi-n kiállítottak, innen tölthető le.

az összes croi-n eddig bemutatott tanulmány és egyéb dokumentum (eddig 6 ilyen volt) ezen a címen tölthető le, a kereső mezőbe be kell írni, hogy "dermavir".

ha figyelmesen megnézitek, akkor az idei poszteren annak a magyarországon a tapasszal kezelt kilenc betegnek az eredményei olvashatók, akiket - ha jól emlékszem, de javítsatok ki - 2006-ban vetettek alá ennek a kísérletnek. azóta két év telt el, ezeket az adatokat semmiképpen nem nevezhetjük frissnek. ugyanakkor az itt megtalálható információk szerint a I/II fázisú kísérletbe az egyesült államokban öt kórházban vagy kutatási helyen lehet jelentkezni, a tovorzás még folyik. a kísérlet tervezett hossza 61 hét, azaz kicsit több, mint egy év. ez 2009 végét jelenti, figyelembe véve azt, hogy a kísérletet csak az utolsó beteg lezárása után lehet kiértékelni. előzetes adatok nyilván lesznek menet közben is, az úgy szokás. nincs hír arról, hogy az európai kísérlet hol folyik, de nyilván a lászló kórházban. a korábban emlegetett svéd karolinska institutet folyó kísérletei között nem szerepel a dermavir neve.

az I. fázisú kísérlet célja, hogy megállapítsa, vajon biztonságos-e a dermavir alkalmazása, nem mérgező-e, nem okoz-e bőrproblémákat, allergiát. a II. fázis célja, hogy megállapítsa, milyen dózis szükséges/elégséges a gyógyszerből a kellő hatás eléréséhez. az I. fázis részben lefolyt, erről szól a fenti poszter. ezeket követi a III. fázis, amikor nagyobb létszámú betegcsoporton kell kipróbálni és igazolni a készítmény hatásosságát és hatékonyságát. ez tehát nem kezdődhet meg 2010 vége előtt, hiszen előbb értékelni kell az előzőt. ha ezt mind végigszámolgatom, akkor tényleg nem nagyon lehetséges, hogy 2015 előtt forgalomba kerülhessen a tapasz, ugyanis még több évet rá kell számolni a hatósági engedélyeztetés, törzskönyvezés folyamatára.

a poszteren látható (9 beteg alapján megállapított) adatok szerint a tapasz minden esetben nagyobb számú hiv-specifikus prekurzor cd4-es sejt képződését idézte elő, ami serkentette, erősítette a betegek saját immunválaszát a hiv-vel szemben. ebben a kísérletben (és a most kezdődőben is) csak olyan betegek vehettek, vehetnek részt, akik folyamatosan ellenőrzött gyógyszeres kezelés alatt állnak, a vírusszámuk határérték alatt van, nem szenvednek aids-ben vagy opportunista fertőzésben, a cd4-es számuk 350 felett van és soha nem volt 250 alatt. fontos tehát észrevenni, hogy terápiás vakcináról van szó, nem pedig megelőző vakcináról. a tapasz a jelenlegi célkitűzések szerint arra lesz jó, hogy a hiv-fertőzöttek később kezdhessenek gyógyszert szedni, vagy tarthassanak gyógyszerszünetet (vagy az hosszabb lehessen), illetve, hogy egyes gyógyszerek adagját csökkenteni lehessen. ez utóbbi a legzűrösebb, mert ehhez a többi gyógyszerrel elölről végig kell csinálni a kísérleteket tapasszal kombinálva.

szóval ez még nagyon sok idő és pénz. egy-egy klinikai vizsgálatsorozat óvatos becslések szerint 100 és 600 millió dollár közötti összegbe kerül - ezt a pénzt nagyon nehezen teremti elő egy aprócska európai kutatócég, még akkor is, ha nagyon ügyesek és rátermettek, vagy ha egészen rendkívüli is az ötletük.

ti mit gondoltok erről?

svájci szakvélemény

Kicsit bővebben arról a hírről, amit dementia említett a kommentek között. A hír lényege, hogy a Svájci Nemzeti AIDS Bizottság néhány nappal ezelőtt megjelent közleménye a következőket mondja ki:

1. A hatékony antiretrovirális terápiában (ART) részesülő, virológiai szempontból teljesen szupresszált, tehát kimutathatatlan vírusmennyiséggel élő és virémiában nem szenvedő személy szexuális úton nem tud megfertőzni másokat HIV-vel, tehát szexuális úton nem képes átadni a HI vírust.

2. Ez a kijelentés csak akkor igaz, ha az illető személy szigorúan betartja az ART előírásait, aminek a hatékonyságát a kezelő orvosnak rendszeresen ellenőriznie kell, és ha a virusterhelése (vírusmennyisége) legalább hat hónapon át folyamatosan szupresszált (határérték alatti, kimutathatatlan), és nem szenved egyéb nemi úton terjedő betegségben.

Ennek alapján tehát a megfelelő állapotban lévő HIV-fertőzött elvileg védekezés (óvszer használata) nélkül is létesíthet szexuális kapcsolatot, mert gyakorlatilag nem fertőző.

A nyllatkozat teljes francia szövege, valamint a nem hivatalos (de a nyiltkozat egyik szerzője által készített) angol fordítás a linkekre kattintva érhető el. A szakvélemény szerzői között több HIV-fertőzött is található, többek között a Svájci Nemzeti AIDS Bizottság alelnöke maga is HIV-fertőzött.

Az elmúlt egy hétben ez a hír nagyon nagy port vert fel mind a HIV-vel élők közösségében, mind pedig a szélesebb társadalom körében. A lelkes támogatástól a felháborodott ellenkezésig a legváltozatosabb reakciókat olvashattuk a levelező listákon és folyóiratokban. Ezeket foglalom össze most.

Sokan ezt a nyilatkozatot fontos első lépésnek tartják, hiszen most először mondatik ki hivatalosan valami olyasmi, amiről a HIV-fertőzöttek közösségén belül már nagyon régóta beszélünk informálisan.

A statisztikák alapján ma már pontosan tudjuk, hogy a szexuális aktus során a HIV átadásának esélye1% alatt van (egy aktus során), ha fertőzött személlyel létesítünk kapcsolatot. Nem véletlenül ismerünk nagyon sok olyan esetet, ahol valaki többszöri kapcsolat után sem fertőződik meg. Tehát ha a HIV-fertőzött személy vírusmennyisége hat hónapon át folyamatosan kimutathatatlan, akkor a HIV átadásának esélye minimális.

Az egyik legfontosabb ellenvetés a kriminalizációval kapcsolatos. Mi történik akkor, ha valaki e szakvélemény alapján védekezés nélküli kapcsolatot létesít, és aztán beperelik őt a HIV-fertőzés átadása miatt? Vajon hivatkozási alap lehet-e egy ilyen szakvélemény egy esetleges bírósági eljárásban? Ugyanakkor általános az a vélemény a HIV-fertőzöttek közösségében, hogy végső soron minden esetben ajánlott a HIV-státusz feltárása, még akkor is, ha ez a kapcsolat hátrányára válik.

Egyes vélemények szerint az egész vita hátterében az a kulturális ellentét húzódik, ami a reformáció kora óta meghatározza egész Európa kulturális, szellemi fejlődését. Az említett nyilatkozat Franciaországban, Németországban, Spanyolországban és Olaszországban váltotta ki a legnagyobb felháborodást. Ezzel szemben Angliában, Hollandiában és Svájcban sokkal inkább megkönnyebbüléssel fogadták a hírt, mondván, olyasmi ez, amiről eddig is beszéltünk, de csak suttogva. Elemzők véleménye szerint a szigorúbb és "rendpártibb" katolikus és a liberálisabb, inkább a független, egyéni szabadságra építő református szempontok összeütközését érthetjük tetten.

Mások azt emelik ki, hogy egy ilyen szakvélemény egyértelműen megkönnyíti azok dolgát, akik HIV-vel kapcsolatos tanácsadást (counselling) végeznek. A tanácsadás eddig azért is volt rendkívül nehéz, mert olyan nagy volt a különbség a gyakorlat és az irányelvek között. Hiába mondjuk el újra és újra, hogy minden esetben óvszert kell használni, hogyha közben a szaunákban, bárokban, bordélyházakban nem ez a norma, és közben egyre gyakoribbak azok a pornófilmek (meleg és heteró egyaránt), amikben óvszer nélkül közösülnek a szereplők. Eddig tehát senki nem merte leírni azt, ami evidensnek tűnt.

Megint más vélemények azt emelik ki, hogy ezzel szakvéleménnyel valamivel közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy kisebb legyen a diszkrimináció a HIV-fertőzöttekkel szemben. Hiszen nincs miért félni a HIV-fertőzöttektől (a diszkrimináció alapja szinte minden esetben a félelem), ha az illető nem fertőzőképes.

Felmerül az a kérdés, hogy ez az információ nem túl bonyolult-e a társadalom szélesebb rétegei számára. Vajon hogyan és milyen hatásfokkal lehet megmagyarázni egy ennyire komplex üzenetet, és ehhez mennyi idő szükséges? Vajon nem egyszerűbb-e azt mondani, hogy a HIV-fertőzöttek nemi kapcsolataiban mindig szükséges az óvszer használata, ahogy eddig? Tehát miközben az üzenet nagyon is korrekt, viszont rendkívül könnyen félreérthető.

Ennek ellentmondanak a kábítószerekkel kapcsolatos felvilágosító munka eddigi évtizedeinek tapasztalatai. Az Egyesült Államokban vagy Franciországban folyó, nagyon leegyszerűsített üzenetekre, tiltásra és kriminalizációra alapuló prevenciós gyakorlat mindeddig eléggé kis hatékonyságú volt (Magyarország is ezt az utat járja). Ezzel szemben áll a holland vagy a svájci gyakorlat, ahol sokkal bonyolultabb üzenetek és sokkal differenciáltabb gyakorlat alakult ki, de a megelőző munka mégis hatékonyabb, és kisebb a diszkrimiáció mértéke is.

Visszatérve a kriminalizáció kérdésére: a legtöbb vélemény szerint ez a vélemény annyiban megkönnyíti a helyzetet, hogy erre hivatkozva könnyebb lesz felépíteni az alperes védelmét, hiszen a kezelésben lévő, kimutathatatlan vírusmennyiségű beteg nem fertőző.

Vannak olyanok, akik azt emelik ki ennek kapcsán, hogy a való világban az emberek félrelépnek, kalandjaik vannak (és ezekről nem számolnak be az állandó partnerüknek), mindenféle nemi betegséget összeszednek (még akkor is, ha ezek tünetmentesek maradnak, mint a herpesz), a vírusmennyiségük ingadozó lehet, nem mindig tartják be a gyógyszerfegyelmet (ami kétségtelenül nagyon nehéz, főleg éveken, évtizedeken át), elfelejtik bevenni a gyógyszereket, és ennek fényében legalább is roppant kockázatos azt mondani, hogy nem szükséges az óvszer használata.

Más kommentárok arra hívják fel a figyelmet, hogy még ha egyre több meleg pár valóban stabil kapcsolatban él is (és ez persze igaz a heteró párokra is), de ezek a kapcsolatok gyakorta nem monogám természetűek, és ezért az egyéb nemi úton terjedő betegségek ellen is védekezni kell. A HIV nem az egyetlen kockázat.

Ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy csak az őszinte prevenció lehet sikeres. A prevenciós munkának soha nem szabad az emberek félelmeire alapozni, ugyanis azzal csak a diszkrimináció nő, és a munka kontraproduktív lesz. Az őszinteséghez hozzátartoznak az olyan tények is, amiket nem mindenki fogad szívesen.

barebacking

nézzétek meg, hogy mit gondol az egyik legismertebb és legelismertebb pornóproducer, chi chi larue a kondom nélküli dugásról. nagyon figyeljetek! lehet látni chi chit smink nélkül. de nem ez a lényeg, hanem hogy megfogadja, hogy SOHA nem készít olyan filmet, amiben óvszer nélkül dugnak férfiak annak ellenére, hogy az utóbbi egy-két évben ismét elárasztották a piacot a barebacking filmek.

erre kell kattintani: safe sex is hot sex

riport

pár nappal ezelőtt megjelent az origón ez a cikk, ami a hiv-fertőzöttek helyzetével foglalkozik. iderakom nektek, és mellé azt a hosszabb levelet is, amit a cikk szerzőjének írtam. az történt ugyanis, hogy engem is megkeresett, mondanám el a véleményemet és válaszolnék a kérdéseire, de annyira sokat kellett dolgoznom, hogy kicsúsztam a határidőből.

ezt az írást kicsit vitairatnak is szánom, hálás lennék, ha elmondanátok róla a véleményeteket, bár tudom, hogy semmit nem olvastok el szívesen, ami hat sornál hosszabb, de ha kevesen is válaszoltok, akkor is hálás leszek. nosza hát!

contact tracing

a judit perében ma hozott bírósági döntésről az jutott eszembe, hogy persze nemcsak magyarországon merül fel ez a kérdés, vajon bizonyíható-e, hogy ki kit fertőzött meg hiv-vel, és nagyjából mikor. hamarosan (március 26-28.) budapesten kerül megrendezésre a nemzetközi rezisztencia műhely (international resistance workshop), aminek a keretében az egyik kerekasztal-beszélgetés éppen ezt a témát feszegeti majd: milyen irányelvek vonatkoznak a kapcsolatok nyomonkövetésére (contact tracing), és ezek mennyiben és milyen módon használhatók fel a bírósági gyakorlatban.

az álláspontok erősen megoszlanak. egyes vélemények szerint a hiv virológiai tulajdonságai miatt képtelenség hitelt érdemlően bizonyítani, hogy ki fertőzött meg kit. a hiv nagyon gyors szaporodása és rendkívül rugalmas mutációs képessége miatt gyakorlatilag minden beteg egyedi, szinte csak rá jellemző víruspopulációval él, amit a különféle gyógyszerek szedése csak egyre jobban bonyolít. mások azt mondják, hogy a vírus genotípusos vizsgálata alapján le lehet vonni következtetéseket a fertőzés történetére nézve, de csak akkor, ha ezt alátámasztják a korábbi kapcsolatokra vonatkozó adatok.

éppen ez az a kérdés, ahol az emberi jogokkal foglalkozók azonnal felvonják a szemöldöküket. magyarországot már így is rendszeres kritika éri, amiért nálunk még mindig - bár már csak töredékesen - él az a (jogszabályértelmezésen alapuló) szokás, hogy a hiv-fertőzötteket a diagnózis kézhezvételekor kikérdezik korábbi szexuális kapcsolataikról. ez a gyarkolat nemcsak jogsértő, de rendkívül megalázó is, magam is átestem ilyenen. ráadásul ez közvetlenül a diagnózis kézhezvétele után történt, amikor az embernek nem nagyon sok ereje van tiltakozni vagy ellenállni. én szerencsére annyira meg voltam döbbenve, hogy semmit nem tudtam mondani. valami olyasmi volt, hogy "mittudomén, annyian voltak...".

ugyanakkor nagyon nehéz igazságot tenni ebben az egész dologban. ezért is olyan fontos, hogy figyelemmel kövessük, hogy mi történik ebben a perben. a részletek nem tűnnek fontosnak, úgy értem, hogy ki kivel, és hogy mi volt a fényképekkel és a videókkal, de az igenis fontos, hogy vajon büntethetőnek bizonyul-e valaki azon az alapon, hogy mások azt mondják róla, hogy megfertőzte őket, vagy erősebb/gyengébb, alaposabb/tudományosabb vagy bármilyen más bizonyíték szükséges ehhez.

keith haring megvan? ő is aids-ben halt meg, de előtte még felforgatta a modern képzőművészetet viccesen komoly, sematikusságukban megdöbbentően erős rajzaival.

lundstedt

azt olvastam itt, hogy a depresszió rontja a gyógyszeres hiv-kezelés sikerességét. minden 10 hiv-fertőzöttből több mint 4 klinikailag depressziósnak minősül, állítja egy amerikai vizsgálat. ugyanakkor az is kiderült, hogy az antidepresszánsok szedése nemcsak a kedélyt, de a kezelés sikerét is javítja. elsőre azt gondolhatnánk, hogy a probláma oka az, hogy a depressziós hiv-fertőzöttek rosszabbul képesek betartani a gyógyszerfegyelmet, és ezért kevésbé hatékony a terápiájuk. ez részben igaz is. de érdekes módon az is kiderült, hogy a gyógyszerfegyelmet szigorúan betartó, de depressziós betegek esetében is lassabban csökken a vírusszám. hogy ez miért lehet, arról fogalmuk sincs a kutatóknak.

a hiv-vel élő ismertségek sorozatában ma egy új fiú következik: andreas lundstedt. az alcazar nevű svéd popegyüttes énekese pár nappal ezelőtt vallotta meg a nagy nyilvánosság előtt, hogy hiv-fertőzött. azt is elmondta, hogy a betegség korai szakaszában van még, és hogy ez semmiben nem befolyásolja a mindennapi életét. andreas mindennapi életének például szerves része, hogy sírdogál a diszkóban, amint az az alábbi rövidfilmből is kiderül. (figyelem! érzékenyeknek: rémeszene-veszély!)

ezmegaz

kicsit lemaradtam a hírekkel, de most hamar iderakok pár dolgot, amit mostanában olvastam. a teljesség igénye nélkül, de azért mégis.

először itt van ez a hír arról, hogy egy angol bíróság döntése szerint a hiv-fertőzés eltitkolása "provokáció" lehet. kissé érthetetlennek tűnhet ez, de a történet háttere megmagyarázza. ugyanis a perben szereplő két férfi közül, akik közös megegyezéssel létesítettek egymással alkalmi szexuális kapcsolatot, az egyik az aktus után bevallotta, hogy hiv-fertőzött. erre a partnere összeverte, és vérébe fagyva hagyta ott a lakásban. ennek alapján döntött úgy a bíróság, hogy az erőszakos cselekményt elkövető férfi "provokáció" hatására cselekedett, ami enyhítheti a büntetését. érdekes szempont ez, különösen, hogy itthon is folyik egy hasonló per, a judité.

itt pedig azt írják, hogy az átfogó vizsgálatok tanusága szerint nem sokat változik a szexuális viselkedés mintázata azt követően, hogy valaki kézhez kapja a hiv-fertőzésről szóló diagnózist. a védekezés nélküli anális közösülés (barebacking) aránya 10.000-es mintán 35,4%, míg az internetes randiszobákban szervezett találkozások esetén 66,3%. ha egy hiv-fertőzött tudja a partneréről, hogy szintén fertőzött, akkor 30,6% esetében védekezés nélkül dugnak, míg ha a partner tudottan nem fertőzött, akkor ez az arány 9,8%-os. ebből arra következtethetünk, hogy a "serosorting" továbbra is bevett technika. ezzel azonban igen jelentősen megnő a többi nemi betegség terjedésének a veszélye, illetve a felülfertőződés és a rezisztens felülfertőződés kockázata.

az eu egészségügyi biztosa, a görög kyprianou meg van döbbenve azon, hogy a fiatalok milyen keveset tudnak az aids-ről és a hiv-ről. 20%-uk nem tudja, hogy a védekezés nélkül szex során lehet megfertőződni, és sokan még mindig azt hiszik, hogy a hiv akkor is fertőz, ha valaki hiv-fertőzöttel közös tárgyakat használ.

a the washington post pedig arra figyelmeztet, hogy az egyesült államokban ismét emelkedik az új fertőzések aránya. elsősorban a hátrányos helyzetű csoportok (latinók, feketék, szegények) és ismét a melegek vannak kitéve a fertőzésnek, az előbbiek az alacsony szociális státusz, az utóbbiak pedig a hiányzó felvilágosítás és prevenció miatt, valamint azért, mert kialakult a nemtörődömség új kultúrája. mindenki azt hiszi, hogy a hiv a gyógyszerekkel hipp-hopp meggyógyítható, és nincsenek tisztában a valós kockázattal (ez különben itthon sincs másként).

egyébként végtelenül hálás lennék, ha valaki megmondaná, hogy macintosh alatt hogyapicsába kell új bekezdést csinálni a blogszerkesztőben. köszi.

szoktak-e a papok dugni?

most kaptam ezt a hírt, ami az indexen jelent meg, amiről pedig megint eszembe jutott ez a másik hír 2000-ből, ami arról szól, hogy emelkedik a hiv-fertőzött katolikus papok száma, amiről meg az jutott eszembe, hogy a katolikus egyházfő továbbra is ellenzi az óvszer használatát, és helyette az absztinenciát javasolja védekezési módszerként, mondván, hogy az óvszer elérése ösztönzi a promiszkuitást.

kötelező

már megint aids világnap van. mindenki egy nap alatt igyekszik megnyugtatni a lelkiismeretét. szánalmas. mint már említettem, nekem minden nap aids-világnap, és nem nagyon érzékelem a különbséget december elseje és másodika között ebből a szempontból.

de a rend kedvéért körülnézünk, hogy mi az újság.

elsőként is itt van az európai parlament folyóirata, a parliament magazine, amiben a 63-64. oldalon olvasható gurmai zita európai parlamenti képviselő beszámolója a ruandai (és általában afrikai) aids-helyzetről. gurmai zita jelenleg azon nagyon csekély számú európai parlamenti képviselők egyike, aki tudomást vesz a hiv-fertőzés és a fertőzöttek létezéséről, amint erről már korábban is beszámoltam. remélhetőleg mindennek hamarosan magyarországon is lesz eredménye. addig is itt van a cikk angolul és magyarul is.

egyelőre szerény keretek között, de már folyik az első akkreditált továbbképzés házirovosok számára a lászló kórház, a semmelweis egyetem családorvosi és igazságügyi orvostani tanszéke és néhány lelkes ember szervezésében. úgy tudom, hogy a tegnap, ma és holnap folyó képzésen most még csak kevesen vannak, de a gsk és az abbot gyógyszergyárak támogatásával szervezett program (amihez az érintett minisztériumok semmivel sem járultak hozzá) fokozatosan egyre több háziorvost ér majd el.

a fiatal baloldal kezdeményezése az olcsóbb óvszerrel kapcsolatban eredetileg szintén az európai parlament szocialista frakciójától indult. azt olvastátok, hogy a talán a nemzeti egészségvédelmi intézet akart kihelyezni óvszerautomatákat (ingyenesen) középislákba, de a megkeresett kb. 100 intézményből csak 5 (!) mondott igent. (tegnap hallottam a klubrádióban. ki tud részleteket?) mindenki attól tart ugyanis, hogy az óvszerautomata majd kedvet csinál a fiataloknak a malackodáshoz. jelentem, a fiatalok malackodnak mindenhogyan, még akkor is, ha az iskolaigazgatók ezt már elfelejtették.

megjelent a judit könyve.

dr. szlávik igyekszik eszet rakni az emberek fejébe.

eddig ennyi, majd később megint körülszaglászok.

ezmegaz

itt van ez a rövid beszámoló arról, hogy a világ kilenc nagy országában elvégzett vizsgálat szerint az emberek 40%-a még mindig nem tudja, hogy a hiv-fertőzés gyógyíthatatlan betegség, illetve azt gondolja, hogy létezik ellenszere a fertőzésnek. figyelem, dr. szlávik minap közölt nyilatkozata félreérthető lehet: a hiv-fertőzést nem lehet meggyógyítani, csak olyan jól vissza lehet szorítani, ellenőrizni a gyógyszerekkel, hogy sokáig nem következik be aids-betegség.

a time magazin kicsit részletesebben is ír arról, hogy meghíusult a merck gyógyszergyár vakcinakísérlete: a beoltott betegek semmilyen immunreakciót nem produkáltak a hiv ellen, sőt, egyes statisztikák szerint könnyebben kapták el a fertőzést. az eredeti elképzelés szerint a közönséges náthavírusba beépített hiv-fehérjéket kellett volna megjegyeznie az immunrendszernek, hogy amikor élesben találkozik velük, akkor fel tudja venni a harcot ellenük. csakhogy többek között az volt a gond ezzel, hogy a náthavírusok annyira ügyesek és gyorsak, hogy simán kikerülik az immunrendszert - ezért is kapjuk el a náthát annyian és olyan sokszor. úgyhogy a hiv-fehérjéket is hiába mutogatták.

stan találta ezt a rövidke hírt arról, hogy egy fiatalember a fejére húzta az óvszert, és meghalt. gratulálunk.

valahogy így.

dr. szlávik megmondja

ezt itt nézzétek végig türelemmel, mert nagyon tanulságos. azt is mondhatnám, hogy forradalmi, mert bár tudtuk (és én mondogatom régóta), eddig senki nem merte ezt kimondani az itthoni orvosok közül.

ide kapcsolódik még ez a korábbi bejegyzésem ugyanerről. köszönet illeti ko-t, aki ezt a kommentek között elküldte nekünk.

tisztesség ne essék szólván, egyszerűen nem értem, hogy lakat t. még hogyan lehet a képernyőn, de tényleg. nyilván kitűnő szerkesztő, de botrányos műsorvezető.

oj

sajnos az van, hogy soha nem látott mennyiségű munkám van, és csak kapkodok fűhöz-fához meg levegő után. feltételezem, hogy egy csomó fontos ésérdekes dolog történik a világban, de én ezekből mit sem érzékelek. abban bízom, hogy talán holnap vissza tudok térni, és akkor írok valami igazit. addig viselkedjetek rendesen!

rendezek egy gyors szimpátia-szavazást pusztán énerősítő jelleggel. többet is lehet választani.

helyzet

a blogomat az élet írja.

(azért hamarosan én is fogom.)

nem is tudom

napok óta levelezek többekkel, barátokkal, ismerősökkel a judit ügyéről. nehezen tudom eldönteni, hogy mit is gondoljak: az egész valahogy nem tetszik nekem. egyes vélemények szerint örvendeznem kellene, mert judit ügye a köztudatba emeli, ott tartja a hiv kérdését általában. nekem mégis visszatetsző az, amit látok ebből. úgy tapasztalom, hogy a velvet részéről tudatos manipuláció folyik, hogy juditon (és a blogján) keresztül ébren tartsák a figyelmet és - végső soron - nagyobb olvasószámot generáljanak. az első napokban hatalmas mennyiségű komment érkezett judit blogjába, és rendre akkor van sok komment, amikor a velvet kiemelt cikkben foglalkozik a dologgal.

ez eddig rendjén is volna, nem vagyok naív. hanem igazán nem értem a pénzgyűjtés dolgot. mostantól mindig adományokból fog élni judit? nekem is kellene kalapoznom, hogy minél kényelmesebben élhessek? és a velvettől mennyit kap judit mindezért? és a borstól, a mától, a tv2-től? és ha adok pénzt (mondjuk, miért is ne adnék?), akkor annak mi lesz a sorsa? hogyan számol majd el vele? mire adom azt a pénzt? az egészet nem értem.

és vajon judit alkalmazói, főnöke valóban nem olvassák a juditról szóló cikkeket? és ha olvassák, akkor mi lehet rá a reakciójuk? vajon mit mondanak juditnak holnap reggel, amikor bemegy dolgozni? hogy "ugyanmár, juditkám, ne haragudj"? nem értem, az egész teljesen életidegennek tűnik. miért akarja judit elmondani a fodrászak, hogy hiv-fertőzött? lefekszik a fodrásszal, vagy a vérét adja neki? nem stimmel ez valahogy.

és mit jelenthet az a blogcím, hogy hiv-bosszú? kin áll judit bosszút? vagy a hiv áll bosszút juditon? ki lesz most az áldozat, és ki tehet miről? vajon a velvet szerkesztői gondolkodtak-e egyetlen pillanatig azon, hogy mi lesz ennek az asszonynak és a történetének a sorsa egy vagy három vagy öt év múlva, amikor judit még mindig élni fog és egészséges lesz, de már nem lesz egyáltalán érdekes? viszont ezek a posztok és cikkek örökre ott fognak kísérteni az internet kitörölhetetlen emlékezetében.

ismerek ilyen és olyan példát is: olyat, aki megmondta a munkahelyén, hogy hiv-fertőzött és nem lett belőle semmi, sőt az illetőt támogatja a munkahelye mindenben, még otthonról is dolgozhat, ha akar; és ismerek olyat is, akit megkértek, hogy menjen el. de egy munkaügyi pert senki sem vállalt, gondolom, judit főnökei sem fognak. milyen csodás hangulatú munkahely lehet az!

aztán volt olyan is, aki azt javasolta, hogy vegyem fel a kapcsolatot judittal. kommenteztem a blogjába, de nem sikerült felvenni vele a kapcsolatot. általában is tökéletes elszigeteltségben látszik létezni ő és a blogja. hivatkozik a plussz egyesületre, dehát tudjuk, hogy a plussz egyesület legfeljebb ha nevében létezik, tevékenysége már régóta egy-egy szórványos kirándulásban és az évi rendes karácsonyi sütievésben merül ki. sehol szó sem esik a többi hiv-fertőzöttről, arról, hogy a többieket (engem, jét, demenciát, herkulest, independence-t) megtalálni nem nagy kunszt. és semmit, de egyáltalán semmit nem lehet megtudni judittól vagy a velvetből a hiv-fertőzés mibenlétéről, a kezelésről, az esélyekről vagy az életminőségről. így tehát hiányos, kiegyensúlyozatlan a kép, és üres, pénzéhes szenzációhajhászásnak tűnik.

sajnálom. judit esete többet árt, mint használ. judit és története miatt - ami amúgy mély szomorúsággal tölt el és erősen el is gondolkodtat - megint kínosnak érzem a saját hiv-fertőzésemet. csodálnom kellene, mert kiáll a nyilvánosság elé (amennyiben a napszemüveg és a paróka a nyilvánosságról szól), és mert hallatja a hangját, de nekem mégis rossz a szám íze, nem érzek sem hálát, sem csodálatot. inkább azt a fajta idegenkedő, furcsa kíváncsiságot érzem, amit a rendőrségi hírek vagy más bulvárírás olvasásakor szoktam érezni. pedig igazán tudom, mit jelent hiv-vel élni, gyakorlom évek óta.

ti mit gondoltok?